Amikor szabad a pálya

Labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőn: Magyarország–Svédország 1–2. Lisztes Krisztián egyenlítő gólja után szinte azonnal Marcus Allbäck másodszor is betalált, így Gellei Imre csapata pont nélkül maradt.

Mezey György: – Eltérnék a szokásos elemzéstől, szerintem versenyben vagyunk még, de most már sok függ a többiektől is. Minden mérkőzésnek vannak vitatható szakmai kérdései, ennek is voltak, megítélésem szerint szerdán a pályán is kiderült, hogy a svéd futball a magyar előtt jár, és a labdarúgásunk alapproblémáit kell megoldani, hogy átütő sikereket érhessünk el. Ami a lényeg: megjelentek olyan kritikusok, akik szerint ha ők lennének a kapitányok, jobb eredményeink lennének. Megjelentek olyanok is, akiket küldtek, és annak ellenére analizálnak, hogy komoly meccsen még nem ültek kispadon, csak fúrnak. És vannak olyan tisztességes szakemberek, akik Gellei Imrével konzultálnak arról, mit lehetett volna esetleg másképp csinálni.
Nyilasi Tibor: – A svédektől ki lehet kapni, még hazai pályán is, ennek ellenére a végelszámolásnál még mindig ott lehetünk. Jó meccs volt, Lisztes Krisztián remek gólt lőtt, csak Kenesei Krisztián kapufája miatt fáj a szívem, de kár keseregni, mert egy jobb együttestől kaptunk ki.
Kemény Dénes: – Nem akarom elvenni a kenyerét senkinek, aki nálam jobban ért a futballhoz, mint szurkoló, úgy láttam, inkább Lengyelországban hagytunk két pontot, mint itthon vesztettünk el hármat.
Csank János: – Bizakodtunk, de ez a papírforma. A szünet után kinyíltunk, az egyenlítő gólnál reméltem, stabilizálódik a helyzet, de egy korszerű támadást szépen fejezett be a svéd csatár, aki amúgy végig nagyon veszélyesen játszott. Közel voltunk a döntetlenhez, sajnos, nem sikerült elérni.
Hajdú B. István: – Egy hete azt mondtam, nem vagyunk rosszabbak a lengyeleknél, most azt kell mondani, a svédek jobbak. Ezt jelzi, hogy amíg mindkét csapat nélkülözte az egyik csatárát (ők Zlatan Ibrahimovicot, mi Gera Zoltánt), addig ők Henrik Larssont és Marcus Allbäcket húzták elő, utóbbi el is döntötte a meccset, a mi támadóink pedig két meccsen nem tudtak gólt rúgni. Fenntartom, hogy a két lett mérkőzésen dőlhet el a sorsunk.

A selejtező hatodik percében verekedés tört ki a magyar táborban, a hírek szerint a ferencvárosi és az újpesti hívek csaptak össze a Puskás Ferenc-stadionban. A meccs előtt az MLSZ egyik kiemelt támogatójának marketing- és értékesítési igazgatóját combon rúgták a stadion bejárata előtt, és a VIP-jegyét is elvették.

Nyilasi: – Mi ebben a hír? Természetes, hogy összeverekedtek. Az lett volna a rendkívüli, ha normálisan viselkednek.
Kemény: – A verekedést nem is kommentálom, a speciális jegyszerzés pedig új, gazdaságos távlatokat nyithat a mérkőzésekre személyesen is kilátogatók előtt.
Hajdú B.: – Felfoghatatlan, hogy újra és újra lejáratjuk magunkat, mit képzelhettek rólunk akkor a svédek? Legalább verjék meg egymást annyira, hogy legközelebb egyiknek se legyen kedve meccsre menni. Annyi szép mező van az országban, ahol lehetne csatázni, ha ahhoz van kedvük, de a futballt miért kell ebbe belekeverni? Az meg elképesztő, hogy a marketinges szakembernek is önvédelmi tanfolyamra kell járnia meccs előtt.
Csank: – Ez a jelenség a közbiztonságról szól, ugyanakkor nem lehet rendet várni akkor, amikor ha megjelenik egy rendőr, azonnal túlkapást kiáltunk, ha meg nem, azt kérdezi mindenki: miért nem intézkednek? Elkeserítő…
Mezey: – Hosszú idő után először volt a lehetőség szerint telt ház, és ilyenkor előfordulhatnak atrocitások. Az tény, hogy nehéz volt bejutni a stadionba. A negatív felhangok ellenére azt mondom, rendkívül kulturált és intelligens közönség szurkolt a csapatnak, a nézők európai módon viselték a vereséget.

Szabics Imre négy gólt szerzett a magyar–svéd utánpótlás-mérkőzésen, melyen Róth Antal együttese 5–2-re győzött.

