Amikor szabad a pálya

"A Nemzeti Sport osztályzatai alapján készült őszi abszolút rangsorban a kapusok között az MTK Hungária egyese, a válogatott Végh Zoltán, a mezőnyjátékosok versenyében az Újpest támadója, Kovács Zoltán végzett az élen, a lilák csapatkapitánya kilenc találattal a góllövőlistát is vezeti."

Csank János: – Két jó futballista végzett az élen, nincs hiányérzetem. Kovács Zoltánnál döntő volt, hogy gólokat lőtt, igaz, csatártól nem is vár mást az ember, bár gólok nélkül, mezőnymunkával is lehet kimagasló teljesítményt nyújtani. Bár díjat nem kapnak a játékosok, az ázsiójukat növeli a helyezésük.
Hajdú B. István: – Hogy az MTK-ból, azaz a címvédő gárdából a kapus nyújtotta a legjobb teljesítményt, meglepetés. Kovács Zoltán pedig szerintem inkább lenne nyolcadik a rangsorban, csak első helyen állna az Újpest!
Nyilasi Tibor: – A végeredményt illetően az embernek nem lehet kifogása, meglepetést nem tükröz. Kapusok dolgában szerencsések vagyunk, nem csupán Végh Zoltánra, de a mögötte végzettekre sem lehet panasz. A mezőnyjátékosok? Valahol törvényszerû, hogy az álljon a lista élén, aki a legtöbb gólt rúgta. A legeredményesebb kerül rivaldafénybe.
Rátgéber László: – Igazán kiemelkedő teljesítmény az ősszel nem akadt, ám ezzel együtt is gratulálok a nevezetteknek, ennek az elsőségnek igenis súlya van, mert úgy látom, az újságírók komolyan veszik az osztályozást.
Szántó Imre: – Egyetértek az eredménnyel, Kovács Zoltán elsőségét a duplázásainak, a mentalitásának is köszönheti, igazi harcos típus. Végh Zoltán másodvirágzását éli, de a mögötte végző Csernyánszki Norbert is kalaplengetést érdemel, végtére is a Siófok csak hét gólt kapott az ősszel, amihez neki is volt némi köze.

"Meghatározó játékosaitól válik meg az eddig irigyelt hátterû, a jövőben spórolósabb gazdálkodásra átálló bajnokcsapat, az MTK Hungária. Füzi Ákost a lengyel aranyérmes, a Wisla Kraków vitte volna, Zavadszky Gábornak spanyol, Végh Zoltánnak német vevője akadhat, míg Molnár Zoltánt – aki a csapattársak értékelése alapján Végh mögött a legjobb teljesítményt nyújtotta az együttesben – szabadlistára tette a klub."

Nyilasi: – A szurkolói pletykák között már hallhattunk olyasmiről, hogy generációváltás lesz az MTK-nál, a télen jönnek a bodajkiak és a többi. Engem mégis meglepett a hír, amely egyben figyelmeztető jel a magyar futballistáknak. Elértük, hogy a Siófok legyen a példa: kis költségvetés, alacsony, de biztos fizetések.
Rátgéber: – Amikor véglegessé vált, hogy Várszegi Gábor kivonul a Ferencvárosból, az jutott eszembe, idő kérdése, és egészen kivonja a tőkéjét a magyar labdarúgásból, ami katasztrófa a honi profifutball szempontjából. Nos, többé-kevésbé eljött ez a pillanat. Most fordít a rendszeren, eddig csak költött a csapataira. Ugyanakkor ezzel a lépésével utat is mutat: uraim, az fiatalokkal kell foglalkozni, tőlük kell elindulni!
Csank: – Az MTK-nál nyilván egy nevelőegyesület felé orientálódó átalakulásról van szó. A piacképes, jobb képességû futballistáikat, akik mellesleg már nem a legfiatalabbak, eladják. Hogy Molnár Zoltánnal mi lehetett a baj, nem tudom. Jó alany, lesz klubja.
Szántó: – Tendenciának tûnik, azaz Várszegi Gábor kiszállóban van a magyar fociból. Ebben az esetben hadd ajánljak szíves figyelmébe egy másik nagyszerû sportágat, az ökölvívást. Annyi pénzből, amennyit a futballra költött, olyan pezsgő bokszéletet kerekíthetne nálunk…!
Hajdú B.: – Az MTK eddig amolyan jótékony misztikumként élt az emberben. Szép csendben váltott edzőt, szabadult meg játékostól… Nem tudom, mi mozgatja az eseményeket. Érkezett három jó ajánlat a futballistákra? Netán széthullik egy szépreményû együttes, amelynek edzője amúgy lehet, hogy szövetségi kapitány lesz?

