Néhány nap erejéig hazalátogatott a kínai Tiencsin Teda együttesében szereplő Kerekes Zsombor, aki a télen a DVSC-nek intett búcsút az ázsiai csapat hívó szavára. Habár a csatár a pénteki, Győr elleni találkozó idején éppen szüleinél vizitált, állítása szerint nem tér úgy viszsza Kínába, hogy legalább egyszer ne nézze meg volt csapatát tétmérkőzésen.
– Egy hónapig szünetel a bajnokság, ne kérdezze miért, így most végre hazajöhettem a családomért – mondta Kerekes Zsombor. – Április tizenhatodikán már együtt utazunk vissza Kínába, és nem hiszem, hogy egyhamar újra hazajövök. – Valami baja van Magyarországgal?– Dehogyis! Egyszerűen borzasztó hosszú az út. Legközelebb augusztusban lesz vakációnk, a három hónapos bajnoki holtidő egyharmadában mindenki szabadságra megy, de az már most biztos, hogy én a családommal Kínában nyaralok. Elmegyünk a tengerhez, vagy bárhova. Jó lenne már látni valamit abból a hatalmas országból, erre ugyanis eddig nem volt lehetőségem.– Azért Tiencsint csak bebarangolta a másfél hónap alatt…– Még csak ezt sem mondhatom. Túl nagy hozzá az a város, meg egyébként sem volt rá időm. Mert ha például egy nap kétszer edzettünk, akkor reggel felszálltam az apartmanomhoz kikanyarodó buszra, másfél órán át zötykölődtünk a bázisig, tréning, ebéd, pihenő, újra gyakorlás, vacsora, és a visszaút a házamhoz: ez volt egy napi programom. Azt azért az ablak mögül is láttam, hogy egyre-másra húzzák fel a felhőkarcolókat, parkosítanak, minden él, mozog, szóval látványosan fejlődik a város. Egyébként a kínaiak nagyon készülnek a kétezernyolcas pekingi olimpiára, merthogy a főváros mellett Tiencsinbe és az ország többi részébe is turisták millióit várják. – Sejtem a válaszát, mégis megkérdem: megérte Ázsiába szerződnie?– Anyagilag feltétlenül, hiszen nem titok, becsületesen megfizetik a labdarúgókat. A családom ugyan nagyon hiányzott, de ennek az időszaknak szerencsére vége, a hátralévő közel két évben tehát nincs más dolgom, mint a szeretteim körében azt csinálni, amit a legjobban szeretek: futballozni. Ráadásul minden adott, hogy az ember csak a szakmájára koncentráljon. A körülmények egyszerűen szuperek!– És a csapata?– Jó közepes. Négy forduló után négy ponttal a nyolcadikak vagyunk.– Gólok?– Sajnos még csak egyet szereztem, azt a meccset meg is nyertük négy egyre. – Rúgta vagy fejelte?– Rúgtam, de miért kérdezi?– A Nemzeti Sport "Aranyfej-díj” egykori nyertesétől az utóbbi sem lett volna meglepő… Az Internazionaléban szereplő Marco Materrazzi édesapja személyében olasz edzőjük van. Vele hogyan kommunikál?– Rajtam kívül két légiósa van a klubnak, egy brazil és egy szerb játékos. Az utóbbi beszél olaszul, én meg szerbül, azaz lefordítja nekem, amit az edző mond. Mi, külföldiek megértjük, mit akar velünk játszatni, kínai csapattársaim már kevésbé. Sokan elmondták előttem, én is csak csatlakozhatok a véleményükhöz: a helyi futballisták erősek, agresszívek, gyorsak, de taktikailag képzetlenek, gyakran ész nélkül rohannak a labda után. Egy-egy edzésen nem is csinálunk mást, csak taktikai feladatokat gyakorolunk, hogy az adott helyzetben kinek, hova kell helyezkednie, illetve kinek merre kell tennie a labdát. – Kimegy volt csapata keddi mérkőzésére?– Igen, megnézem a Loki kupaelődöntőjét az MTK ellen, szerdán pedig irány Kína. Ha már volt csapatomat említettem, remélem, megnyeri a Magyar Kupát és a bajnokságot is. – Tegyük fel, a debreceniek elhódítják a kupát, és a bajnokságban a dobogón végeznek. Ebben az esetben kér rendkívüli szabadságot Materrazzitól, hogy hazajöhessen ünnepelni?– Amennyiben bajnok lesz a csapat, feltétlenül.