Ismét élre álltak a kék-fehérek

A delegáltak utóbb jó szájízzel hagyták el a kívül-belül egyaránt alakulófélben lévő létesítményt, s kijelentették: elégedettek az építkezés eddigi menetével, úgymint az új lelátó hivatalosan is átadott földszintjével, amely többek között öltözőknek, irodáknak, sajtószobának és a VIP-teremnek is helyt ad. Persze a beruházás ezzel közel sem tekintendő befejezettnek – tudtuk meg Bozai Istvántól, a Sóstói stadiont üzemeltető kft. ügyvezetőjétől.
A rekonstrukció lezárásáig még bőven lesz tennivalója a kivitelezőnek, ha… – ha ennek háttereként az anyagiak terén sem merülnek fel nehézségek. Jelen esetben ugyanis úgy áll a helyzet, hogy a komplex átadásig elvégzendő munka jó 400-450 millió forintba kerülne, csakhogy ez az összeg egyelőre nem áll rendelkezésre. Bozai szerint azonban aggodalomra nincs ok, az előzetes egyeztetések után úgy tetszik, meglesz a hiányzó summa, amelyet akár a Magyar Labdarúgóliga is folyósíthat a fehérváriaknak.
És akkor a vasárnap…
Csütörtökön ugyebár volt némi ok a koccintásra a koronázóvárosban, ám a helyi fanatikusok gyaníthatóan a hét utolsó napján ünnepeltek volna egy csöppet, úgy este nyolc óra tájban az MTK elleni bajnoki találkozót követően, elvégre az ultrák úgy okoskodhattak: ha kedvenceik felülmúlják Egervári Sándor tanítványait, az Arany Ászok Liga éllovasává avanzsálnának. Kvízjáték sokmilliós feladványaként még Videoton-szimpatizáns számára is embert próbáló a kérdés: mikor járt utoljára a piros-kék egylet ily magasságban. Nos, annak bizony immár másfél évtizede, az érdem pedig a Kaszás Gábor által dirigált egyleté. Igaz, a szurkolókat jobban érdekelte, hogy most újra itt állt az esély, csakhogy immár egy másik generáció képviselői és egy másik edző, Csank János előtt. Apropó, Csank: a bajuszos trénertől fehérvári munkálkodása alatt hovatovább borítékolható az első pozíció – legalábbis ha azt vesszük alapul, hogy a szakember aranyéremig vezette néhány éve a Vidit. Nüansznyi különbség – a másodosztályban…

Szóval hazai sikert remélt a Fejér megyei alakulatért szorítók többsége, az egyik internetes oldalon a leggyakrabban előforduló tipp a 2–1 volt, akadt 3–1-es "óhaj” is a következő kitétellel: "Tudja valaki, mikor vezettük utoljára a tabellát? ” – lásd még kvízjáték. Persze feltűnt néhány – előzetesen – merésznek tűnő eredmény is, úgy mint 4–1 ("…de csak akkor, ha tiszta erőből nekik rontunk”) és 6–2… Nos az utolsó előtti tippnél maradva: a Csank-csapat egyáltalán nem rontott neki a hét közben a horvát Dinamo Zagreb ellen UEFA-kupa-meccset játszó és vesztő (1–3) MTK-nak. Ebben talán a kezdeti sokk is szerepet játszhatott, gondoltuk, elvégre egy súlyosnak tűnő sérüléssel indult a parti: a hazai védősor kulcsemberét, Gabriel Vochint már az első percben le kellett cserélnie Csank Jánosnak. Az idő múlásával aztán sajnos rögzíthettük, nem ez volt a "kétoldali” visszafogottság oka. Merthogy az első negyvenöt percben bizony összesen három igazán veszélyes szituációt számolhattunk meg a két kapu előtt. Vendégoldalról Torghelle Sándor köszönhetett volna be negyedóra elteltével, ám a csatár az égbe lőtt. A hazaiak csak a játékrész vége felé veszélyeztettek Végh Zoltán kapuja előtt, ám Juhász Roland két esetben is utolsó emberként a legjobb pillanatban állt a helyén, így megmentette övéit a góltól. Sokkal több jót nem is tudnánk írni az első félidőben látottakról, amikor is elsősorban a középpályán gyömöszölték egymást a szemben álló felek. Reméltük, a második félidőben gólt is láthat az első felvonás után füttykoncertbe kezdő publikum.
Némileg jobb futballt, gólt, sőt gólokat hozott a második negyvenöt játékperc. De haladjunk sorban, akadt ugyanis néhány érdekesség a találatokon kívül is. Változatlanul sok labdát szórtak el a felek a középpályán, ugyanakkor a védők gyakran a legegyszerűbb megoldásokkal éltek, ennélfogva olykor szívszorító jelleget öltött a játék. Csakúgy, mint az első játékrészben, ezúttal is az MTK köszönhetett volna be először: bár Illés Bélának Daniel Tudoron még csak sikerült valahogy átpasszíroznia a labdát, Schwarcz Zoltánnal már nem bírt, a hazai középpályás háta(!) átláthatatlan akadálynak bizonyult. Ha néhány perc elteltével az exsiófoki ugyanott pózol, ahol Illés ziccerénél, talán menthetett volna, ám nem ott strázsált: Zabos Attila ballábas lökete védhetetlenül vágódott a bal felső sarokba. Ám a vendégszurkolók nem örülhettek sokáig, Tomas Medved ugyanis rövid időn belül egyenlített, mint utóbb kiderült, ezzel be is állította a végeredményt. Habár mindkét fél rúghatott volna még egy-egy gólt, ez a vasárnap este nem a találatokról, hanem a kimaradt lehetőségekről szólt.