"Októberben első labdarúgóként nyerte el lapunktól a hónap sportolója címet Szabics Imre, a VfB Stuttgart válogatott csatára, aki – szintén egyedülálló módon – duplázott, azaz ő lett november legjobbja is. A Bundesliga éllovasának 23 éves támadója tétmérkőzésen 11 góllal segítette a svábokat, s ezzel pillanatnyilag házi gólkirály."

Rátgéber: – Szabics Imre klasszisa kiteljesedőben van. Végre egy magyar futballista, akit valóban kezdenek megismerni – Európa-szerte. Tudja mit? Kívánom, hogy minden hónapban labdarúgó nyerjen az önök szavazásán, mert ez két örömteli dolgot feltételezne. Egy: a futballunk jó, így aztán a válogatottunk is. Kettő: ebben az esetben minden első osztályú meccsen húsz-huszonötezer néző szorong a lelátókon.
Szántó: – Hasonló erényekkel bír, mint az imént emlegetett Kovács Zoltán, de fiatalabb, lendületesebb, és sikereit más miliőben éri el. Értékelem az újpesti fiú teljesítményét, hogy ne tenném ugyanezt Szabics Imre esetében? Azért külön gratulációm, hogy olyan sportolókat tudott ezúttal is megelőzni, akik közül nem egy a nyáron ott lesz Athénban.
Hajdú B.: – Nagyon remélem, mire mindezt olvassák, addigra Szabics Imre már tett arról, hogy néhány decemberi voksot is begyûjtsön. A magyar futballról itt, Angliában, Manchesterben a múlt, az Aranycsapat jut az emberek eszébe. A jelenből csupán egy fiút ismernek: Szabicsot.
Csank: – Nagy öröm, hogy egy futballistánk így muzsikál. Remélem, töretlen lesz a pályafutása, elkerülik a sérülések, és még jó néhányszor győzni tud. Vele kapcsolatban is mindig hangsúlyozom, így most is: ez a fiú itt tanult meg futballozni, más kérdés, hogy külföldön ér el sikereket.
Nyilasi: – Fény a végtelennek tûnő, sötét magyar futballalagútban. Imrének ez volt a bemutatkozó éve, kilépett a névtelenség jótékony takarásából. Most már figyelnek rá az ellenfelek, éppen ezért azt mondom: eztán dől el, lehet-e belőle Európa-, avagy világklasszis. Remélem, meg tud kapaszkodni azon a csúcson, ahová most felért, és idővel még feljebb lép.

"Rossz érzéseim vannak, féltem a győri munkától – e szavakkal engedte útjára három hónapja Mircea Govor, a román másodosztályú Olimpia Satu Mare elnöke Kiprich Józsefet, amidőn a korábbi kiválóság a szatmárnémetit győri edzőségre cserélte. A prezident balsejtelme »ült«, az ünnepek előtt ugyanis »nagytakarításba« kezdtek az ETO-nál. Szabó Ottó kivételével kisöpörték a teljes szakmai stábot, és megváltak nyolc labdarúgótól, köztük Miriuta Vasilétől is."

