Büszkesége a 10-es osztályzat

Tudósítóink 1-től 10-ig osztályozzák a bírók teljesítményét, akik csakúgy, mint a játékvezetők, ott, a helyszínen értékelve az eseményeket hozzák meg a döntéseiket. A televíziós visszajátszások alapján ugyan több apróbb hibára is fény derült, ám ezeket az osztályzatok kialakításánál már nem vettük figyelembe. A szezon során több kiemelkedő teljesítményt is láthattunk (szerencsére ez volt túlsúlyban), igaz, egy-két rosszul sikerült találkozó azért borzolta a résztvevők kedélyeit. Az ősszel kétszer is négyes osztályzatot voltunk kénytelenek adni az eredményt befolyásoló bírói tévedések miatt. Az 5. fordulóban Kassai Viktor az Újpest–Ferencváros, majd a 8. játéknapon Hajdó Attila a Ferencváros–Pécs mérkőzésen nyújtott teljesítménye érdemelte ki a nem éppen dicséretes osztályzatot. Ami viszont örömteli: a Debrecen–FTC rangadón Ábrahám Attila kimagaslóan bíráskodott, nem volt véletlen tehát a legmagasabb (10) osztályzata.

Az elnézett figyelmeztetés

A Nemzeti Sport összeállításában tizennyolc játékvezető szerepel, akik a szezon során legalább négy találkozón fújták a sípot (Fábián Mihályt ezért nem rangsoroltuk, de a statisztikánkban szerepel). A tavasz legjobbja, Bede Ferenc ugyan javított fél évvel ezelőtti átlagán, de így is visszaesett az ötödik helyre. Végül három játékvezető, Ábrahám Attila, Megyebíró János és Sápi Csaba egyaránt nyolcas átlaggal végzett az élen. Mivel Ábrahámnak és Megyebírónak az NB I B-ben is teljesen ugyanaz volt az átlaga, így végül az döntött Ábrahám elsősége mellett, hogy háromszor is kiérdemelte a forduló játékvezetője címet. A 41 esztendős FIFA-kerettaggal nagyot fordult a világ, hiszen egy évvel ezelőtt a Békéscsaba–Kispest mérkőzésen műhibát vétett, ugyanis a vendégek labdarúgójának, Pandur Péternek kétszer is sárga lapot mutatott fel, s ezért egyes osztályzatot kapott, most pedig az élre küzdötte fel magát. Megyebíró János külön is említést érdemel, ugyanis a legkiegyensúlyozottabb bíró volt, hiszen mind a hat találkozóján egyaránt nyolcas osztályzatot kapott.

Akad vajszívűbb bírónk is

Az ősszel a legtöbb találkozón (7) Bede Ferenc működött közre, míg Szabó Zsolt elmondhatja magáról, hogy 11. fordulóban két mérkőzésen is fújta a sípot. Ennek oka pedig az volt, hogy a havazás miatt elmaradt Sopron–Békéscsaba összecsapáson december 6-án a nemzetközi minősítéssel rendelkező játékvezető bíráskodott. A lista utolsó helyén Hajdó Attila található, aki nem remekelt az ősszel, hiszen pontosan egy egésszel maradt el átlagban a holtversenyben utolsó előtti Dubraviczky Attila, Saskőy Szabolcs és Kiss Béla hármas mögött.
Lapunk minden fordulóban kiválasztja a játéknap legjobb játékvezetőjét. A legtöbbször (összesen háromszor) ketten érdemelték ki e megtisztelő címet: Ábrahám Attila és Makai János.
Listát készítettünk arról is, hogy ki hányszor mutatta fel a sárga, illetve piros lapot. Ezeket átlagoltuk, amely alapján kiderül, hogy a mezőny legszigorúbb bírója Hanacsek Attila, aki huszonnégy sárga és négy piros lapot mutatott fel. A legenyhébb szívű játékvezetőnek Juhos Attila bizonyult, aki mérkőzésenként átlagban még három színes lapot sem osztott ki. (Itt jegyezzük meg, hogy e területen készített összeállításunk és rangsorunk nem igazán objektív, hiszen egy könnyebbnek ítélt, sportszerű összecsapáson minden bizonnyal kevesebbszer kell a játékvezetőknek a lapokkal fegyelmezniük.) A játékvezetők az ősszel 391 alkalommal (mérkőzésenkénti átlagban 4.07-szer) mutatták fel a sárgát (ez a tavaszhoz képest több mint nyolc tizedes romlás, vagyis az elmúlt fél szezonban jóval sportszerűtlenebbek voltak a találkozók), míg a piros lapot 30-szor osztották ki.

