A mentőövet régen elhagyták

Hogy a futball korifeusainak az újabb gond megoldásához lesz-e elég szuflája, az kérdéses, ám az már most tény: ilyen vitálkapacitással inkább lenne keresnivalójuk a vizes sportágakban, lévén ott nagy előny, ha valaki sokáig bírja levegő nélkül. Egy baj van csupán: Bozóky Imre MLSZ-elnök és Szieben László ligaigazgató mostanság mindig az árral szemben úszik, és ilyen felkészültséggel azért nem lehet túl sokáig tempózni. Ebben a nem túl fényes kilátásokkal kecsegtető küzdelemben ráadásul a labdarúgó-szövetség első emberének keményebb a dolga, hiszen neki a ligaigazgató terhét is cipelnie kell (tán a felszín közelébe emelkedhetne, ha ledobná…), azonban sajnálkozásra nincs ok: a magyar futball viharos vízében eddig is nagy egyetértésben fuldokoltak.A neheze pedig most jön a számukra, ráadásul már régen elhagyták a mentőövet is…A jogvégzett és civilben ügyvédként praktizáló két sportvezetőt hétfőn nagy hullám takarta be, ez a bizonyos ügyészségi döntés. És miután minden vizsgálat a nulláról indulhat, egész szélsőséges módon akár arrafelé kanyarodhat a gondolat, hogy a doktor urak a súlyos botrányt szankcionálható, alkalmazható törvényt sem ismerik.Ami csak súlyosbítja az esetet, hogy a liga esetében diktatórikus ügymenet körvonalazható, amely vélekedésre az szolgáltat alapot, hogy a Hattyúházból a nyár közepén kiutálták a fellebbviteli bizottság vezetőjét, Tóth Sándort, aki – szemben az emlékezetes május harmincadikai botrány miatt kialakult közhangulattal – az MLL vezetősége szerint a Fradi-ügyben túl enyhe döntést hozott, amúgy nem mellékesen éppen arra hivatkozva, hogy minden más szélsőséges ítélet a magyar törvényekben, emígyen a sporttörvényben foglaltakkal ütközik.És, lám, mára feketén-fehéren kiderült: a lemondott szakértőnek sok szempontból igaza volt, még annak ellenére is, hogy az ügyészségi határozat a fellebbviteli bizottság döntését újfent annulálta. Persze, az sem kevés, hogy bebizonyosodott: a liga nemhogy az üzleti-, hanem a jogi ügyekből sem tud jól kijönni (ami azért is súlyos kritika, merthogy, nyomatékosítsuk: ügyvéd a szervezet igazgatója…), és ez immár e testület működő- és cselekvőképpességét, mi több, a működtetésének szükségességét is megkérdőjelezi. Az MLL immáron nem tud megfelelni annak, amiért megalapították, lévén képtelen a honi profifutballt fejleszteni, ellenben remekül működő botránygyárrá alakult – csak címszavakban néhány, a szalagon lefutott ez évi "termék”: tippmix- és bundaügy, per a bajnokság korábbi névszponzorával, balhé a televíziós közvetítések körül, örökös harc a médiával, ki hogyan írjon, ki hogyan közvetítsen, és persze afféle magnumként most itt a Fradi-ügy.Az MLSZ pedig e nagyüzemi termelés csendes szemlélője csupán.Ami azért nagy hiba, sőt, bizonyos aspektusból nézve bűn, mert a bizonyos május 30-ai botrány kezelése, megoldása, szankcionálása nem egy üzleti érdekszervezet (értsd: MLL) feladata kellett volna legyen; a Fradi-ügy ugyanis olyan ügy, amelynek megoldása épphogy erős kezű, hozzáértő szövetséget érdemelt volna. Joghoz értő, törvényt ismerő szövetséget, ha már az alárendelt liga belebukott a feladatába…Merthogy a kívülálló, a botrányt szélsőségesebb érzülettel átélő ember követelheti a kemény szankciót is (mondjuk azt, hogy az elállatiasodott szurkolók miatt zárják ki az FTC-t a bajnokságból), ugyanakkor az MLSZ-nek, mint a magyar futballt reprezentáló és a sportágat irányító szervezetnek pontosan tudnia illenék: mit enged a törvény, hogy aztán annak szellemében döntsön, pontosabban, hagyja jóvá az illetékes bizottság döntését. Mert abban az esetben, ha a szövetségben valóban a magyar futball irányítására alkalmas vezetők dolgoznak, akkor nem fordulhat elő, hogy most arról szóljon a történet: nulláról kell kezdeni a Fradi-ügyet.Lehet azonban, nem is olyan nagy baj, hogy a szövetség és a liga kvázi alkalmatlansága bebizonyosodott, mert remélhetőleg a Legfőbb Ügyészség mos tvalóban olyan port vert fel, amelynek eltakarítása után végre valóban rend lesz és tisztaság.Hogy az új eljárás során Szeiler József – aki május 30-án engedélyt adott arra, hogy kinyissák a szurkolók előtt a menekülőkaput, és aki sporvezetőként nem mérlegelte, hogy a futballban a Fradi is lehet vesztes – a többségi tulajdonos, Várszegi Gábortól sem vállveregetést kap csupán, mondván: az FTC Rt. vezérigazgatója csak abban hibázott, hogy elismerte a hibáját; hogy a békés lelkű, szórakozni vágyó futballszurkolót a megvásárolt jegyért cserébe végre megilletheti a jog, ő a góloknak örüljön és ne a vandáloktól kapható pofonoktól féljen a rendcsinálásra csak számla ellenében hajlandó rendőrség asszisztálása mellett; hogy végre törvényt alkotnak a futballhuliganizmus megfékezésére; hogy a botrányokozókat a klubok kitilthatják a magyar labdarúgópályák lelátóiról; hogy a liga igazgatója képes lesz újítani, és nem mindig vadnyugati alapállásból örökké csak visszalőni; hogy az MLSZ elnöke és a szövetség elnöksége feladja azt az elvét: a grundon alkalmazott szabály szerint a gittet is rágnia kell valakinek…Most új eljárás kezdődhet, ami, ha másra nem, arra biztosan jó lesz, hogy senki se feledje: május 30-án, az Üllői úton a Ferencváros–Debrecen mérkőzés után a magyar futball történetének legsúlyosabb botránya robbant ki.Ezt amúgy azért sem árt hangsúlyozni, mert ha Bozóky Imre és Szieben László manapság felnéz a lelátóra, akkor ezeregynéhány fej között a randalírózókét, a bűnösökét még mindig ott láthatja…