Nem elég, ha valaki gólt rúg

Jellemző esetek: az itteni közeg sztársportolója veszi a cókmókját, kiutazik próbajátékra, kicsattan az önbizalomtól, odakint szembesül a ténnyel, profivilágba csöppent, és már jöhet is vissza – a való világba. A magyarázat mindig ugyanaz: a játékos megfelelt, erős, ügyes, csakhogy nem ér annyit, amennyit kérnek érte.
Akkor mennyit ér?
Havasi Mihály FIFA-licences menedzser szerint nem sokat…
"Magyarországon kevés az eladható játékos, megnevezni hirtelen Dragóner Attilát, Szűcs Lajost és Tököli Attilát tudom – mondta a menedzser. – Ôket nagyobb nyugat-európai csapatok is szívesen szerződtetnék, ám felénk a klubok jóval többet kérnek a futballistákért, mint amennyiért el lehetne adni őket. A világ labdarúgásában gazdasági válság van, illene végre elfogadni: nemhogy magyar játékosért, klaszszisért se nagyon fizetnek."
Akkor meg miért kérnek el mégis jelentős összegeket a magyar klubok? – tolakszik elő a felvetés, amire Havasi Mihály azt feleli: amolyan biztonsági megoldásból. Amennyiben pénzről kell döntenie honfitárs klubvezetőnek, fészkelődni kezd székében, és előre retteg a kérdésektől: miért kellett eladni a játékost bagóért; a bevételt mire költi el a klub; hetek, hónapok elteltével: hova lett a pénz; mennyit sikasztottak el a potentátok?
A menedzser tudomására jutott, nemrégiben egy vidéki együttes klubvezetője annak ellenére nem adta el jó pénzért a klub egyik legjobb futballistáját a téli átigazolási időszakban, hogy a játékosnak fél év múlva lejárt a szerződése, így pedig ingyen távozhatott. "Kell nekem, hogy megrágalmazzanak?" – szólt az elöljáró érvelése.

Határ, persze, a csillagos ég

Tökéletesen egyetért Havasi Mihállyal Németh Imre.
A nem egészen egy éve önálló licenccel rendelkező, korábban négy esztendőn át a szlovén Novice 92 nevű irodánál dolgozó menedzser azonban azzal toldotta meg mindezt: komoly problémát jelent, hogy a magyar csapatok kizárólag azokat a sportolókat árulják, akiktől meg akarnak szabadulni.
"Szlovéniában saját bőrömön tapasztaltam, hogyan működik manapság egy modern iroda – mondta Németh Imre. – Ott az volt a feladatom, hogy egy-két labdarúgó pályafutását egyengessem. A Tottenham előtt a Crvena zvezdában játszó Milinko Acsimovics esetében például rendszeresen megbeszéléseket folytattam újságírókkal, igyekeztem megértetni velük, nagy lehetőségek vannak ebben a gyerekben, adjanak neki időt. Aztán mindennap beszélgettem a játékossal is arról, mit tehetnénk a jobb megítélése érdekében. A sportoló imázsának kiépítése roppant fontos, és Magyarországon, sajnos, ez abszolút nem működik. Nem véletlen, hogy a mostani átigazolási időszakban Kenesei Krisztián – aki válogatott, nem mellékesen pedig gólkirály… – és Józsi György igazolhatott külföldre. Az utóbbi játékos esetében a ZTE jó érzékkel döntött az ár megítélésében, így születhetett meg a megállapodás a Slavia Prahával. Ez az átigazolási metódus példaértékű lehet nálunk!"
Merthogy általános a vélekedés, a mostani ügymenet legalábbis megmosolyogtató. Eleve rengeteg az engedély híján dolgozó menedzser, akik bizalmatlanná tehetik a szakmabelieket, a klubok az ügyesebb sportolókhoz ragaszkodnak, a gyengébbektől megszabadulnának, persze irreális árat kérnek még értük is, a vezetői funkciók között kiigazodni kész bravúr.
Miként az is, hogy ilyen körülmények közepette egy játékos egyáltalán külföldi próbajátékra utazhat. Az igazi bonyodalmak azonban csak eztán kezdődnek, az árról megegyezni tudniillik sosem könynyű, magyar féllel meg főleg nem az.

