Amikor szabad a pálya

"A jogi bizottság vezetett félre bennünket – kommentálta az MLSZ elnökségének több tagja a Legfőbb Ügyészség óvását, amely szerint a Magyar Labdarúgóliga és a Magyar Labdarúgó-szövetség nem a törvényeknek megfelelően büntette az FTC Rt.-t a május 30-ai botrány miatt. Izsó Ignác, a jogi testület tagja ellenben azt nyilatkozta, csupán helyzetelemzésre kérték őket, nem pedig arra, hogy javaslatot tegyenek a büntetésre."

Hajdú B. István: – Habár a liga és a szövetség első embere is jogi végzettségű, ráadásul az elnökségi tagok között is akadnak jogászok, mégis aggályos ítélet született. Annak ellenére mondom ezt, hogy az ügyészség határozatait a Parlamentben rendre leszavazzák, a futballban feltétel nélkül elhiszik. Így vagy úgy, de mihamarabb törvényes ítéletet kell hozni. Elvégre május harmincadikán botrány volt az Üllői úton.
Csank János: – Sajnálatos, hogy az illetékesek nem gondolták át kellőképpen a büntetést, és hogy nem tartották a sportág berkein belül az ügyet. Nyugaton aligha fordulna elő, hogy ilyen hosszú ideig ne szülessen végleges döntés.
Détári Lajos: – Azoknak, akik érintettek az ügyben, le kellene mondaniuk! Én nem is értem, miért nem teszik meg. Nem az a normális, ha az ember hibázik, akkor lemond? Örök példa, de igaz: tőlünk nyugatabbra egy súlyos vonatszerencsétlenség után lemondott a közlekedési miniszter, holott ott sem volt, nem ő okozta a balesetet. Mégis megtette. Nálunk?! Az elnökségi tagok ragaszkodnak tisztségükhöz… Azt sem tudom, kik ülnek ott, milyen futballmúltjuk van, sőt, lehet, hogy soha nem is űzték a játékot, és mégis ők a magyar labdarúgás irányítói.
Szántó Imre: – Hogy mást ne mondjak, az elmúlt években többször is előfordult, hogy a futballcsapatok köztartozásait elengedte az állam. Emiatt a futballvezetők azt gondolhatják, törvényen kívüliek. Ezekkel az ügyekkel a vezetők az újságokba kerülnek, bízom benne, a nyilvánosság oda vezeti őket, hogy beálljanak a törvénytisztelők közé.
Nyilasi Tibor: – Hogyan szóljak ehhez hozzá, ha a jogi bizottság tagjai sem látnak tisztán? Kíváncsian várom, mikor zárul már le az ügy. Remélem, két-három hét múlva már csak a játékra koncentrálhatunk…

"Négy élvonalbeli csapat – Ferencváros, Matáv Sopron, Videoton, Zalaegerszeg –, és három NB I B-s együttes –Bodajk, Budapesti Honvéd, Vasas – mellett az NB III-as Tuzsér jutott a Magyar Kupa negyeddöntőjébe. A nyolc közé jutásért a döntőnek is beillő mérkőzésen a Ferencváros az MTK otthonában 1–0-ról fordítva nyert 2–1-re."

