Önbizalmat erősítő vereség

Mint tudjuk, az álom már két héttel korábban szertefoszlott, amikor a Martin O'Neill által irányított zöld-fehérek négygólos előnyt szereztek a Puskás Ferenc-stadionban, és bebizonyították, miért is játszottak néhány hónappal korábban döntőt az UEFA-kupában. Szerda este a Celtic Parkban a skótok a századik hazai nemzetközi kupameccsüket vívták, és Henrik Larssonék ismét megmutatták – legalábbis a találkozó első játékrészében –, hogy milyen sebességgel, milyen pontosan vagy éppen agreszszíven kell futballozni ahhoz, hogy komoly sikereket lehessen elérni. Be kell vallani, ekkor minden tekintetben a házigazda akarata érvényesült a pályán, és a korai találat után félő volt, hogy az MTK ismét súlyos vereséget szenved.
A második félidőre aztán változott a játék menete, és ami nagyon fontos, nem azért, mert a Celtic labdarúgói elkezdtek szórakozni. A hazaiak ekkor is éppúgy egyérintős futballt játszottak, mint korábban, ki akarták szolgálni csodálatos közönségüket, csakhogy már Halmai Gáborék is ráéreztek arra, miben kell feljavulniuk annak érdekében, hogy méltó ellenfelek tudjanak lenni; elsősorban abban, hogy gyorsabban hozzák meg a döntéseket. Jó volt látni, hogy ebben a periódusban a magyar bajnok futballistái nemcsak labdabirtoklásban vették fel a versenyt a skótokkal, hanem ugyanúgy képesek voltak szemre is tetszetős játékra, mint európai hírű ellenfelük. Nyilván vannak, akik azt mondják, felesleges "fényezni” a kék-fehéreket, a Celtic mindkétszer jobbnak bizonyult az MTK-nál, ráadásul összesítésben 5–0-s gólkülönbséggel. Csakhogy az a kevés magyar szurkoló, aki ott volt a Celtic stadionjában, tanúsíthatja, az öt gól ellenére nem a pályán volt és van a legnagyobb különbség a két együttes között. Néhány számadat ízelítőül: a 60 506 férőhelyes Celtic Parkban 53 ezer bérlet kelt el, 300 alkalmazottja van a klubnak, és éves szinten csaknem 100 millió euró a csapat költségvetése…
Persze mindettől függetlenül lehetne kisebb is a különbség a pályán a két gárda között, de azért valljuk be őszintén, a lehetőségek között ég és föld a különbség.
Az mindenesetre kijelenthető, hogy a szerdai vereség miatt nem kell szégyenkeznie a magyar bajnoknak, és ha az UEFA-kupában is hasonló teljesítményre lesz képes a gárda, mint a viszszavágó második félidejében, akkor legalább egy kört mehet a kék-fehér tizenegy.
– A Celtic labdarúgói ki akarták szolgálni a közönségüket, éppen ezért egy pillanatig sem vették félvállról az összecsapást – mondta a találkozó másnapján Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője. – Pozitívumként értékelem, hogy az ellenfelünk kevésszer tudott a hátvédsorunk mögé kerülni, és ez elsősorban a stabil védekezésünknek köszönhető. Talán mondanom sem kell, erre lehet építeni a jövőben…
– Ha már a védekezést említette: ezúttal más szerkezetben játszott az MTK, mint azt korábban megszokhattuk, ráadásul azon is sokan meglepődtek, hogy Halmai Gábor a középpályássor helyett a hátsó alakzat tengelyében jutott szerephez.

– Ezúttal három–négy–kettő–egyes rendszerben futballoztunk, és úgy tűnik, ha nálunk esélyesebb ellenfél ellen lépünk pályára, akkor ezt a felállást kell választanunk. Az előző körben, amikor a HJK előnyt szerzett Helsinkiben, és kérdésessé vált a továbbjutásunk, ugyanezzel a megoldással kísérleteztünk, és kiválóan működött. Nem szabad elfelejteni, hogy a finn bajnok nem olyan régen főtáblán volt a BL-ben, valamint hogy néhány éve a Celticet az UEFA-kupában a idegenbeli kétgólos vereség után hazai pályán ugyanolyan különbséggel legyőzte… Azt azért elismerem, hogy a rendszer ilyen remek működése számomra is kellemes meglepetés volt. Ami pedig Halmai Gábort illeti, nem mondok újat azzal, hogy ő kiválóan képzett profi, aki több poszton is képes kiemelkedő teljesítményre.
– A párharc első három félideje után a meglepetés erejével hatott – bár kétségkívül jó volt látni –, hogy a magyar bajnok játékosai képesek olyan látványos labdakihozatalokra, támadásfelépítésekre, mint a skót rivális profijai.
– Ez volt az egyik pozitív hozadéka a szerdai mérkőzésnek. Ennyi néző előtt, ilyen stadionban ritkán méretik meg magyar csapat, ám ezúttal mertünk hinni magunkban, és ebből olykor valóban tetszetős futball kerekedett. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a támadójátékunkon van mit javítani. Éppen ezért el kell érni, hogy a labdaszerzést követően a jelenleginél hamarabb jussunk el az ellenfél támadóharmadába.
– Nem tartott attól, hogy a korán bekapott gól után ismét "megszórják” csapatát?
– Gólt kapni soha nem felemelő érzés, ám előzetesen megbeszéltük, amennyiben gyorsan előnyt szerez a Celtic, akkor sem roppanhatunk össze. A játékunk nem esett szét, és ez mindenképpen pozitívum. A hazai nulla négy után szerettünk volna szoros meccset játszani, elsősorban azért, hogy a hitünket visszaszerezzük. Azt gondolom, ez sikerült, és azon leszünk, hogy az UEFA-kupában menjünk legalább egy fordulót.