A vége azért izgalmas lett

Dragóner Attila, a Ferencváros 19-szeres válogatott labdarúgója második bajnoki aranyérme begyűjtésére készül. A 29 esztendős, megbízható, rutinos védő 187-szer szerepelt az élvonalban, és eddig 21 gólt szerzett. Tíz évvel ezelőtt, a Honvéd labdarúgójaként közel állt ahhoz, hogy a nyakába akasszák az első helyért járó aranyérmet, azonban akkor egyszer sem lépett pályára a szezon során, így aztán nem is vallja magát a bajnokcsapat tagjának. Nem úgy a zöld-fehér színekben! A Csank János vezette együttes meghatározó játékosaként két évvel ezelőtt Dragóner Attila is részese lehetett a sikernek. Ráadásul a Fradi akkor is a Debrecennel játszott, mi több, két védő szerezte a zöld-fehérek góljait.

– Ma sem felejtem a két évvel ezelőtt történteket – kezdte Dragóner Attila. – Csodás pillanatokat élhettem át a Debrecen legyőzése után, akkor is az utolsó fordulóra maradt a döntés, végül nagy csatában Hrutka János és Gyepes Gábor góljával nyertünk. Életem egyik legszebb útja volt az a kétszázhúsz kilométer, amely a debreceni stadiontól az Üllői útig tartott, ahol aztán a szurkolókkal hajnalig ünnepeltünk.
– Ha pénteken nyernek a Debrecen ellen, ismét folyhat a pezsgő és táncra perdülhetnek a színpadon…
– Más sem jár a fejemben, másra sem tudok gondolni, csak a győzelemre. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a Debrecen jó csapat, erősebb, mint két éve volt, de a Fradi is sokat változott. Összecsiszolódtunk, tökéletes, pontos taktika alapján futballozunk, és az sem mellékes, hogy mindent megteszünk egymásért. Az egység, a fegyelmezett futball jellemzi a mostani Ferencvárost. Nem véletlen, hogy mi kaptuk a legkevesebb gólt az élvonalban.
– Mégis voltak hullámvölgyeik, például a tavaszi megtorpanás, amelyből a múlt hét végén a Győr legyőzésével kerültek ki.
– Minden csapat életében vannak rossz periódusok. Ha csak a kötelező hazai győzelmeket hozzuk, már nem lenne miért izgulni az utolsó fordulóban. Csupán három pont hiányzik a dicsőséghez, és úgy hiszem, bajnoki arannyal ajándékozzuk meg magunkat, és persze a mellettünk jóban, rosszban kitartó szurkolóinkat. Nagyszerű lenne, ha a Magyar Kupa-siker után az első helyért járó trófea is az Üllői útra kerülne. Mindent megteszünk azért, hogy ez így legyen.
– Azt ugye tudja, hogy a csapat szurkolói nemcsak az elsőségért, hanem azért is szorítanak, hogy egyik kedvencük, Dragóner Attila továbbra is az Üllői úton futballozzon? Január óta tárgyal a vezetőséggel, igazán aktuális a kérdés: megy vagy marad?
– Valóban hónapok óta tart az egyeztetés. Szeiler József vezérigazgatóval abban maradtunk, hogy a bajnokság végén, pontosabban a válogatottra váró két júniusi Európa-bajnoki selejtező mérkőzés után újra tárgyalunk. Többször elmondtam már, szeretem a Ferencvárost, de vannak más ajánlataim is. Nem vagyok könnyű helyzetben, rendkívül nehéz döntés vár rám. Hasonlóan érzem magam, mint a Fotex kiváló kézilabdázója, Éles József, akinek a Magyar Kupa és a bajnoki cím elnyerése után szintén döntenie kell. Úgy tudom Élest is hívják más csapatok, és egyelőre ő sem tudja, mi lenne a helyes döntés…