Elfogadta, hogy lehülyézték

Ábrahám Attila játékosként került először kapcsolatba a labdarúgással, futballozott az NB II-es Pécsi VSK-ban, valamint az NB III-as Pécsi Bőrgyárban is. A 41 esztendős játékvezető 1989-ben vizsgázott, és egy évig úgy töltötte a hétvégéit, hogy az egyik nap játszott, másik nap pedig mérkőzést vezetett. 1991-ben befejezte aktív játékos-pályafutását, s 1992 tavaszán már a megyei első osztályban fújta a sípot. Végigjárta a bírói ranglétrát, először NB III-as, majd utánpótlás-játékvezető lett, s 1995 nyarán – viszonylag elég gyorsan – országos kerettagok közé került. 1996 nyarán viszont már NB I-ben működött, majd három év elteltével a FIFA-bírók között találta magát.
– Nem indult jól az idei szezonja, hiszen az Újpest–Debrecen mérkőzésen csupán ötös osztályzatot kapott.
– Először is nagyon meleg volt, ám különösebb probléma nem volt a mérkőzésen. Számomra az volt meglepő, hogy a sokkal stabilabb Debrecen ellen az Újpest igen könnyedén nyert. A találkozón számottevő hibám nem volt, jogtalan kiállítás, illetve elmaradt büntető sem volt. Elfogadtam az ötös osztályzatot, de hozzáteszem, nem éreztem azt, hogy ennyire rosszul ment volna a bíráskodás. Ezt támasztja alá, hogy a játékvezető-ellenőrtől 7.8-as osztályzatot kaptam, aki csupán egy hibát említett meg. Tamási Zoltánnak egy becsúszásnál véletlenül leesett a cipője, és erőltettem, hogy menjen le a játéktérről, mert a szabályok szerint öltözködni a pályán nem lehet.
– Mennyire követi nyomon lapunk osztályzatait?
– Csakúgy, mint más kollégám, természetesen én is megnézem. A mérkőzés másnapján az az első, hogy megveszem az újságot és kíváncsian várom a tudósítók hogyan értékelték teljesítményemet. Kicsit piszkált, amikor rosszabbat kaptam, de úgy érzem, hogy hosszabb távon kiegyenlítődnek az osztályzatok.
– Az újpesti ötös osztályzat mellett azért arra mindenképpen büszke lehet, hogy hoszszú idő után a Nemzeti Sport a legmagasabb osztályzattal értékelte teljesítményét, gondolok itt a Debrecen–Ferencváros összecsapásra.
– Megvallom őszintén, a mérkőzés előtt két partjelző kollégámmal a szokásosnál is jobban izgultunk. Nagyobb volt bennünk a versenydrukk a megszokottnál, hiszen mindenki tudja, hogy e párosítás május harmincadikán milyen körülmények között ért véget az Üllői úton. Szerencsére azonban már az első öt percben éreztem a játékosokon, hogy ezúttal nem lehet gond, s a nagy tét ellenére könnyebben működhetem. Vallottam, hogy én leszek az utolsó, akivel foglalkozni fognak a játékosok, illetve a nézők. Csupán arra kellett vigyáznom, hogy minden a szabályok szerint történjen, hiszen látszott, hogy ezt a meccset csak én ronthatom el. Hála istennek, nem volt számottevő hibám, ahogy mondani szokták, jól jöttem ki a mérkőzésből és az ellenőr is maximálisan meg volt elégedve a bíráskodásommal. Másnap nagyon boldog voltam az osztályzatom miatt, de azt minden játékvezetőnek tudnia kell, hogy tizesre nem lehet mérkőzést vezetni, hiszen el lehet nézni egy bedobást, esetleg egy szögletet – minden bizonynyal Debrecenben is volt ilyen –, de számottevő hibám szerencsére nem volt.
– Mit jelent számára, hogy az ősz legjobb játékvezetője lett?
– Óriási megtiszteltetés! Nagy dolognak tartom, főleg úgy, hogy Kiss Béla kollégám befejezte pályafutását, s az életkorom alapján jelenleg az élvonalbeli keret legidősebb tagja vagyok. Számomra óriási motiváció ez a jövőre nézve, hiszen a keretben nagyon sok a fiatal, tehetséges játékvezető. E helyütt megemlítem Georgiou Grigoriszt, aki az életkora miatt az ősszel abbahagyta a partjelzést. Ô az utóbbi években szinte mindig velem volt, sokat segített, de kiemelhetném még Tompos Zoltánt, aki szintén benne van az én sikeremben.
– Eddigi bírói pályafutása alatt emlékszik-e valami nevezetes történetre?
– Érdekes eset történt velem ’82 őszén, amikor NB II-es játékvezető voltam. A Dunaújváros–Nagykanizsa mérkőzést rendezték, és a stadionban alig volt néző. Az egyik vendégjátékos kapura rúgott, s a labda jócskán a kapu fölött hagyta el a játékteret. Partjelző kollégám lest intett, természetesen lefújtam a szituációt. Nagy csönd volt a nézőtéren és meggyőződésem, hogy az egyik szurkoló érthetett valamit a játékvezetéshez, ugyanis megvárta azt, amíg a kapus visszahozza a labdát és közvetett szabadrúgással folytatódik a játék. A szabályok értelmében feltettem a kezem, ám ekkor egy élces hang bekiabál: most tegye fel a kezét az, aki a leghülyébb a stadionban. Természetesen feltettem, óriási poén volt, majd kiintettem a hang irányába, hogy értem a tréfát és nem sértődök meg.Táblázatunkban a helyezés és a játékvezető neve mögött a tudósítóinktól kapott osztályzatátlag szerepel. A következő oszlopban azt tüntettük fel, hogy a játékvezető hány mérkőzésen bíráskodott a szezonban, s hányszor érdemelte ki a forduló játékvezetője titulust. A negyedik oszlopban az eddigi élvonalbeli mérkőzéseinek számát jeleztük. Az ötödik oszlopban a kiosztott sárga, majd a piros lapokat tüntettük fel, ezt követi a fegyelmezési átlag, míg az utolsóban a fegyelmezés helyezési száma található. A FIFA-játékvezetőket vastag betűvel jelöltük.