A pokol legmélyebb bugyraiban

Novák Dezső játékosként négyszer, edzőként háromszor ünnepelhetett bajnoki címet a Ferencvárossal. Most is azzal a gondolattal ült le a televízió elé, hogy megnézze, az utódok miként ünnepelnek…"Láttam, sajnos, láttam, mi történt – mondta a szakember, akivel nyolc éve a Bajnokok Ligájába jutott a csapat. – Nem tudom, mit is mondhatnék, azt éreztem, hogy ez nem a sportról, nem a futballról szólt. Valamilyen hatékony intézkedés kellene, hogy ezeket a botrányokat megelőzzék. A normális sportembernek veszíteni is tudnia kell, de sokan, akik befutottak a pályára, nem tudták feldolgozni a csalódást, és nem volt bennük kímélet. Nekem sok volt ez az este, egyfelől szomorú voltam a bajnoki cím elvesztése miatt, de hasonlóan lesújtott az, ami a lefújás után történt. Játékosokra támadni, erre nem találok magyarázatot, meglehet azért, mert nincs is. Tököli Attilát a kupadöntő után a vállukon vitték a szurkolók, most pedig megverik? Nem akarok nosztalgiázni, hogy régen ünnep volt egy mérkőzés, ma pedig jóérzésű ember nem viszi ki a gyerekét, ha ezt látja. Megváltozott a világ, és sajnos nem jó irányba.”Mucha József futballistaként kétszer, a szakmai stáb tagjaként háromszor volt bajnok az Üllői úton."Felkavaró, sokkoló volt a látvány – vélekedett az egykori támadó. – Azt gondolom, mindenki készpénznek vette, hogy a Fradi a bajnok, de az utolsó pillanatban a csapat elvesztette az aranyat, és ezt a fordulatot a kisebbség, remélem, csak a kisebbség, nem tudta feldolgozni. Sokan ezt kudarcként élték meg, és érthető, hogy emiatt sokan elégedetlenek, de akkor is döbbenetes, ami történt. A pokol legmélyebb bugyraiba sülylyedtünk, ez már nem az a szellemiség, amiben mi éltünk. Játékosként magam soha nem éreztem magam veszélyben, nem hittem, hogy ilyen előfordulhat.”Rákosi Gyula is elmondta a véleményét a történtek kapcsán."Azt hittem, álmodom, de sajnos kiderült, a valóság az, amit látok – fogalmazott Rákosi Gyula. – Mélységesen elítélem azt, ami történt, elképesztő, hogy idáig fajultak a dolgok. Valamennyien biztosak voltunk a sikerben, de a sportban az a szép és csúnya egyszerre, hogy néha nem sikerül az, amire mindenki számít. Ám ezt méltósággal el kell tudni viselni, bármilyen nehéz is. A csalódás senkit nem jogosít fel arra, hogy a játékosokra támadjon, mondjuk, én azt sem értem, mi értelme van a kapufát tönkretenni, a hálókat szaggatni. Mondja meg nekem, ez normális dolog? Igazi fradista, a klubért mindenre képes az, aki tudatosan rombol és kárt okoz az állítólag szeretett csapatának? A csapat küzdött, hajtott, de egy jól játszó Debrecen ellen hiába volt a mezőnyfölény, nem sikerült gólt lőni. Ez benne van a játékban. Tököli Attilát számtalanszor ünnepelték a drukkerek, és Flóri barátommal is azt mondtuk neki, nem a Fradi ilyen, hanem egyes elemek, akiknek a klubhoz semmi közük sincs, de a szurkoláshoz sem.”A fiatalabb generációhoz tartozik a Fradiban nevelkedett Lisztes Krisztián, aki kétszeres bajnokként tagja volt a BL-ben szereplő együttesnek."Borzalmas érzés volt látni, ami történik a pályán – mondta a középpályás. – Felfoghatatlan számomra, hogy ide jutottunk. Tudom, hogy ünnepelni akartak a drukkerek, fiestára készültek, de ez nem lehet mentség a verekedésre. Nem tudom, mit hoz a jövő, ha a rettegés uralja a stadiont. Az emberek csak a negatívumot hallják a futballal kapcsolatban, úgy érzik, a játékosok megérdemlik, amit kaptak, holott nem ez a megoldás. A példa adott: ha Angliában sikerült rendet tenni, nekünk is lehet. Egyrészt szigorú törvényeket hoztak, aki a tiltás ellenére belép a pályára, azonnal börtönbe kerül, és évekig nem mehet meccsre, másrészt ezeket a törvényeket be is tartják. Németországban ugyanolyan szórakozás a bajnoki meccs, mint egy színházi előadás vagy egy mozi, rettenetes látni, hogy mi ettől milyen messze vagyunk.”