Percről percre

1. perc: Rendkívül balszerencsésen indult a hazaiak számára a mérkőzés: Vochinnak leragadt a jobb lába, földre zuhant, rögtön cserét jelzett, nem tudta folytatni a játékot, Kóczián lépett helyette pályára.
10. perc: Schwarcz átadásával Dvéri indult meg, aztán 22 méterről, jobb lábbal vette célba a kaput: a labda, ha kevéssel is, de elkerülte a jobb sarkot.
15. perc: Illés remek labdát ívelt a jobb oldalról a fehérvári védők mögé befutó Torghelléhez, aki a jobbösszekötő helyéről, 10 méterről, jobb lábbal kapu fölé durrantott.
17. perc: Kóczián kitűnően indította Tóth Balázst, aki jó ütemben vette át a labdát, azonban elcsúszott a lövés pillanatában, így a labda Végh Zoltán zsákmánya lett.
26. perc: Illés átadását a jobb oldalról Torghelle lőtte középre, az MTK támadói elől azonban Risztics jó ütemben kifejelte a labdát.
35. perc: Dvéri jobb oldali beadását követően Tóth Balázs hat méterről fejelte centiméterekkel a bal sarok mellé a labdát.
42. perc: Dvéri jó ütemben indította Medvedet, aki a bal oldalról középre lőtte a labdát, ám mielőtt a fehérvári csatárok elérhették volna azt, Juhász menteni tudott.


47. perc: Hercegfalvi több csel után középre adta a labdát, Szabó Tibor hét méterről ballal nagy lövést zúdított kapura, Pusztai azonban belevetődött a labdába.
51. perc: Rednic remekül indította a jobb oldalon Torghellét, beadását Illés perdítette hat méterről kapura, a labda már túljutott Tudoron, de a bevetődő Schwarcz hátáról kipattant a labda.
55. perc: Tóth Balázs saját térfelén, a felezővonal közelében észrevette, hogy Végh kint áll a kapujából, és megcélozta a kaput: a labda méterekkel elkerülte azt, de az elgondolás dicsérendő volt.
58. perc: Zabos a fehérvári kaputól 25 méterre bal lábbal lövésre szánta el magát, a labda óriási erővel vágódott a bal felső sarokba.
0–1
61. perc: Hercegfalvi a jobbösszekötő helyéről ügyesen visszasarkalta a labdát Medved elé, aki 15 méterről jobb lábbal a bal alsó sarokba lőtt.
1–1
74. perc: Dvéri szabadrúgását Magasföldi fejelte hét méterről jó érzékkel a földre, a felpattanó labda azonban a cserejátékos balszerencséjére a bal felső sarok fölött hagyta el a játékteret.
78. perc: Czvitkovics bal oldali beadását Welton Silva öt méterről fejelte kapura, de a labda Tudor kezében landolt.

Mestermérleg

Csank János, a Videoton vezetőedzője:
"Azt kell mondjam, a csapat teljesítményével elégedett vagyok, hiszen minden játékosom a maximumot próbálta kihozni magából. Úgy vélem, a helyzeteink alapján akár meg is nyerhettük volna ezt a meccset."

Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője:
"Alacsonyabb fordulatszámon játszottunk az első félidőben, aztán a második játékrészben mindent megtettünk a három pont megszerzéséért. Sajnálom, hogy a vezető gólunk után gyorsan kiegyenlítettek a hazaiak."

Fény és árnyék

Welton Silva játszadozott a labdaszedőkkel. Az MTK kispadon kezdő brazil csatára a bemelegítés végeztével kezdett passzolgatni az oldalvonal mellett sorjázó gyerekekkel, néha egy-egy trükköt is mutatott nekik, amit a futballpalánták megpróbáltak lekopírozni – több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre kedves jelenet volt.

Fél perc – ennyi adatott meg vasárnap este Gabriel Vochinnak. A Videoton román bekkje egy balszerencsés mozdulatot követően már a harmincadik másodpercben jelezte, cserét kér. Csank János, a Videoton mestere különösen nehéz helyzetben volt, hiszen a padon nem akadt bevethető középső védő, aki Vochint pótolhatta volna…