Csak dolgozni kell

Most (megint) nosztalgiázzunk picinykét, de úgy, hogy eközben egyetlen csapat, mégpedig a bajnokegyüttes teljesítményét vonjuk górcső alá. Az MTK futballját elemezzük ezúttal, azon csapatét, amelyik két forduló után veretlen, amelyik szerdán Finnországban BL-selejtezőt játszik, és amelyik csapatnál e nagy hajtás közepette sem vetődött fel, hogy elhalasszák a ZTE elleni, várhatóan kemény bajnoki meccsüket.Szóval, a múlt…Azok voltak bizony a legendás idők, amikor Becsei József cselezgetett, trükközött a bal szélen, és Koritár Lajos fejezte be góllal a támadásokat. Akkoriban nem ünnepelt bajnoki címet az MTK, ám a kék-fehér hívek szerették csapatukat, és rendszeresen öt-hatezren látogattak ki a Hungária körúti stadionba, hogy a rangadókra gyakran meg is teljen kedvenc pályájuk lelátója. Ma egészen más a helyzet. A mi kis futballunk kevés embert érdekel, jóllehet, ez a mostani MTK megérdemelné, hogy sokan szeressék. Egyrészt azért, mert az előző idényben több nagy pofon után is képes volt felállni a társaság, és a hajrában, annak is az utolsó pillanatában megszerezte a bajnoki címet. Azóta jelentősen megerősödött a játékoskeret, amely egyértelműen azt jelzi, hogy a tulajdonosnak, Várszegi Gábornak mégiscsak az MTK az első számú csapata, nem pedig a Ferencváros. Egervári Sándor irigylésre méltó helyzetben dolgozhat egyrészt a nyugodt anyagi háttér, másrészt pedig a játékoskeret sokszínűsége miatt. A szombati, zalaegerszegi rangadón például alig tűnt fel, hogy nem játszott a fővárosiak friss csatár reménysége, Torghelle Sándor, az a labdarúgó, aki igazán jó névjegyet tett le: az előkészületi mérkőzéseken rúgta, fejelte a gólokat Sőt menjünk tovább: a máshol egyértelműen kezdő embernek számító Pisont István és Halmai Gábor is csupán a kispadon kapott helyet – igaz, ők sérültek voltak, ám a kék-fehérek megengedhetik, hogy ne kapkodva vessék be újra harcba az igazán értékes labdarúgókat. A mesteredző, Egervári Sándor variálhat, és azt bizony remek kézzel teszi. Zalaegerszegen például már-már a legendás éveket idéző 4–2–4-es felállásban szerepeltette csapatát, a vonalban védekező négy hátvéd előtt tulajdonképpen klasszikus fedezetet játszott Zabos Attila és Zavadszky Gábor, és a zalaiak egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a Czvitkovics Péter, Lengyel Roland, Welton Silva, Daniel Rednic négyes fogattal. Nézzük, hogyan is van ez: középen az érett Silva és a még bimbódzó korban lévő Lengyel, jobboldalt a trükkös Czvitkovics, baloldalt pedig a szívós Rednic rohamozta a zalaiak kapuját. S az MTK nem véletlenül rugdossa a gólokat, a brazil légiós rengeteget változtatja a helyét, kiismerhetetlenül cselez, és rá nem mondhatjuk, hogy "műbrazil”; Czvitkovics Péter meghatározó figurája a támadósornak, az a pimasz gól, amelyet bepörgetett a ZTE kapujának jobb sarkába, egészen bravúros teljesítmény volt. Csak abban bízhatunk, hogy az a hatékony támadójáték Helsinkiben, majd a következő BL-körben a skót Celtic ellen is érvényesül majd. Mert azok voltak a legendás idők, amikor Becsei József cselezett, trükközött a bal szélen és Koritár Lajos fejezte be góllal a támadásokat, de nekik nem adatott meg sem a bajnoki cím, sem egy emlékezetes kupaszereplés lehetősége. Most viszont…