Minden kispadról lemaradt

– Megemésztette már, hogy a szerződését nem hosszabbították meg Sopronban?– Nem mondhatom, hogy óriási meglepetés ért – mondta Komjáti András. – Még május elején elbeszélgettem a vezetőkkel, valamint leadtam egy írásos anyagot arról, hogy miképpen képzelem a jövőt. Ám azt már akkor sejteni lehetett, hogy a Matáv részéről szigorítások várhatók, s az elöljárók elmondták azt is, hogy bár elégedettek a munkámmal és velem képzelik el a folytatást, ha az esetleges új befektető másnak szavaz bizalmat, akkor nem tudnak mit tenni.– Tehát tisztában volt azzal, hogy az új befektető hozza majd magával az emberét?– Május közepéig kilencvenkilenc százalék volt a szerződéshosszabbításom, majd rövid időn belül minimálisra csökkentek az esélyeim. Tudtam, ha nem érkezik befektető a csapat mellé, akkor vége a soproni futballnak, ha pedig igen, ám az illető nem számít új embernek a labdarúgásban, nekem kell mennem. Hogy jó-e vagy sem, ha edzők kötődnek a tulajdonoshoz, azt az idő talán majd eldönti. Mivel majd’ mindenki kész ténynek vette a Matávval való megegyezésemet, lemaradtam más csapatok kispadjáról is.– A soproni vezetők milyen teljesítményt vártak el csapatától?– Tavaly nyáron még az első hatba kerülést tűzték ki célul, azonban, amikor a hatodik forduló után átvettem a gárdát Bognár Györgytől, maradtunk a gond nélküli bentmaradásnál…– Kiesési gondja tulajdonképpen nem volt az egyletnek, de kérdezem: nem volt több a csapatban a kilencedik helyezésnél?– Azt nem állítom, hogy bekerülhettünk volna a felsőházba, ám kétségtelenül igaz, ennél a pozíciónál előrébb is végezhettünk volna. Az elődöm, Bognár György megálmodott egy szerkezetet, csakhogy hiába voltak jók az elképzelései, a játékoskeret nem volt megfelelő. A Sopron korábban inkább "bunkerfutballt” játszott, ebbe Bognár Gyuri "belenyúlt”, és ez nem működött. Én ezen változtattam, s a módosításnak köszönhetően végül aránylag kedvező helyzetben várhattuk a tavaszi folytatást. Mivel a téli felkészülés során sikerült megerősíteni a játékoskeretet, Somogyi Józsefet feljebb tudtam tolni a középpályássor elé, és hogy nem volt ez rossz elképzelés, azt jelzi: egyetlenegy felkészülési meccset sem veszítettünk. Más kérdés, ha valaki kiesett a szerkezetből, akkor akadozott a gépezet…– Míg korábban a Matávról az a hír járta, biztos anyagi háttérű klub, így az edzők is nyugodtan dolgozhatnak, addig mostanában egyre több negatív hír lát napvilágot az egyesületről?– A Sopronban eltöltött időszakomra az volt a jellemző, hogy a vezetőktől minden támogatást megkaptam tőlük, de egyszer sem akartak beleszólni a munkámba. Komoly változások történtek a játékoskeretben, ami annak is betudható, hogy a klub bizonytalan helyzetét látva jó néhány labdarúgó inkább a távozás mellett döntött. Ami a kelleténél talán túlzottan gyakoribb edzőcseréket illeti, az új befektető, Antók Zoltán biztosan jó szándékú ember, nekem Pintér Attilával sincs semmi gondom, de ahogy hallom, szinte apa-fiú kapcsolat van közöttük, és ez magyarázat a legutóbbi soproni váltásra.– Valamennyi kispad foglalt az első és a második osztályban, így nyilván nem tehet mást, minthogy várja, mikor kerül sor edzőváltásra valamelyik csapatnál?– Eddig három helyen dolgoztam az élvonalban, és többnyire teljesítettem, amit elvártak tőlem. A Vasassal újonc trénerként harmadikok lettünk, Magyar Kupa-döntőt játszottunk és kiléptünk a nemzetközi porondra, de a soproni időszakomat is pozitívan ítélem meg. Nem szurkolok egyetlen kolléga ellen sem, hiszen az élet majd úgyis azt hozza, hogy lesznek gyengén teljesítő csapatok, és lesznek edzőváltások. Amióta eljöttem Sopronból, néhány csapattól már kerestek, csakhogy volt olyan hely, ahol végül helyi edzőt választottak, és volt olyan is, ahol nem láttam a jövőképet. Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem nehéz megszoknom, amikor elbeszélgetek egy klub vezetőjével, akkor az nem a szakmára kíváncsi, hanem azonnal az anyagiakra tereli a társalgást…