Rocky, piros-fehér dresszben

Hogy miért éppen ez a sztori ugrott be elsőként Kiss Zoltánról, a debreceniek középpályásáról (védőjéről? támadójáról?)? Azért, mert a pályán is lazának – értsd: vállalkozókedvvel bőven megáldottnak –, esetenként akár szórakozottnak is tűnhet. Pedig ez utóbbi, nem túl hízelgő jelzőt végképp nem vindikálná magának a futballista, aki Belgiumban a légióséletbe is belekóstolt már, abban az országban, ahonnan a DVSC következő UEFA-kupa-ellenfele, az FC Bruges is érkezik.
– Edzésre?
– Szerencsére én nem vagyok influenzás, úgyhogy rendesen dolgozhatok, szóval igen, mindjárt kezdünk.
– Mi lesz a program?
– Csak sejtem, szerintem labdás edzés lesz, sok játékkal.
– Másik variáció?
– Nem hiszem, hogy bejön. Így is mondjam? Atlétikai edzés, futófolyosó gátazással, futóiskolával…
– Dinamikai felkészítés?
– Pontosan. Szükség is van rá. Szerintem a magyar futballistáknak ezen a téren a legnagyobb a lemaradásuk.

– Azaz osztja edzője, Szentes Lázár véleményét…
– Ha egyszer igaz!
– Ön dinamika terén a honi mezőnyben hová sorolná magát?
– Ha sorolni kell, akkor az elejére. De ez csak egy készség. És ebben is fejlődhetek még, ahogy minden másban is.
– Amennyiben az összes terület közül csak egyet válaszhatna, melyik lenne az?
– A gólérzékenység. Szeretném jobb százalékban kihasználni a helyzeteimet, ha a kapu elé kerülök, akkor a jó megoldást válasszam. Szóval higgadtabbnak kellene lennem.
– Érthető, hogy pont ezt említette, elvégre ön a statisztikákban jobb oldali középpályásként, támadóként szerepelt – eddig. Ugyanakkor az elmúlt egy évben szinte minden poszton megfordult a Debrecenben.
– Azért akad kivétel: kapus és belső védő még nem voltam. Ám ezeket leszámítva tényleg elmondhatom, a közelmúltban mindenhol játszottam.
– Az alaphelyzethez viszonyítva extrém lesz a példa: balhátvédként melyik csapat ellen lépett pályára?
– Például a tavasszal Újpesten, amikor három nullára győztünk. Jobbhátvédként kezdtem, a második félidőben aztán átkerültem a másik oldalra.
– Csapata utóbbi meccsein aztán két pozíció között ingázott: vagy belső középpályásként vagy támadóként számított önre edzője.
– A Varteks elleni első meccsen játszottam először belső embert, zömében védekező feladatot kaptam.
– Emlékszik még rá, mi volt az első reakciója, amikor megtudta Szentes Lázár döntését?
– A szünetben történt, az első félidő végén Vincze Gábor megsérült, ekkor szólt a mester, hogy készüljek, én megyek a helyére. Előbb meglepődtem, kicsit féltem is, elvégre az ehhez hasonló helyzetekben az ember nagyon megéghet, és ennek alapvetően a csapat issza meg a levét, mondjuk úgy, hogy kikap egy olyan meccsen, ami amúgy neki áll. Nos, jól jöttünk ki a szituációból, nyertünk, és gólt is rúgtam.
– És a visszavágón is… Ismeri a szurkolói anekdotát, miszerint a debreceni összecsapás harmadik hazai gólját jegyző Ronald Habi azért lőtte kapura a labdát éles szögből a kilencvenedik percben, mert felnézve azt konstatálhatta, hogy a társak közül "csak" ön érkezik középen?
– Nem hallottam, de jópofa. És azért van, volt is némi alapja. Persze amenynyiben csak csatárként futballoznék, vélhetően hatékonyabb lennék. Ha viszont az ember több poszton is megfordul – olykor egy meccsen belül is –, nincs ideje beleszokni a szerepkörébe.
– Ugyanakkor edzője egyfajta "mindenesként" tartja önt számon, ami egyben elismerés.
– Ez az érem másik oldala. Jó érzés, hogy számít rám, bízik bennem. A konklúzió pedig ez esetben legyen az: addig jó, amíg játszik az ember, ez a legfontosabb.
– Ön ugyebár éppen Belgiumban tartózkodott, amikor eldőlt, hogy az FC Bruges-zsel találkoznak az UEFA-kupa harmadik körében.
– Furcsa is volt olvasni, hallani, mennyire egyértelműen nyilatkoznak a párharc esélyeiről a belgák. Magyar ellenfél, elintézettnek vehetjük a kérdést – ehhez hasonló kommentárokat képzeljen el!
– Hogy áll a flamanddal?
– Volt már jobb is. Amióta hazajöttem Belgiumból, csak felejtettem. Nem túl bőséges a szókincsem. A beszédértéssel nincs gond, de a válasszal rendesen megkínlódom. Mindenesetre a belgiumi szabadságom ideje alatt valami megmozdult, a túra vége felé egyre több minden jutott az eszembe.
– Apropó, miért is jött el a GBA-tól?
– Két és fél éve voltam az antwerpeniek játékosa, amikor egy hónapos szünetre hazatértem. Az akkor még második ligás Mons – amelyik az idén az élvonalban szerepel – vezetői megkerestek, egyeztettünk, szóban többé-kevésbé meg is egyeztünk, csakhogy felvetődött, hogy a nevelőegyesületemben is folytathatom a futballt, és úgy döntöttem, hazajövök. Jól tettem. A jelenlegi Loki erős csapat, itt az UEFA-kupa… Azt hiszem, túlszárnyalhatjuk a tavalyit, amely egyébként a DVSC történetének legeredményesebb éve volt.
– "Csak" bajnokoknak kell lenniük, és meglesz…
– Reális esélyünk van rá.
– És a nemzetközi sorozat? A Bruges–Debrecen duóból megint nem önök a kiemeltek.
– Ha olyan elszántan harcolunk majd Belgiumban és otthon is, mint tettük azt az eddigi UEFA-csatáinkon, akkor lehet esélyünk a továbbjutásra. Gólt kell rúgnunk már kint is, az első meccsen. Ez a csapat sokkal jobb, mint a legutóbbi riválisunk, a görög PAOK volt.
– Világos. Mi szólhat még a Loki mellett?
– A belgák elbizakodottsága. Az, hogy már most lefutottnak tekintik a meccseket. Pedig tudják, hogy a bátor játék keltette meglepetés mekkora fegyver! A Bajnokok Ligájában ők játszották a mi szerepünket, a Milan és az Ajax is megmosolyogta őket. Bár tovább nem jutottak a csoportból, a két nagyot azért egyszer-egyszer elkapták, úgy, hogy a két említett összecsapáson összesen ha egy félidőn át uralták a játékot. A saját fegyverüket kell ellenük fordítanunk.
– A Rocky című filmben – az elsőben – a főhős ugyanarra épít, amire egy kicsit önök is: az ellenfél nagyképűségére. Még egy átfedés: az ön beceneve is Rocky. Mozirajongó?
– Igen, de a becenevemet nem a Sylvester Stallone által alakított bunyós után kaptam.
– Hanem?
– A rockzene miatt, és ha jól emlékszem, még az ifiben ragasztották rám.
– Ha elhúznák a belgák nótáját, mi szólna a bulin?
– Metallica, Deep Purple, Motörhead, Tankcsapda…
– Hazabeszél?
– Nem, zenében itthon ők a legjobbak. A futballban pedig, remélem, mi leszünk.