A kiállítás mindent eldöntött

A Crvena zvezdából február elején igazolt szerb csatárt e mozdulat révén meg is kedvelte a helyi publikum. A hazai drukkerek egyébként az első 45 percben többé-kevésbé énekelve szemlélték a történéseket, így a tegnap névnapját ünneplő Sándor Tamás öt percen belül leadott három lövését is. Más kérdés, hogy a Loki kulcsembere egyik kísérletével sem adott túl sok munkát a Videoton kezdetben igencsak bizonytalannak tűnő kapusának, Daniel Tudornak… Kiss Zoltán ziccere, de még Szatmári Csaba hibája is feltüzelte a DVSC-tábort, nem is beszélve a játékrész hajrájában esett hazai gólról. A szöglet után eredményes Szekeres Tamás egyébként azon három debreceni közé tartozott, akiket Szentes Lázár, a hazaiak vezetőedzője előzetesen nem jelölt a kezdőcsapatba.

A hazai fölényt az első félidőben rúgott szögletek száma, no és az újrakezdéssel egy időben azonnal meginduló piros-fehér támadássorozat is alátámasztotta. A rohamok végén azonban a sérült Tudor helyére beállt Turi Gézának igencsak szerencséje volt. A kapust – vert helyzetben – előbb csapattársa, utóbb a kapufa segítette ki, azaz öt perc alatt eldönthette volna a pontok sorsát a DVSC. Az előny mindazonáltal minimális maradt, bár játékban Dombi Tiborék jóval többet nyújtottak Csank János csapatánál. A fehérvári hátvédek közül néhány percnyi játék után kivált a balbekk Kóczián Ferenc – vélhetően nyomdafestéket nem tűrő megjegyzés, majd az ezt követő reklamálás miatt mutatta fel neki a piros lapot Saskőy Szabolcs játékvezető. Ember- és gólelőnyben folytathatta tehát az átlagos iramú találkozót a piros-fehér együttes, amely végérvényesen kapuja elé szorította a visszahúzódó Videotont. A fehérvári gárda becsülettel küzdött, elsősorban rombolt, ám a Sándor zseniális kiugratása után Bajzát Péter már betalált a vendégek kapujába. Egymás után gördültek a hazaiak akciói a Videoton kapuja felé, ám a helyzetekkel igencsak bőkezűen bántak Szentes Lázár játékosai, amit az olykor meglóduló fehérváriak akár góllal is büntethettek volna. Csakhogy amíg hátul úgy-ahogy Szabó Tiborék melléállt Fortuna, elöl semmiképpen sem…

Percről percre
Mestermérleg
Fény és árnyék