Nyilasi: – Kis túlzással: kezdem magam Angliában érezni, ahol mindennapos, hogy a kicsi legyőzi a nagyot. A jelek szerint a csapatok megbecsülik a kupát, ami azért jó, mert minél sűrűbb a versenynaptár, minél több nagy iramú meccsen lépnek pályára a játékosok, annál jobban fejlődik a játék.
Csank: – A kupának a világban mindenütt az a sajátossága, hogy ott alsóbb ligás együttesek is jól szerepelnek, hiszen egyes élvonalbeli csapatok inkább kizárólag a bajnokságra koncentrálnak.
Szántó Imre: – A kupaküzdelemnek az a sava-borsa, hogy a kicsik kiejtik a nagyokat. Ráadásul egy ilyen siker nagy lökést adhat a csapatoknak és a magyar futballnak is. Nálunk nem ez a legnépszerűbb versenyforma – pedig a fejlettebb futballkultúrájú országokban rengeteg nézőt vonz –, viszont éppen a kiélezett küzdelem miatt mind nagyobb rangja lehet a sorozatnak. Az, hogy az MTK kiesett, várható volt, mintha hullámvölgybe került volna a bajnokcsapat.
Hajdú B.: – Váltig állítom, a nemzetközi szereplést a legegyszerűbben a kupa megnyerésével lehet kivívni. Németországtól kezdve Angliáig mindenhol bravúr egy kiscsapattól, ha kiejt egy magasabb osztályban szereplőt. Kíváncsi vagyok, meddig jut a Tuzsér.
Détári: – Tipikus kupanyolcas, a másodosztályból a jobbak, az élvonalból gyengébbek, erősebbek egyaránt továbbjutottak, van köztük meglepetéscsapat is, a Bodajk meg a Tuzsér. Izgalmas lesz a folytatás.

"A kiesésünk és a csoportban elfoglalt helyezésünk ellenére sem lett a csapatomból csődtömeg – nyilatkozta Gellei Imre szövetségi kapitány, hozzátéve, igenis meg kell becsülni, hogy a magyar válogatott az utolsó csoportmeccsig versenyben volt a továbbjutást érő második helyért."

Szántó Imre: – Megítélésem, hogy óvatos alátervezés eredménye lett a negyedik hely. Ha megcélozzuk az első helyet, és végül második lesz a válogatott, Gellei Imre ma bizonyára jobban alszik.
Détári: – Lehet így is fogalmazni, meg lehet úgy is, hogy szerencsére a mi csoportunkban szerepelt San Marino, így legalább egyik ellenfelünket megelőztük. Az a fajta edző vagyok, aki ha hibázik, beismeri. Gellei Imrétől ez a nyilatkozat, úgy érzem, amolyan takarózás. Még valami: az igaz, hogy Európában sehol nem futballoznak söprögetővel, de ha a játékosaim képtelenek vonalban játszani, akkor söprögetővel jutok ki Portugáliába!
Hajdú B.: – Nem mondom, a magyar futballállapotokat tekintve valós értékének megfelelően végzett a válogatott. A negyedik hely azért elszomorító, mert a következő sorsolásnál csak az számít, hányadikként végeztél, nem pedig az, hogy: hej, ha Rigában bemegy az a lövés…
Nyilasi: – Nehéz bármit is mondani a sokadik balszerencsés selejtősorozat után. Mert ugye, ha Lettországban győzünk… A csapat tényleg nem csődtömeg, emiatt felesleges fejeket követelni. Persze, egy-két játékosnak mennie kellene, de a csapat gernice maradjon együtt!
Csank: – Tudomásul kell venni, Magyarország nem futballnagyhatalom. Kötelezőnek vesszük a továbbjutást, holott az a sors igazságtalansága lenne másokkal, ha mi jutnánk ki egy olyan ország helyett, amelyben sokkal jobbak a feltételek. Aki amatőrré akarja tenni a futballistáinkat, az a futball végét akarja. Elvégre olyan ez, mint a gazdasági élet, ott sem lehet betörni a világpiacra gyenge minőségű áruval.

"Alig igazolt Waltner Róbert a Boca Juniorstól a ciprusi Anorthoszisz Famagusztához, máris továbbállna. Állítólag kegyvesztett lett, mert szóvá merte tenni, hogy már három hónapja nem kapott fizetést, illetőleg a nyakába varrták, hogy az UEFA-kupa főtáblájára kerülésért vívott párharcban a gárda alulmaradt az FK Szarajevo ellenében. "

