Nem tudja, miért mellőzték

– Halló, jó napot, Korsós Györgyöt keresem.– Üdvözlöm, én vagyok. – Jól van, ezek szerint még beszél magyarul.– Hm, attól még, hogy mostanság nem írnak rólam…? Mindenesetre kétségtelen: otthon szinte elfelejtettek.– Mit gondol, miért? – Könnyen megfeledkeznek arról, aki külföldön futballozik.– Főleg, ha egyik napról a másikra mellőzik a válogatottnál. – Pontosan. Rengeteget töprengtem azon, mi lehet ennek az oka.– És mire jutott? – Semmire, csak arra, hogy kegyetlenül bánt a dolog. Olyannyira, hogy amikor feltették nekem a kérdést, miért nem hívnak a válogatottba, válasz helyett a szövetségi kapitányhoz irányítottam az embereket. Képtelen voltam beszélni arról, hogy Gellei Imre bemutatkozó mérkőzésén, a románok elleni itthoni kettő nullás vereséggel végződő találkozó óta a postást lesem.– Úgy rémlik, csapattársai sem sziporkáztak azon a meccsen. – Minden labdarúgónak akadnak jobb és gyengébb meccsei. Meglehet, nem játszottam csúcsformában aznap, ám egy félidő alatt megítélni, hogy nem férek be a nemzeti csapatba… Komolyan megviseltek a történtek. Bár mindvégig azzal vigasztaltam magam, az nem lehet a véletlen műve, hogy korábban huszonnyolcszor magamra húzhattam a nemzeti együttes dresszét.– Nagy baj nem lehet a teljesítményével, ha a Sturm Graz valamennyi találkozóján pályára lépett.– Ez igaz, ám azt tudni kell, nehezen tettem túl magam azon, hogy odahaza mellőznek, mégpedig indok nélkül. Ez volt ugyanis a legrosszabb. Nem vagyok balhés ember, mielőtt megszólalnék, kétszer átgondolom, mondjam vagy ne mondjam…– Ez esetben talán szerencsésebb lett volna, ha mondja. Nem gondolt arra, hogy Gellei Imre elé áll, és beszél vele?– Nem volt rá alkalmam, de ha most találkoznánk, sértődés nélkül kérdezném.– Noha klubcsapatában rendszeresen kezdő ember, az azért az osztrák élvonal táblázatára pillantva megállapítható: Korsós Györgynek odakint sem lehet könnyű, hiszen a Sturm az utolsó előtti helyen áll.– A legutóbbi másfél évre nem mondható, hogy rendben mennének a dolgok. A Sturm Graz anyagi helyzete igencsak megromlott. A gondok azzal kezdődtek, hogy kétezer-egyben sorozatban harmadszor nem jutottunk el a Bajnokok Ligája főtáblájára, s emiatt nem volt annyi bevétele a klubnak, mint korábban. Amíg a BL-ben játszottunk, olyan profikörülmények közt dolgozhattunk, amiről Grazban senki nem álmodott. A vezetők igyekeztek megteremteni a tökéletes hátteret a folytatáshoz, csakhogy nem jutottunk a legjobbak közé, a Sturm pedig túlköltekezett. – Ezt az ön pénztárcája is bánta?– Szerencsére itt tisztességesen betartják a szerződésben foglaltakat. – Igen ám, de mást sem hallani mostanság, mint hogy a Barcelonától a Bremenig mindenhol csökkentik a fizetéseket.– Egyszer fordult elő, hogy a klubelnök, Hannes Kartnig jövedelmünk harminc százalékát be kívánta fagyasztani. Igaz, a gyengébb szereplés, és nem a pénzügyi nehézségek miatt. De aztán nyertünk két meccset, és megkérdeztük tőle, hogy akkor most hatvan százalékot emel-e. Azt javasolta, maradjunk a "döntetlennél".– Ivica Oszimnak nem ezt mondta. – Nem, hanem azt, hogy hét év közös munka elteltével úgy érzi, már nem tudja megfelelően motiválni a játékosokat. Mindez azok után történt, hogy nem jutottunk a BL-főtáblára. Az edzőváltás korántsem tett jót, ellenkezőleg: szakemberek jöttek, mentek, de a szeptemberben kinevezett Michael Petrovic érkezésével, remélem, visszatér az állandóság a klubhoz. – Önnek viszont a nyáron lejár az ötéves szerződése. Ilyenkor már szokás tudni, megy vagy marad a labdarúgó.– Alighanem megyek. Amíg jól álltunk pénzzel, már egy évvel korábban megkezdődtek az egyeztetések a folytatásról. Most nem. A klub nem tudja ugyanazt az összeget megadni, amit eddig fizetett.– Egy kiesőjelölt csapatból hová lehet szerződni?– Nem hinném, hogy kiesünk. Jóllehet az utolsó előtti, azaz a kilencedik helyen állunk, a legutóbbi négy fordulóban jól játszottunk. Az év végi vacsorán a szakvezetés és a szponzorok is kifejezték bizalmukat. Mindazonáltal tényleg nem vagyok irigylésre méltó helyzetben, mivel huszonnyolc éves leszek az idén, a válogatott mezt meg nem viselhettem egy ideje. Mégis szeretném az osztráknál erősebb ligában próbára tenni magam. Ebben segíthetne a válogatottság.– Mit szól Lothar Matthäus kinevezéséhez?– Az én helyzetem elég speciális…– Mert?– Bárki is a kapitány, számomra mindenképpen szerencsésebb korszak kezdődik… Matthäus személyében egy korábbi kiváló, nem mellékesen német futballista vette át a csapatot. Tapasztalt, és mindent megtesz majd, hogy ott legyen a hazájában rendezendő világbajnokságon.– Ön lesz még valaha válogatott?– Bízom benne, elvégre egy idegenlégióst azért szerződtetnek, mert jobb a helyi játékosoknál. S mivel a kapitány itt dolgozott Ausztriában, az érdeklődését esetleg felkelthetem.– Legközelebb mikor?– A tavaszi szakasz február végén kezdődik, addig teremtornákon vesznek részt a többiek.– Sérült?– Ezt szeretném megelőzni: a bokám kétszer is teremeseményen sérült meg – törés, szalagszakadás –, ezért jobb elővigyázatosnak lennem.– Ha már itt tartunk, így az év elején tett-e valamilyen fogadalmat?– Nem.– Itt lenne az ideje!– Rendben: egy jó szerződésre és válogatottságra vágyom. Ennek a szellemében futballozom majd az idén. Az idén is…