Pedig milyen jól indult: Lagzi Lajcsi fújta a trombitáját, a Bozsik-stadionban pedig régen látott tömeg várta a tavaszi idénykezdetet. És jöttek a fiúk, a piros-feketébe öltözött kedvencek mosolyogva, bizakodva, az átigazolási időszakban alaposan megerősítve, majd kínkeservesen ugyan, de legyőzték a Dunaferrt.
Azóta viszont egyre halkabb az a trombitaszó, és ha így folytatódik minden, a bajnokság végén Lagzi Lajcsi vagy bárki elfújhatja a Honvéd tragé-diáját, látva a Silenciumot. Nem megy a Kispestnek… Hiába jöttek az új fiúk, köztük korábbi válogatottak, hiába ígért tiszta, átlátható viszonyokat Kovács Attila klubigazgató, a csapat kiábrándító produkciót nyújtott a hét végén. A még most is kitartó kispesti drukkerek elképedve nézték kedvenceik lélektelen és színvonaltalan produkcióját. Lett is a meccs végére kisebb balhé, ilyen-olyan bekiabálások, beszólások, a többség a játékosokat szidta, ám akadt, aki Ôze Tibort kritizálta. A vezetőedző a hétfő délutáni edzés után nyilatkozott lapunknak.– Igaz a hír, hogy összeült a válságstáb?– Volt egy értekezlet, amelyen részt vett mindenki, és elmondhatta a véleményét játékos, vezető egyaránt. Ám a vége ugyanaz lett, mint korábban: vagyis a Honvédnak mindenáron az élvonalban kell maradnia. Kovács Attila és az olasz tulajdonos, Pietro Pini is beszédet mondott, remélem, futballistáink felfogták, milyen szituációban vannak.– A Győr elleni teljesítményt látva sokan azt mondják: ezek a fiatalemberek aligha érzik át, hogy Puskás Ferenc, Bozsik József és Tichy Lajos egykori klubját, a korábbi tizenháromszoros bajnokot ejthetik ki ilyen játékkal…– Erre a következőket tudom mondani: azért szerződtem Kispestre, hogy benntartsam a csapatot. A tizenkettedik helyen vettem át a Kispestet, most tizenegyedikek vagyunk, és reális esélyünk van arra, hogy a célunkat elérjük. A játékoskeret erre alkalmas. Azt viszont mindenkinek látnia kell, hogy az újak eddig messze nem hozták azt, amiért ide kerültek, így például Hrutka Jánosnak valahogyan gyorsan formába kellene lendülnie… Aztán van, aki nem üti meg a kívánt szintet, a régiek lelkében pedig ott fészkel a kishitűség, a korábbi sorozatos kudarcok élménye. Egyszerűen önbizalomhiányban szenved a csapat, amin változtatni kell. A hét végén Békéscsabán nyernünk kell, különben…– Különben lemond?– Azt a feladatot vállaltam, hogy benntartom a Kispestet, és amíg erre megvan a lehetőség, addig folytatom a munkát. Még akkor is, ha szombaton a kispadnál is hallottam, hogy végig ócsárol valaki. Ez nem véletlen, úgy érzem, olyan erők dolgoznak a háttérben, akik nem a Kispest, hanem az önös érdekeiket helyezik előtérbe. Megmondtam a játékosoknak, hogy csak azokra a hangokra figyeljenek oda, akik ugyanazt akarják, mint mi. Győzni.– Mi igaz abból, hogy a tulajdonos Kovács Attila már edzést vezet, és taktikai értekezletet tart?– Ugyan már! Én vagyok az edző, és enyém a felelősség. Kovács Attila nem szól bele a szakmai kérdésekbe, még akkor sem, ha valóban előfordult, hogy meccs előtt, avagy éppen szünetben bejött az öltözőbe lelkesíteni a fiúkat. Tulajdonosként ehhez joga van. Különben a szerződéskötésnél világosan megmondta nekem is: támadófutballt vár a Kispesttől. Ebben nincs vita. Szombaton támadnunk kell, hiszen jönnek a verhető ellenfelek.