FTC-MTK - A hazaiak lába nem remegett

"1939-ben idegenben játszottunk a kék-fehérekkel, és a két gólommal vertük az MTK-t – magyarázta az egykori támadó. – Gondolhatja, hogy erre a meccsre tisztán emlékszem, és képzelje, mindkét gólt sikerült lefényképezni, a fotókat évtizedeken át a legnagyobb becsben tartottam. Aztán egy fotós egy könyvhöz kölcsönkérte őket, és azóta sem kaptam vissza, és félek, már soha többé nem láthatom ezeket a számomra oly fontos relikviákat. Csak az a baj, hogy nem tudom, ki volt az a fotós…” A történet kétségkívül szomorú, ám annál örömtelibb, hogy a több mint nyolcvanesztendős Gyetvai László remek egészségnek örvend, és a helyszínen tekintette meg a péntek esti mérkőzést.Mindenki tudja persze, hogy a két klub párharca nem új keletű. A Gyetvait vendégül látó Fradó-krónikás, Nagy Béla például azzal a párhuzammal biztatta a zöld-fehéreket a mérkőzés előtt, hogy száz esztendővel ezelőtt, 1903-ban az FTC éppen egy, az MTK ellen 3:0-ra megnyert mérkőzésen harcolta ki első bajnoki címét (amelyet azóta huszonhat követett). Nagy Béla mosolyogva tette hozzá, hogy a dicső emléket egy évszázaddal követő örökrangadón is az aranyérem a tét, és mondani sem kell, a fradisták abban bíznak, hogy akárcsak a múlt század legelején, ezúttal is a Ferencváros sikerével ér véget a versenyfutás. Talán sokan nem tudják, hogy mindig is ősi riválisként harcolt egymással a két csapat, az ellenfelek között a legritkább esetben volt ellenségeskedés. Ez olyannyira igaz, hogy amikor a második világháború idején többen az MTK megszűnését javasolták, sőt követelték, éppen a Ferencváros volt az, amely elsőként és markánsan ellenezte ezt a tervet. Ez tehát a múlt, de aki erre emlékszik, annak különösen fájhat, amikor az örökrangadón harsogva zsidóznak, avagy éppen az Auschwitzba induló vonatot emlegetik. Bizony, ez is előfordult az utóbbi években, ám mintha e tekintetben valamelyest javulna a helyzet. Erre példa lehet, hogy amikor péntek délelőtt fél öt előtt nem sokkal egy különbusszal megérkeztek az Üllői útra a kék-fehér drukkerek, a stadionba való belépésükhöz nem kellett rendkívüli intézkedéseket foganatosítani. Az külön tanulmányt érdemelne, miért nem jönnek többen a Hungária körútról Egervári Sándor csapatának szurkolni. Aligha a televíziós közvetítés a válasz, meglehet a félelem tart otthon többeket, mert bár most itt a mérkőzés előtt feltűnő volt a nyugalom, a kékeknek idegenben néha elképesztően sok mocskolódást kell eltűrniük. A két klub között ezúttal is szoros a kapcsolat. Elég arra gondolni, hogy a Ferencvárosból Leandro szerepelt az MTK-ban, Marek Penksa, Sowunmi Thomas és Tököli Attila Dunaújvárosban játszott a mostani MTK-edző, Egervári Sándor irányítása alatt, és az FTC-t irányító páros, Garami József és Pölöskei Gábor sem tévedne el, ha éppen a Hungária körútra kellene menniük. A másik oldalon Füzi Ákos, Hajdu Attila és Zavadszky Gábor számára lehetett érdekes vendégként kifutni az Üllői útra, hiszen ők korábban hazai játékosként is rengetegszer megtették ezt. És ha azt mondtuk, hogy az FTC és az MTK kapcsolata mindig rendkívül szoros volt, talán megjegyezhetjük, mostanában legalább is speciális. Igen, Várszegi Gábor személye miatt a Fotex-vezért az elnevezésektől függetlenül első embernek tekintik mindkét együttesnél, és talán természetes, hogy ez a helyzet gyanúsítgatásokra ad okot. Az előre megbeszéltnek vélt eredményeket talán cáfolja, hogy az utóbbi időben nem múlt el örökrangadó kiállítás és kőkemény belemenések nélkül (amúgy, most sem…), és a józanul értékelők azt mondják: Várszegi Gábor már csak üzleti tekintélye miatt sem kockáztatná meg, hogy beleszóljon a végeredmény kialakulásába. Akik pénteken este elmentek az Üllői útra, nyilván a tiszta játékban bíztak, noha furcsának tűnt, hogy húsz perccel a kezdés előtt egész szektorok ásítoztak üresen – a visszafogott légkör nem arról árulkodott, hogy ezen a találkozón a bajnoki cím a tét.A fotósokra viszont nagyon figyeltünk.