Kiállítás 50 másodperc után

Az egyéb események tükrében már-már mindennapos történetnek számított Vozár András sztorija, aki az NB III-as Rákosmenti Rojik kapusaként a kezdés után nagyjából 54 másodperccel szembesült a piros lappal. Ám mivel a negyedosztályú bajnokságból ehelyütt nem nagyon csemegézünk, ráadásul Vozár meglepően higgadtan viselte sorsát, egyszer sem vágta szájba a bírót, mindezt csupán érdekességként említettük meg. Pláne, hogy megyei kartársai már jóval izgalmasabbá tudták tenni a kiállítást: az Isaszeg–Sülysáp meccsen például egy néző torolta meg az egyik hazai futballista leküldését, és úgy istenigazából szorongatni kezdte a partjelző nyakát. Mivel a bíró nem nézhette tétlenül egyre kigúvadtabb szemű kollégája nyilvános fojtogatását, félbeszakította a mérkőzést, így mindkét esemény idő előtt és eredmény nélkül ért véget.Ami Pest megyében erőszak, az Tolnában csíny: a dunakömlődiek 1–0-ra vezettek Ôcsényben, amikor emberhátrányba kerültek a vendégek. Valószínűleg nagyon kihajtották addigra magukat, mert nem hitték, hogy a hátralévő hét percet is kihúzzák kapott gól nélkül, ezért gyors partizánakcióként elkobozták a partjelző zászlaját, majd – nehogy megismétlődjön az iménti szörnyűség – a bíró piros lapját is. A mérkőzés ugyan így idő előtt ért véget, de valamelyik kömlődi házban legalább trófeaként ott lóghat a zászló és a piros lap, gyaníthatóan néhány fekete ruha, tucatnyi stopper és egy kettéharapott síp társaságában.Egy hét szünet után ismét az isa-szegiek hallattak magukról, pedig most még ki sem állították játékosukat. Kovács Zsolt csupán a sárga lapot nehezményezte, és ebbéli felindultságában köpött egy jó nagyot, éppen a csodálkozó játékvezető arcába. Csak gratulálhatunk neki, hiszen jól megmondta véleményét a bírónak (szó se róla, ez tényleg folyékony beszéd volt…), ráadásul gerincességét az is bizonyítja, hogy csapata kétgólos vezetésénél tiltakozott a játékvezetői önkény ellen. Mert hátrányban aztán könnyű köpködni, abban valóban nincs semmi poén, na de aki társai 60 perces munkáját teszi semmissé egy, szerinte jogellenes sárga lap miatt, az előtt fejet hajtunk – legalább nem az arcunkba kapjuk az adagot… Bár azért elgondolkodtató, hogy ha egy szimpla figyelmeztetés is ily heveny ellenállásba ütközik, legközelebb már egy tévesen ítélt bedobás, egy rosszul alkalmazott előnyszabály vagy egy írásra esett pénzérme is a bírón csattanhat – netán fröccsenhet. A fenti hír után csupán pár szót érdemel a kiskunhalasi Ficsor István, aki csak úgy szolidan, extráktól mentesen verte meg a játékvezetőt, illetve a Budapest-bajnokságban szereplő óbudai Oroszi Csaba, aki pedig sporttársa szájából nem is fogát, csupán sípját ütötte ki. Igazi unikum az október végi Bogács– Felsőzsolca meccs, mert csodák csodájára senki sem akarta elverni, vagy akár csak munkaeszközétől megfosztani a fekete ruhás urat. Nem, hiszen az egyik vendégszurkoló a hazaiak futballistáját ütötte meg, ami az álmoskönyv szerint nem túl jövedelmező cselekedet. Így komoly pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a többségben lévő bogácsiak lincselése elmaradt, november elsejének közeledtével úgysem illik embert ölni. Az viszont csupán a szerencsén múlt, hogy mindenszentek napján nem kellett újabb, soron kívül elhalálozottakra emlékezni, hiszen hat mérkőzés szakadt félbe. Na, vágjunk is bele: Baranyában még viszonylag könnyű dolga volt a játékvezetőnek, hiszen a görcsönyiek csak esernyővel csépelték, de Nógrádban már nagyüzemi méretekben folyt az átnevelés, mert a mihálygergeiek közül Palkovics Balázs megütötte, Marczi József pedig megrúgta a bírót – igaz, már azt is komoly előrelépésként értékelhetjük, hogy az előző hónapokban igencsak dühös kedvükben lévő nógrádiak csak most, a cikk vége felé bukkantak fel először… No, de félre a pozitívumokkal: Gádoroson egy méhkeréki, Jármiban pedig egy vámosoroszi játékost sikerült megrúgdalnia egy-egy hazai nézőnek, de Szabolcs megyében úgyis divat volt aznap a félbeszakadt meccs, hiszen a Kocsord–Nagydobos derbit tömegverekedés miatt kellett lefújni. Fájdalom, nem kaptunk bővebb információt arról, miért esett egymásnak a nép, így kénytelenek vagyunk beérni a Hevesben játszott Atkár–Hort találkozó zöngéivel. Ott először Hovanecz Zoltán és Paja Norbert akarta kozmetikázni egymás ábrázatát – ezzel semmi gond, piros lap ide, piros lap oda, lehet folytatni a meccset. De nem lehetett, mert jöttek a társak innen, jöttek a társak onnan, aztán jöttek a rendezők innen, jöttek a vendégszurkolók onnan, és a vége egy jó negyedórás aprítás lett, amely következtében egy drukker eszméletét vesztette. Úgyhogy felejtsük el végre a Fradi–Újpestet, a paparazziknak inkább a tavaszi Hort– Atkár meccsre kellene összpontosítaniuk… (Idekívánkozó szörnyű hír: e napon az NB III-ban megdöntötték Vozár András megdönthetetlennek hitt rekordját, hiszen a balatonfüredi Varga Norbert elképesztő bravúrral, komoly edzéstervvel és nagy-nagy odafigyeléssel 50 másodpercre faragta a kiállítási csúcsot.)Olyannyira kiduhajkodták magukat az urak ezen a hétvégén, hogy két forduló is eltelt hasonló gyepálások nélkül. Ám az utolsó játéknapon azért megemberelték magukat a fiúk, a szőregi Batik Sándor például egy méreteset bikázott a játékvezetőbe, míg az egyik, számunkra ismeretlen kadarkúti labdazsonglőr fel akarta pofozni a bírót, aki ügyesen elhajolt előle, majd befejezettnek nyilvánította a mérkőzést.Utóbbi esetnek két tanulsága is van: egyrészt nem árt a játékvezetőknek néha ökölvívó-edzéseket venniük, másfelől pedig az idény végére a sporttársak idegei is felmondták a szolgálatot. Agyon sem verték, mégis le merte fújni a meccset – hát nem arcátlanság?