Kísértik az elrontott büntetők

December elején hiába kérleltük, Lipcsei Péter nem akart visszaemlékezni az Üllői úton történtekre – ilyen is van. A zöld-fehérek csapatkapitánya azt mondta, majd jövőre, amikor kezdődik a felkészülés, akkor.
Hétfőn – miként az élvonalbeli társaságok zöme – munkához láttak az FTC-nél is.
Most van az akkor, jeleztük is Lipcsei Péternek, aki betartotta szavát, s nyilatkozott. Beszélt az őszi szezon meccseiről, Garami József szakmai igazgatóról, annak menesztéséről, az utódról, a korábbi csapattársról, Pintér Attiláról, és persze a csapat előtt álló feladatokról is.
– Boldog ember ritkán áll remetének… Elöljáróban azt szeretném megtudni, hogy miből is lett elege, és miért nem nyilatkozott?
– Egyszerűen azért, mert nem akartam már foglalkozni semmivel – válaszolta Lipcsei Péter. – Legfőképpen nem a május harmincadikai botránynyal, az azt követő jogi hercehurcával, a pontlevonással. Azaz pihenésre volt szükségem.
– És? Elég volt az egy hónap? Ráadásul ezek a témák most is aktuálisak.
– Fogjuk rá… Ahogy közeledett január ötödike, elmerengtem azon, jó lenne még egy-két hét szabadság, de aztán rádöbbentem, mennyire hiányzik a társaság, a mozgás, a labdáról már nem is beszélve.
– No, akkor essünk túl a nehezén: kudarc a válogatottal, kiesés az UEFA-kupából, kihagyott tizenegyesek klubcsapatában…
– Kétségtelen, akadtak nehéz, fájdalmas pillanatok. Például ott volt a koppenhágai este, a Köbenhaben elleni visszavágó. Mintha tegnap lett volna: a lefújás után félórán át szótlanul ültünk az öltözőben. Vigasztalhatatlanok voltunk. Hiába tettünk meg mindent a továbbjutásért, úgyis az marad meg az évkönyvekben, a tizenegyespárbaj során kiestünk. És, igen… Koppenhágában is kihagytam a büntetőt, és ez az emlék kísért is. Látja, ez furcsa, mert rengeteget gyakoroltam, és az edzéseken szinte soha nem hibáztam, talán nem kellett volna elvállalnom azután, hogy a bajnokságban ugyancsak rontottam, de… Miután visszanéztem videón a Siófok és a Videoton ellen kimaradt büntetőmet, elemeztem, mit ronthattam el, már bíztam magamban.
– Hm… A bajnokikon kihagyott büntetők apropóján azt nyilatkozta: inkább nem áll a labda mögé, ám Koppenhágában mégis nekifutott a tizenegyesrúgásnak. Miért?
– Korábban egyetlen tizenegyest sem hagytam ki, ősszel azonban mindjárt hármat, de ettől függetlenül is hittem abban, hogy nem felejtettem el rúgni, csak balszerencsés voltam. Nekem a Fradi a mindenem, már azt is nehezemre esik elviselni, ha nincs sikerünk, gondolhatja, milyen érzés, amikor miattam nem nyerünk. Azt nem tehettem meg, hogy egy kritikus szituációban nem segítem a csapatot. Kihagytam, de ilyen a futball, és ez ilyen peches sorozat volt.
– Tartott valamiféle önvizsgálatot?
– Most magyarázkodjak? Felesleges! Az tagadhatatlan, rajtam is érződött a májusi és a botrányt követő események hatása. Nehezen tudtam játékba lendülni a nyáron, látva csapattársaimon is a feszültséget. Kiborító volt úgy futballozni, hogy a fejünk fölött döntöttek rólunk, hogy napról napra más-más ítéletet hoztak, hogy egyszer volt hat pontunk, aztán már nem, hogy azt visszakaptuk, majd újra elvették. Szerintem azok, akik így ítélkeznek, magukat nevettetik ki, és a világon másutt sehol, csak nálunk fordulhat elő ilyesmi. Persze, ezzel nem akarom azt mondani, hogy a Ferencvárost nem kell megbüntetni. Dehogynem! Egy szót nem szólok, ha kizárják a klubot a bajnokságból, azonban fogalmam sincs, miért a játékosokat sújtják. Tán mi tehettünk arról, ami történt? Mindenesetre azon voltunk, ne az foglalkoztasson bennünket, mi zajlik a székházban, hanem a futballra koncentráljunk.