Mezey: – Volt szerencsém látni a mérkőzést, a génekben rejlő futballtudás gólokban is megmutatkozott. Szabics Imrét az A-válogatottnál is érdemes lenne figyelembe venni, akár kezdőként is.
Kemény: – Sok a jó, egyforma csatár, akik közül bárki játszhat, hat-hét ember közül minden választás indokolt lenne. Ebben benne van Szabics Imre is, akiről mintha megfeledkeztünk volna, mióta Grazban játszik, pedig őt is ki lehetne próbálni.
Csank: – A mieink improvizatív, a svédek tanult futballt játszottak, és döntő volt, hogy a szünetben Róth Antal jól szervezte át a csapatot. Több jó teljesítmény is akadt, de Szabics kiemelkedik a korosztályból.
Nyilasi: – Láttam Imre góljait, és büszke vagyok, hogy tizenhét évesen nálam mutatkozott be a Fradiban. Kitűnő adottságokkal megáldott játékos, aki előbb-utóbb a nagyoknál is bizonyíthat, az idő neki dolgozik. A kapitány nehéz helyzetben van, mert régi igazság, utólag derül csak ki, hogy mindig az a jó játékos, akit kihagy a csapatból.
Hajdú B.: – Kiváló játékosról van szó, aki a helyes utat választotta, fiatalon került ki a profik közé, ott edződik. Nem hiszem, hogy lenne olyan magyar kapitány, aki szomorkodna, hogy egy csatár négy gólt rúg, ő ennél többet aligha tehet, nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy azt mondjuk: hamarosan bemutatkozik az A-csapatban.

Siófoki veresége után bizonyossá vált, hogy a bajnoki cím védője, a Zalaegerszegi TE az alsóházban folytathatja a magyar bajnokságot.

Csank: – Ez a futball, a bajnok a dobogót célozva indult, de ha az utolsó percekre marad a döntés, akkor bármi megtörténhet. A ZTE nem a szombati mérkőzésen csúszott le a felsőházról, ezen a mérkőzésen a második félidőben nekünk volt több lehetőségünk, sajnos, nagy árat fizettünk a sikerért, hiszen Sipeki Istvánnak eltörött a lába. Azt még hozzátenném, hogy továbbra sem értek egyet a lebonyolítási renddel, megfelelő pénzelosztással tizenhat csapat szerepelhetne, úgy érdekesebb lenne a bajnokság.
Nyilasi: – Le a kalappal a Siófok előtt, azt hittük, be sem tudják fejezni a bajnokságot, és lám, meghalnak a pályán, az edző és csapata nem először bizonyítja, hogy számolni kell vele. Sok örömet szerzett a ZTE a magyar drukkereknek, talán a sikert nem tudták feldolgozni a játékosok. Bízom abban, hogy a támogatók nem fordulnak el a klubtól.
Kemény: – Ez egyszerre meglepetés és csalódás nekem, azt tudtam, hogy duplázni nehéz lesz, de azt hittem, a ZTE a mezőny elején végez. Tavaly ugyanis egy szimpatikus csapat alakult ki, amely jó futballt játszott.
Hajdú B.: – Tanult kollégám, barátom, Faragó Richard mondta, a Borsodi Liga annyira erős, hogy a Manchester-verő csapat a hatba sem fér be. A siófokiak bizonyították, taktikai fegyelemmel, lelkesedéssel szép eredményeket lehet elérni.
Mezey: – Noha rendkívül értékes szakmai munka folyt Egerszegen, szerintem a bajnoki arany nem volt reális, az FTC és az MTK akkor is jobbnak tűnt nekem a ZTE-nél, e két csapat hibái kellettek a zalai sikerhez, igaz, azok nem vonnak le semmit annak értékéből. Viszont az alsóház sem reális, megítélésem szerint a csapat a harmadik-negyedik legerősebb gárda itthon, de az őszi terhelés túl sok volt, azokat a megpróbáltatásokat nem tudta elviselni.

A kispesti szurkolók szerint Kovács Attila a táblákra rajzolt nyilak segítségével taktikai eligazítást tartott a csapat egyik mérkőzése előtt, szombaton, a Győr ellen 2–0-ra elvesztett öszszecsapás szünetében öt percig a vezetőedző, Ôze Tibor, tíz percig Kovács beszélt a futballistákhoz. A drukkerek a meccs után megvárták a játékosokat, és néhányuk kocsiját megrugdosták.

Mezey: – Semmi rosszat nem látok abban, hogy az, aki a pénzét adja, számon kéri a gyenge teljesítményt. Nem hiszem, hogy a tulajdonos rajzolgatott volna, a szélsőséges szurkolói reakció pedig, sajnos, a mai magyar futballéletet jellemzi.
Kemény: – Az edző és a menedzser között tisztázandó kérdés ez, ha közöttük ez a módszer működhet, azt a játékosoknak el kell fogadniuk. Helytelen akkor lenne, ha ezzel az edző nem ért egyet. Az autók ügyében azt mondanám, a hadseregnél selejteznek, olcsón lehet most UAZ-hoz jutni, annak jó vastag a lemeze, bírja a rúgásokat.
Csank: – Ez már magyaros ügy, minden ízében. Nem tudom, igaz-e, de el tudom képzelni ezt is, azt is. És helytelen, mind a kettő.
Hajdú B.: – Csak az történhetett, hogy Ôze, mint jó pedagógus az iskolában, a táblához hívta felelni a tulajdonost: Attila, fiam, tudod-e, mit játszik a csapatunk? Azt viszont nem tudom, kire hallgatnak a játékosok, ha Kovács mást mond, mint Ôze.
Nyilasi: – Megható, hogy a tulajdonos ennyire szívén viseli a klub sorsát, így gondoskodik a játékosokról. Nem vagyok meglepve, mert magam azt hallottam, hogy a múltkor Kovács átküldte Ôzét a juniorokhoz, hogy állítson össze egy csapatot, ő összerakta a nagyokat, egymásnak eresztette a két brigádot és kihirdette: a győztes csapat tagjai kétszázezer forintot kapnak. Agyba-főbe rugdalták egymást, végül a juniorok nyertek négy góllal, szóval, azt hiszem, az idegesség lett úrrá mindenkin Kispesten, és nem csodálom, hogy a szurkolók egyre türelmetlenebbek.