GÓLSZERZŐ
Ulveczki a 19. percben Piroska szögletét öt méterről fejelte a hálóba (1–0). Sándor a 60. percben 26 méterről a bal sarokba bombázott (2–0). Balás a 80. percben közvetlen közelről sodorta a labdát a hálóba (3–0)
SZÖGLETARÁNY: 5:1 (3:0)
A diósgyőriek öt hete nem nyertek mérkőzést, így számukra adott volt a feladat: a három pont bekasszírozása. Annak ellenére is ezt tűzték maguk elé célul, hogy Vágó Attila vezetőedző nem kevesebb, mint tizenegy, tehát egy teljes kezdőcsapatra való labdarúgóra nem számíthatott sérülés, betegség, illetve eltiltás miatt. A kezdés után elképesztően sok hiba csúszott a játékba, mindkét oldalon rengeteget bakiztak a futballisták, szinte háromszor sem tudták egymáshoz passzolni a labdát. Mintha a szurkolók előre megérezték volna a nívótlanságot, ezúttal negatív nézőcsúcsot jegyezhettünk fel, ilyen kevesen ugyanis emberemlékezet óta nem voltak a diósgyőri stadionban. A DVTK egy pontrúgás után vezetést szerzett, de ez sem ösztönözte nagyobb erőbedobásra a halovány vendéggárdát. A találkozó irama is csak jóindulattal érte el a közepest. A fordulás után a vendégek kezdtek jobban, a diósgyőri védelem ekkor elkövetett néhány szarvashibát, de a Százhalombatta ezekből sem tudott profitálni. A hajrában a diósgyőriek jól kihasználták ellenfelük védelmének fellazulását, és gyors kontratámadásaikat kétszer is góllal fejezték be. Igaz, legalább ennyi abszolút ziccert megmosolyogtató módon puskáztak el a kapu torkában. Győzelmük azonban teljesen megérdemelt, és egyáltalán nem forgott veszélyben.
Mestermérleg
Vágó Attila: – Mindenképpen nyerni akartunk. Nagyon kellett ez a siker, mert görcsösek a játékosok.
Gálvölgyi István: – Egy órán keresztül a mi akaratunk érvényesült, örülnék, ha az itt látott játékvezetés megismétlődne Százhalombattán.