Aki hónapokra lehúzta a rolót

Előbbivel a szombathelyi Balogh Tamás, utóbbival a siófoki Csernyánszki Norbert büszkélkedhet (noha a Haladás kapusa aligha henceg ezzel…). Alábbiakból kiderül, hogy a Balaton FC futballistája egy mecsekaljai csúcsot szeretne megdönteni: az egykoron a Pécs kapuját őrző Bodnár László "országos”, 1986 óta fennálló rekordját.
– Ahogy hallom, valóban pihenéssel tölti napjait.
– Nem tehetek mást, tudniillik nemcsak az edzőm, hanem az orvos is figyelmeztetett, hogy lehetőleg minél kevesebb mozogjak – felelte Csernyánszki Norbert, akit hétfőn nyitott sérvkapuval operáltak a székesfehérvári kórházban. – Úgy tűnik, jól sikerült a beavatkozás, amit egyfelől az bizonyít, hogy kedden már otthon aludhattam, másfelől a doktor azt mondta, a januári felkészülésnek százszázalékos állapotban vághatok neki. Láthatja, szerencsés fickó vagyok, még ez is jól sült el, hiszen a legjobbkor, az utolsó meccs után vált biztossá, hogy műteni kell.
– Ezek szerint már korábban is volt oka a panaszra.
– Három hete küszködtem, de mivel az orvosok megállapították, hogy nincs olyan nagy baj, beállhatok a kapuba, ráadásul masszőrünk, Debreceni Tibor is "összerakott” minden mérkőzésre, vállaltam a védést. Tudja, hogy van ez, az ember nem szívesen marad ki a jóból…
– Na ja, aki a háromszázhuszonnyolcadik helyezett gárda kapusa…
– …pardon, én leragadtam ott, hogy elsőként zártuk az őszt.
– A klubvilágranglistára céloztam. Ha kis szakadék tátong is, de egy lapon emlegetik önöket a Real Madriddal és a Milannal…
– Ezek szerint külföldön is felfigyeltek ránk. Örülök, így hirtelen más nem is jut eszembe.
– És mi ugrik be elsőként a Balaton FC őszi produkciójáról ?
– Az, hogy ha a rajt előtt valaki megkeres, és felveti, öt pont előnnyel vágunk neki a tavasznak, akkor előbb megmosolyogtam volna, majd rögvest megkérem, mindezt foglalja írásba, és aláírásával szentesítse a megállapodásunkat. Természetesen ilyen szép szereplést mi sem vártunk, igaz, sokakkal ellentétben biztosak voltunk benne, nem lesznek kiesési gondjaink. A magam részéről maximálisan bíztam a masszív védelemben, hazai viszonylatban a középpályássorunk sem rossz, az pedig már a támadóinkat dicséri, hogy általában eggyel több gólt rúgtak, mint a rivális csatárai.
– Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű az egész.
– Megsúgom, semmilyen titok nem létezik, csak tudjuk, hogy a pályán és azon kívül is számíthatunk egymásra, ebből következően képesek vagyunk tiszta szívvel futballozni. Mi több, a tiszta szív mellé tiszta fej párosul, így mára az is kiderült, hogy senki sem szállt el az eddigi sikerektől.
– Gyanítom, ezek után hiába kérném, hogy elismerőleg szóljon önmaga teljesítményéről.
– Minden találkozón akadt egy bravúrom, de ezt felesleges kiemelni, elvégre ezért állítanak a kapuba. Viszont azt megemlíteném, hogy Bíró Imre kapusedző nélkül nem tartanék ott, ahol. Hadd meséljem el: bár másodállásban foglalkozik csak velem, hiszen egy zamárdi közértben dolgozik, a vezetőkkel kötött megállapodása ellenére nem csupán heti két foglalkozást tart, hanem megjelenik a csapat összes tréningjén. Talán megérti, hogy roppant hálás vagyok neki.
– Cserébe besegíthetne a boltban…
– Nem járna jól velem…
– S ön mennyire járt jól? Hiszen mást sem hallani, mint hogy Siófokon a nagy foci kis pénzzel párosul.
– Klubigazgatónk, Sallói István korrekt volt a szerződések megkötésekor, közölte, hogy ennyit és ennyit tudnak adni, sajnos, nem többet, de azt mindig időben megkapjuk majd. Meg is kaptuk. A helyzet azért nem rossz, akár úgy is fogalmazhatok, sok kicsi sokra megy…
– Vajon fejből fújja-e, kik találtak a kapujába az ősszel?
– Heten vannak, mint a gonoszok… Az első játéknapon Rósa Dénes járt túl az eszemen, az védhetetlen gól volt. Később, a Videoton elleni bajnokin két büntető okozta a vesztemet, az elsőt Tóth Balázs, a másodikat Szalai Tamás értékesítette. A negyedik Czvitkovics Péter nevéhez fűződik, speciel abban csúnyán benne voltam. A Soprontól kettőt is kaptam, előbb Balaskó Iván, majd Tóth Mihály lőtt a kapumba. Az egerszegi Józsi György az utolsó a sorban, ő egy gyönyörű akció végén ünnepelhetett. Ugye, nem volt hosszú a lista? Ráadásul az utolsó hat meccset kapott gól nélkül hoztam le, így immáron ötszáznegyvenöt perce "szűz” vagyok. Tudomásom szerint a pécsi Bodnár László őrzi a rekordot, méghozzá hétszázharminckét perccel. Titkon reménykedem benne, hogy még néhány mérkőzés, és enyém lesz a csúcs.
– Társai nem hívják Kahnnak?
– Roló, így becéznek.
– Ért a redőnyökhöz?
– Dehogy értek. Sitku Illés ragasztotta rám, azzal a felkiáltással, hogy lehúztam a rolót…
– Tavasszal marad minden a régiben?
– Ha azt vesszük, hogy Csertői Aurél a nyáron mindössze egy hónapot kapott a felkészítésünkre, míg most két hónapot edzhetünk a folytatás előtt, akkor felettébb jók a kilátásaink.
– Mi mással fejezhetném be: jó pihenést!
– Meglesz, köszönöm. Tudja, az a legszebb, hogy bár nem mozdulok ki a lakásból, a magaslatokban telelek…