Dunaújváros: Barátok és bajnokok között

A teremben ugyanis már ott volt Lengyel Ferenc, Éger László, Rósa Henrik és majd valamennyi játékos azon profik közül, akik részesei voltak a Dunaferr legsikeresebb időszakának. Természetesen ott volt a labdarúgók között az az Egervári Sándor is, aki a sikerek idején a szakmai munkát irányította – közvetlen segítői is megjelentek az összejövetelen –, és akinek a vezetésével 2000-ben tizenhat pont előnnyel nyert bajnokságot a piros-fehér alakulat. A folytatás ismert: a következő évben ezüstérmes lett a csapat, újabb egy esztendővel később negyedik, hogy aztán az "Egervári-éra” után kiessen az élvonalból, és mára az NB I B utolsó helyén szerénykedjen…Tipikus magyar történet, azonban ez a délután nem a búslakodásról szólt, mindenki a szépre emlékezett. Volt mire, ez tagadhatatlan.Alighanem sokan tudják, hogy az aranyérem évében a Dunaferr az első fordulóban vereséget szenvedett Debrecenben, majd a gárda produkált egy páratlan veretlenségi sorozatot, és 41 bajnoki meccsen nem talált legyőzőre. Aztán ott voltak a nemzetközi fellépések, a Hajduk Split elleni két összecsapás, a Rosenborg elleni felejthetetlen párharc – csak hajszálon múlott hogy az Újváros a norvég aranyérmes ellen nem harcolta ki a Bajnokok Ligájában a főtáblára kerülést –, a Feyenoord elleni találkozók… Köztudomású, hogy megfelelő stadion hiányában Győrben játszotta a hazai mérkőzéseit a magyar bajnok, és bizony volt olyan kilencven perc, amikor húszezren szurkoltak a helyszínen."Nem nektek, de miattatok épült az a gyönyörû stadion, amely most Dunaújvárosban található” – méltatta a futballistákat Egervári Sándor, és tagadhatatlan, ha nincsenek azok a fantasztikus hangulatú nemzetközi mérkőzések, ha nem áll akkor az egész ország a Dunaferr mögött, aligha épül ilyen ékszerdoboz Újvárosban.Más kérdés, hogy akkor volt csapat, de nem volt megfelelő stadion, míg most csodájára járnak a pályának, ám a futball színvonala messze van a három évvel ezelőttitől…A labdarúgók közösen örültek egymás sikereinek, biztatták azokat, akik kevesebb lehetőséghez jutnak mostanság a klubjukban, és természetesen egyfolytában ugratták egymást. Amikor az egykori mester, Egervári Sándor tartott rövid beszédet, és közben megcsörrent a telefonja, egy emberként emlegették a büntetés tarifáját, majd amikor a tréner kikapcsolta a mobilját, nem felejtették el megjegyezni: valószínûleg az MLSZ elnöke telefonált kapitánykérdésben…Egy biztos, a megjelenteket látva, hallva azt a következtetést lehetett leszûrni, hogy a közelmúlt sikereihez nemcsak futballtudás kellett, hanem az a baráti viszony is, ami a mai napig jellemzi a labdarúgókat és a szakmai stábot.