Amikor előkerül a látcső

Az Európában több nagyvárosban irodát működtető Premier Management budapesti vezetője, a korábban hazánkban a BVSC-ben és a Sopronban is futballozó s azóta itt élő Vladan Filipovics a következőképpen magyarázta a helyzetet: "Amikor kérő jelentkezik, ki akarják használni az alkalmat: ki tudja, mikor lesz újra ilyen ragyogó lehetőség?"
Csakhogy a FIFA-ranglista alapvetően meghatározza az adott ország játékosainak értékét, szédítő summára felesleges számítani. "Ha Európa-bajnoki pótselejtezőt vívhattunk volna, legalább húsz százalékkal emelkedik az összes magyar futballista értéke…" – kapcsolhatjuk ide azt, amit még Németh Imre mondott, hozzátéve, a nemzeti csapat szereplése nagyban befolyásolja a játékospiac működését.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy az ideérkező játékosmegfigyelők már csaknem teljesen tisztában vannak a kiszemelt képességeivel, ilyenkor a játékszituációkban tapasztalt viselkedés az igazán érdekes. Nem ritka, hogy a külföldi ügynök felül a lelátóra, végigbeszélgeti a kilencven percet, alig néz a pálya felé, aztán szögletrúgás esetén látcsövet kotor elő zsebéből, s azzal figyeli a csatár arcvonásait: mennyire koncentrál az érkező labdára, mi mindent tesz meg azért, hogy helyzetbe kerüljön. Ezek a mentalitásra utaló jelek sokat számítanak.

Ajánlatok a szemeteskukában

"Futballozni még meg lehet tanítani az embert, ám a mentalitásán változtani nehezebb" – mondta még Vladan Filipovics, aki éppen ezért többnyire fiatal játékosokkal foglalkozik – jóllehet irodájával nyolc felnőtt válogatott áll szerződésben –, és aki hozzásegítette például Tőzsér Dánielt ahhoz, hogy a török Galatasaray leigazolja. "Amikor itt játszottam, láttam, mennyire tehetségesek a gyerekek, csak a felnőttpályafutás közeledtével elkallódnak. Azért maradtam Magyarországon, mert úgy gondolom, ha ezek a srácok idejében kikerülnek, jó játékossá válhatnak…"
Az igazi lehetőség éppen most közeledik – ha hiszünk Vladan Filipovicsnak –, mind a menedzserek, mind a futballisták számára: Lothar Matthäus szövetségi kapitányi kinevezése miatt jobban figyelnek majd a játékosokra, akik a korábbi aranylabdás hatására szemléletbeli változáson eshetnek át. Ez egyúttal eredményezheti a magyar válogatott sikerét és a sportolók jobb klubokhoz kerülését. A lehetőségek bővülése ezzel még nem ér véget: májusban Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, aminek következtében ugyancsak egyszerűbb lesz külföldi szerződéshez jutni. "A nyári átigazolási időszakban több neves magyar futballista igazolhat külföldre" – jósolt Vladan Filipovics.
"Egyelőre azonban még nehéz, nagyon nehéz külföldre juttatni egy-egy játékost, de nem csak magyart, bármilyen nemzetiségűt!" – riposztozott erre a Horváth Ferenc, Mátyus János, Miriuta Vasile és Sebők Vilmos Bundesliga-szerződését egyengető Kléber László. – A gazdasági nehézségek közepette a klubok a legritkább esetben szemelnek ki maguknak valakit, inkább az az általános, hogy menedzserirodák ajánlanak játékosokat a kluboknak. Átigazolási időszakban egy-egy német élvonalbeli csapathoz naponta akár harminc-negyven játékosajánlásról szóló fax is befuthat, amelyek háromnegyede rögvest a szemétkosárban landol. Fölöttébb fontos tehát, hogy a menedzseriroda jó kapcsolatokat építsen ki, hiszen ilyenkor esetleg felkeresnek, és annak ellenére is érdeklődni kezdenek, hogy magyar futballistáról van szó. Ugyanis annak, akinek magyar útlvele van, nagy a hátránya egy francia vagy dél-amerikai játékossal szemben, még ha képességek tekintetében roppant hasonlóak is. Szóval ha valamivel eredményesebbé válna a válogatott vagy egy-két klubcsapatunk, jóval könnyebb lenne…"