– Sikerült?
– Erre az a válaszom: amennyiben nem mínusz hat ponttal kezdjük a szezont, akkor most a Siófokkal azonos pontszámmal a második helyen állunk… Annyi előnye volt ennek az időszaknak, hogy megerősödtünk. Garami József kiváló érzékkel dolgozott velünk, ő is azt hajtogatta, csak a munkára figyeljünk, és annak eredménye lesz. Igaza volt.
– Éppen ezért volt furcsa, hogy karácsony előtt egy nappal Garami Józsefet leváltották, és kinevezték edzőnek a pályája elején járó Pintér Attilát. Önök már korábban tudtak a döntésről?
– Nézze, a Ferencváros állandóan a pletykák kereszttüzében áll, és én például emiatt nem is vettem komolyan a folyosó híreit. Azt gondoltam, Garami József befejezheti azt, amit elkezdett, elvégre – ahogyan az elnök, Furulyás János is nyilatkozta – nem szakmai oka volt annak, hogy felállították. Az Üllői úton a mindenkori célkitűzés a nemzetközi kupaindulást érő hely megszerzése. Amikor december huszonharmadikán hivatalosan is megtudtam, milyen döntés született, felhívtam Józsi bácsit, és mint a csapat kapitánya, megköszöntem neki a munkáját. Az elmúlt két évben szinte rossz szó nem hangzott el a csapatnál.
– A jövőben viszont elképzelhető, más lesz az uralkodó hangnem. Ön csak tudja, hiszen játszott is Pintér Attilával, hogy az új edző a mentalitásában abszolút ellentéte a halk Garami Józsefnek.
– Egyáltalán nem tartok attól, hogy emiatt nézeteltérések lesznek a játékosok és a szakmai stáb tagjai között. Tizennyolc éves koromban kerültem a Fradihoz. Bevallom, félve jöttem, mert ahogyan mondja; akkor még itt játszott Attila, akiről köztudott volt, igencsak vehemens ember. Idegeskedtem, hogy kazincbarcikai gyerekként milyen szidalmakat kapok majd tőle, aztán hamarosan arra döbbentem rá, imádok vele játszani, mert ő volt az a labdarúgó, aki mindig a csapat érdekeit nézte. Középpályásként mindig nyugodtan futballozhattam, mivel tudtam, ott van mögöttem, és amíg együtt játszottunk, addig mindenben támogatott. És hogy edzőként mire lesz képes? Nem tudom… Én pontosan azért bízom benne, mert ismerem, az pedig külön bónuszpont, hogy trénerként eddig nagyszerűen dolgozott.
– Az FTC új támogatója, Kovács Ádám azt mondja: térjenek vissza az Üllői útra a Fradi-érzelmű emberek. Nos, ahogy Garami József példája mutatja, az ötlet megvalósítása áldozatokkal jár. Az öltözőben nincs emiatt bizonytalanság?
– A Ferencvárosnál roppant fontos a klubszeretet, ez kétségtelen, ám mint ahogyan az Újpesttől érkezett Rósa Dénes is bizonyította, ha valaki nagyon akar és jól játszik, akkor hamar elfogadtathatja magát a szurkolókkal. Egyébként is Keller József pályaedzőként nagyban segítheti Pintér Attilát, ő aztán igazán ismeri a Ferencvárost: nála többször csak négyen szerepeltek zöld-fehér mezben. És, persze, itt vagyok én is. Csapatkapitányként partner leszek. A célunk közös: győznünk kell! Ha már tavaly nem sikerült, akkor az idén talán duplázunk, bajnokok és kupagyőztesek leszünk.