Nyilasi: – A magam példájából tudom, az idegen mindig is idegen marad, és a légiósnak nem száz, hanem ötszáz százalékon kell teljesítenie, hogy elfogadják. Kíváncsi lennék, mit szólnának ezek a vezetők, ha Magyarországon dolgoznának. Itt ugyanis másról sem szóltak a hírek az elmúlt években, mint a fizetések elmaradásáról. Waltner Róbertnek haza kellene jönnie, itt jól ment neki a játék, Zalaegerszegen bizonyára szívesen fogadnák.
Csank: Külföldön keményebb az idegenlégiósok helyzete, mint mifelénk. Ott tőlük várják el, hogy húzóemberek legyenek, és ha ez nem sikerül, inkább a helyiek kapnak lehetőséget. Ciprus pedig eleve lutri, nem a futballisták mekkája. Ráadásul, mint a példa is mutatja, ha kiábrándulnak a játékosból, akkor találnak ürügyet arra, hogy ellehetetlenítsék.
Szántó Imre: – Egy jó csatár legfőbb erényeinek egyike a remek helyzetfelismerő képesség. Ráadásul nem csak a pályán… Például megkímélhette volna magát attól, hogy fizetésképtelen klubhoz szerződjön.
Hajdú B.: – A Bocában a bokája nem bírta, Cipruson a pénztárcája. A távolból nem látni a részleteket, de az biztos, a kiesést nem lehet egy ember nyakába varrni, ha pedig valóban nem kapott fizetést, megértem, hogy szóvá tette.
Détári: – Csak annyit üzennék Waltner Robinak, ahogy hallom ciprusi barátaimtól, várjon keveset, az új edző számít rá. Játszik majd még az Anorthosziszban!

"Ismeretlenek péntek éjjel bejutottak az Üllői úti stadionba, és fehér festékkel a zöld székekre pingálták: "Szeiler, takarodj!” Emiatt csaknem kétszáz széket kellett leszerelni. Mindenszentek napján pedig Pécsett a stadion melletti utcában ugrottak egymásnak a helyi és a Videoton-drukkerek, a meccs közben egy fiatalembert petárdarobbantásért, a találkozó után egy másik szurkolót a vendégbusz megdobálásáért állították elő. Valamennyiüket elengedték, ám rendzavarásért eljárás indul ellenük."

Détári: – A Szeiler József és a drukkerek között dúló háborúhoz még egy adalék: a minap volt ötvenéves az az Ebedli Zoltán, aki több mint ötszáz meccset játszott zöld-fehérben… A Fradi vezetői milyen emberek lehetnek, ha mégis elfeledkeztek róla? Ebedli Zoli, isten éltessen – ennyit igazán megérdemelt volna…
Nyilasi: – Május harmincadika után reméltem, végre valahára eltűnnek ezek a balhék a labdarúgásunkból. Álom maradt. Hihetetlen feszültségeket okoznak az efféle esetek. Nemcsak nálunk van botrány, az Internazionale játékosait is megfenyegették. Sajnos, ilyen világban élünk.
Szántó: – A Ferencvárosnál május harmincadika után azt szajkózták, nem volt pénz a rendőrségre. A jelek szerint immár éjjeli őrre sem futja. A Pécsett történtekre azt mondom, egyre inkább az a megfigyelhető, hogy a fővárosból vidékre "gyűrűznek” a balhék. Mintha régebben inkább csak Pesten estek volna egymásnak a drukkerek.
Csank: – Ahogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter is mondja: a randalírozás nem sportszakmai kérdés, a hatóságnak kellene rendet tennie. Nagyon nehéz megoldani a problémát, az utcai harcosokat megállítani talán nem is lehet, legfeljebb megfékezni.
Hajdú B.: – Már-már mindennaposak ezek a hírek… Ebben speciel az a különös, hogy egy ekkora feliratot nem két perc alatt lehet lefesteni, úgyhogy legalább már a szurkolók tudják, hogyan kell jól szervezett akciót vezetni… Amúgy azért is szomorú ez az eset, mert akár sokkal hosszabban is üzenhettek volna. Ha hétről hétre telt ház lenne, biztosan nem a székre festik a szöveget – akkor ugyanis nem látszódna.