Azért van abban valami szomorú, hogy a DebrecenBalaton FC összecsapást választhattuk a forduló mérkőzésének. Nem volt rossz meccs, főleg az első félidőben pörögtek a csapatok, de igen nagy kritikája a magyar futballnak, hogy ennél nem találtunk színvonalasabb találkozót a hét végén bár, ha jobban belegondolunk, az egész őszi idényben talán az Újpest debreceni és egerszegi vendégjátéka érdemelte ki a "jó jelzőt&
A meccs elején azért nem álltunk messze attól, hogy megint afféle gólparádét lássunk. A Loki igyekezett lerohanni ellenfelét, több helyzetet hozott össze, ám mintha kissé könnyedén vették volna a debreceniek ezt a 90 percet. Eleinte ugyan még nagy kedvvel futballozott a hazai csapat, ám az összpontosítás ekkor is hiányzott, Csernyánszki Norbertnek csupán Marius Sumudica lövésénél kellett megmutatnia, miért is kapja fizetését – hogy a vezetők, avagy az urnákba pénzt dobáló szurkolók dotálják jobban, azt nem tudjuk… A többi debreceni kísérlet után minduntalan kapu mellé, avagy fölészállt a labda, de nem volt ez másképp a túloldalon sem: könnyen három gólt is rúghatott volna a Siófok, Sandro Tomicnak igazából mégsem kellett labdához érnie, hiszen a vendégjátékosok is körbelövöldözték a kaput. Szegény debreceni kapusnak az egész meccsen egyetlen alkalommal kellett volna jobban figyelnie, ám akkor elmélázott, így Vörös Péter nagy, de még távoli lövésével újabb skalpot szerzett a Balaton FC. Igaz, az már a második félidő végén történt, és addigra jócskán esett a nívó, sokkal idegesebb lett a hangulat, és a helyzetek helyett a kemény belépőké és a lökdösődéseké lett a főszerep. Röviden ennyi volt a forduló mecscse, de azért történt még néhány apróság, amiről érdemes szólni. Nem feledkezhetünk meg például a vendégek örömünnepéről, akik előbb kimentek szurkolóikhoz megköszönni a biztatást, majd olyan boldogan táncoltak be az öltözőfolyosóra, mintha legalábbis Bajnokok Ligáját nyertek volna. Még hosszan visszhangzott a siófoki öltöző a nagy dínomdánomtól, nem véletlen, hogy a vesztes együttes edzője, Szentes Lázár is kiemelte ezt nyilatkozatában. Szerinte csütörtökre éppen abból kell erőt meríteniük játékosainak, hogy most a másik öltöző harsog – kellő odafigyeléssel elérhető, hogy a PAOK-meccs után az "egyik” harsogjon… Ismerve néhány igen különösnek titulálható edzői okfejtést (mind a hat gólt lesről kaptuk, nem adott meg a bíró három tizenegyest és két bedobást, a mi térfelünkön esett az eső, ilyesmik), jó volt hallani, hogy Szentes Lázár csakis önmagukat hibáztatta a vereségért, nem foglalkozott semmilyen külső körülménnyel. Pedig a közönség sokat szidta Megyebíró János játékvezetőt, aki azonban nem vezette rosszul a meccset – legfeljebb Sándor Tamás tizenhatoson belüli visszahúzását tudnánk hibás ítéletként említeni, de ez sem tűnt egyértelmű tizenegyesnek. Azért bízzunk benne, hogy csütörtökön a hasonló szituációt majd befújják… Mert bosszantó ez a vereség, de úgyis mindenkit az UEFA-kupa-visszavágó érdekel most Debrecenben. Ha meglesz a továbbjutás, a szurkolók gyorsan elfelejtik a mostani gyengébb játékot, és senkit sem érdekel, hogy a beadások rosszak voltak, a passzok ellenfélhez mentek, a helyzeteket pedig közvetlen közelről is kihagyták a csatárok. A Loki nagy meccse ugyanis csütörtökön lesz – a Siófoké viszont szombaton volt. Nem azért, mert kirobbanó teljesítménnyel rukkolt volna elő a vendégcsapat (a szokott okos, taktikus játék, esetenként egy-egy extramegmozdulással is elég volt a sikerhez), hanem azért, mert a bajnokságot 15 forduló után a Balaton FC vezeti. Úgy bizony, az általunk is sima kiesőnek gondolt Balaton FC, amely ránézésre nem túl erős, ám kétségkívül jól összerakott kerettel is az élen áll. Ha úgy vesszük, ez az egész bajnokság kritikája, elvégre idehaza amolyan "nevenincs” futballisták is kiemelkedhetnek a mezőnyből, ám inkább mondjuk azt, hogy le a kalappal a siófokiak előtt, hiszen a sok százmilliós költségvetésből gazdagodó, úgymond sztárjátékosokat alkalmazó nagycsapatokkal szórakoznak. S ki tudja, meddig maradnak ezek a focisták valóban névtelenek: a szerdai válogatott produkció után állítja azt valaki, hogy az általában húzóembernek számító Csordás Csaba, Kovács Péter, vagy Vörös Péter kevesebbet tud mondjuk Simek Péternél, Pest Krisztiánnál, Németh Norbertnél? Lehet, hogy kevesebbet, lehet, hogy a siófokiak soha nem lesznek válogatottak, mindenesetre tetszik, nem tetszik, most ők állnak a tabella tetején. Sallói István klubigazgatónak érthetően tetszik. Bár azért megkérdezzük tőle, nem fél-e attól, hogy a sorozatos győzelmek és prémiumfizetések miatt egyszer csak becsődöl a klub. "A szezon előtt negyven pont megszerzését tűztük ki célul, igaz, arra nem számítottunk, hogy már most huszonkilenccel állunk – mondta Sallói István. – A prémium azonban egyelőre nem olyan jelentős, hogy komoly gondunk legyen a kifizetések miatt. Az őszi szezonból egy forduló van még hátra, ha le tudjuk győzni a Videotont, akkor mindenképpen elsők maradunk, és ez hatalmas bravúr lenne a csapattól. Aligha kell hangsúlyoznom, mekkora eredmény lenne a számunkra, ha három hónapig a Balaton FC nevével kezdődne a tabella…” Csertői Aurél játékosai ráadásul talán egyedüliként mondhatják el magukról az élvonalbeli mezőnyben, hogy senki nem utálja őket. Mert a Siófok most egy békés, botrányoktól mentes, lelkes, szimpatikus kiscsapat – olyan, amelyik a végén még őszi első lesz. A váratlanul jó szereplés miatt pedig esetleg a szponzorok is a klub mellé állnak majd a téli szünetben – márpedig akkor végre emelkedhet az a prémium is.