Szántó: – Örülhetünk neki, hogy az ETO tulajdonosa, Tarsoly Csaba végül nem került a liga élére! Pénzért jogsit igen, szakértelmet nem lehet venni. A győri történet erre a legékesebb bizonyíték.
Nyilasi: – Sajnálom Kipuékat, bár borítékolható volt, hogy az új emberek érkeztével túl nagy teher lesz rajtuk. Játékszerek voltak…
Rátgéber: – Győrött sûrûn változnak az arcok, ebből az aspektusból nem ért meglepetés. Az viszont kérdés, valóban nagy-, esetleg inkább megtakarítás volt a célja az akciónak? Ez a távolból nem ítélhető meg.
Hajdú B.: – Féltem a győrieket. Hallom, fiatalítani akarnak – nagy rizikó. Az utolsó előtti Békéscsaba csupán két ponttal van leszakadva tőlük. Mindegy, az kéri a számot, aki a zenészt fizeti.
Csank: – Ez a győriek magánügye, nem ismerem a viszonyokat, ahogy Kiprich József munkáját sem. Az biztos, hogy elég nagy összevisszaság volt arrafelé az utóbbi években. A Klement Tibor, Reszeli Soós István kettős képes arra, hogy a káosznak véget vessen, mind a két ember jó vezető típus, van koncepciójuk. A futballisták elküldésével kapcsolatban annyit: harminc-egynéhányan voltak, ami sok. Gazdasági okai lehetnek a húzásnak. Hogy a megoldás sportszerû-e, azon lehet vitatkozni, elvégre szerződésük volt a játékosoknak. Bár a sportszerûség nálunk semmilyen területen nem dívik…

"Újra a halálcsoportba kerültünk, de nem azért, mert ellenfeleink olyan erősek, hanem mert halálosan unalmasak… – írta vezércikkében a svéd Expressen a 2006-os világbajnokság 8-as számú európai selejtezőcsoportjáról, amelyben a svéd, a bolgár, a horvát, az izlandi, a magyar és a máltai válogatott kapott helyet. A Göteborg Posten a mieink legnagyobb csillagának Dragóner Attilát tartja… Ugyanebben a témában a horvát Sportske Novosti a teniszező Goran Ivanisevichez hasonlítja csapatunkat: kétszer egymás után nem tud jól játszani…"

Hajdú B: – Nem akarom Dragóner Attilát megbántani, de a svédek hozzá nem értését híven tükrözi, hogy megfeledkeznek arról a Szabics Imréről, aki utánpótlás Eb-selejtezőn négy gólt rúgott nekik egy meccsen. Persze mondhatják, nem egy vérpezsdítő csoport, amelyben az esélyünk annyi, mint a letteké volt a legutóbbi kvalifikációs sorozatban.
Csank: – Nem biztos, hogy a svédeket mondanám favoritnak ebben a csoportban. Összerakott csapat, sok fantázia nélkül. Henrik Larsson kiválásával ennek még inkább híján lesznek. Unalmasak az ellenfelek? Gazdaságilag tuti, elvégre a tévék mikor fizetnek annyit a bolgárokért, mint, mondjuk, a hollandokért? Nem tudom, mi hiányzik az életükből, talán a spanyolok? Gyaníthatóan beléjük törne a bicskájuk. A horvát észrevételben van igazság: a rapszodikusság jellemző ránk.
Szántó: – Hiba csúszhatott abba a fordításba, a svédek kihagyták ugyanis a csillag elől az »álló« szót… Nekem speciel ez jutott az eszembe róla, amikor a lett és a lengyel csatár elhúzott mellette.
Nyilasi: – Mindegyikben van valami, de tudja, mit? Gúnyolódjanak csak! Várjuk meg, hogy jön ki a három csapat az Eb-ről! Emlékezhetünk, a vébé után a svédek mit össze rimánkodtak, hogy egyenlítsenek ellenünk Stockholmban! Az esélyesség terhe messze nincs rajtunk, lebecsülnek minket. Ez lehet a mi erőnk.
Rátgéber: – A horvátok már csak a szomszédság miatt is respektálnak minket egy kicsit. Olvastam, Szabicsot kiemelték a mieink közül – a származása miatt is. Már csak ilyenek, Janus Pannoniust is a sajátjuknak tekintik. Goran? Ne feledjük, azért csak nyert egy Wimbledont! Akkor volt néhány jó meccse zsinórban… A svédek lebecsülik a keleti régiót, amolyan EU-s felsőbbséget érzek rajtuk.