Szűcs Lajos a csúcsra tör

Szűcs Lajos nemcsak kiváló labdarúgó, hanem igazi profi mentalitású sportoló, aki amúgy igazán szerény ember is: többször elmondta már, nem az ő érdeme a siker, csapattársai sokat tettek, tesznek a győzelmekért. Ennek ellenére e csapatsportban egyedül övé lehet a bravúr, hogy ha az MTK elleni örökrangadón 35 percig nem kap gólt, akkor megdönti a pécsi Bodnár László 1986–87-es bajnoki évadban regisztrált csúcsát (erről bővebben keretes írásunkban).


– Természetesen jó dolog, ha egy kapus nem kap gólt – mondta Szűcs Lajos, amikor a nagy meccs előtt arról faggattuk: vajon az MTK ellen is megőrzi-e hálóját a góltól. – Azonban higygyék el, soha nem számoltam a perceket, soha nem érdekelt a statisztika, soha nem gondoltam védés közben arra, milyen sorozat szakad meg, ha gólt kapok. Ennél fontosabb számomra az, hogy nyerjen a csapat. A vasárnapi örökrangadóval kapcsolatosan sem az lebeg a szemem előtt, hogy gól nélkül ússzam meg. Inkább örülnék a négy hármas ferencvárosi győzelemnek, mintha nulla nulla lenne a végeredmény. A siker ugyanis közelebb hozná számunkra a bajnoki aranyat.


---- – Azért mégis dicséretre méltó a 698 percen át tartó sorozata. A bajnoki rajt előtt gondolt-e arra, hogy csúcsot is javíthat?
– Nem, nem foglalkoztam ezzel, csak az érdekelt, hogy minél jobb formába kerüljek. Szerencsére elkerültek a súlyosabb sérülések, bár az utóbbi időben voltak gondjaim, az igazat megvallva nem csak rajtam múlt, hogy nem kaptunk gólt. Leginkább a csapat védekezése, védőmunkájának köszönhető, hogy különösebben sok dolgom nem is akadt. Volt olyan találkozó, amelyiken nem is rúgtak kapura a csatárok.
– A szerdai Magyar Kupa-mérkőzésen Bárányos Zsolt azonban betalált. Bosszantotta-e a Vasas szépítő találata?
– Egyáltalán nem bántott, az viszont igen, hogy a második félidőben szinte átengedtük a Vasasnak a térfelünket, emiatt beszorultunk, és bizony félő volt, hogy nemhogy szépít, hanem kiegyenlít az ellenfelünk. Az azonban fel nem merült bennem Bárányos Zsolt gólja után, hogy szégyenkeznem kellene, ahogyan Bodajkon sem, amikor gólt kaptam a kupatalálkozón.
– Hogyan készül a vasárnapi örökrangadóra?
– Ugyanúgy, mint mindegyik más mérkőzésre is. Pihenek, és koncentrálok, megpróbálok kizárni mindent, ami zavarhatja a felkészülésemet. Szerencsémre a körülöttem élő emberek megértik törekvésemet, és nem zavarnak a felkészülésben. Sajnos, sok a sérült a csapatban, Dragóner Attilára és Gyepes Gáborra sem biztos, hogy számíthat az edzőnk, Gera Zoltán vádlijával szintén voltak bajok, és most itt van Zováth János esete, aki a keddi edzésen sérült meg. Azonban erős a keretünk. Bízom abban, hogy közönségszórakoztató meccset játszunk, és természetesen a gondok ellenére Fradi-sikerben reménykedem. ---- A Fradi kapusa a mérkőzés előtt reggelire szinte csak folyadékot fogyaszt, és az ebédje sem egy bőségtál, ugyanis a menüje tésztából és csirkehúsból áll.
Szűcs Lajost arról is faggattuk, hogy van-e valamilyen különleges szokása, netán babonája.
Nos, mint mindegyik kapusnak, természetesen neki is vannak rituális mozdulatai: "A meccs előtt a hitem szerint keresztet vetek, ugyanis a csapaton, és a szurkolókon kívül bízom az égiek támogatásában is."
A mérkőzés kezdete előtti Szűcs Lajos-féle szertartás pedig a következő: két rúgás a bal kapufára, a felső kapufát megérinti az ujjával, majd két rúgás következik a jobb kapufára. Ezt követi két puszi Lipcsei Gábor gyúrónak (ő Lipcsei Péter bátyja), a vizeskulacs átvétele, és eztán Szűcs Lajos már az ötös vonalán várja, hogy a kezdőrúgás után útjára induljon a labda.
A ferencvárosi kapus ezek után vasárnap a Hidegkuti-stadionban is abban reménykedhet, hogy folytatódik a góltalansági sorozata, amely eddig a következőképpen alakult: Sopron–FTC 0–0, FTC–ZTE 0–0, PMFC–FTC 0–1, FTC–DVSC 0–0, FTC– Győr 4–0, Lombard–FTC 0–1 FTC–Sopron 3–0. ---- Torghelle Sándor – Kovács Zoltánnal és Tóth Mihállyal társbérletben – kilenc találattal vezeti a góllövőlistát:
"Szűcs Lajos egyike a legjobb magyar kapusoknak, azonban ha nincs egy remekül záró Fradi-védelem, aligha tudott volna sorozatban ennyi gól nélküli bajnoki meccset produkálni. Azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy az MTK játékosaként három meccsen kétszer is sikerült gólt rúgnom neki, vagyis nem mondhatom, hogy nincs sikerélményem vele szemben. Most az a legfontosabb, hogy valamelyikünk gólja a győzelmet jelentse nekünk vasárnap."
Csatártársa, Welton Silva sem titkolta, neki édesmindegy, ki szerzi csapata gólját, a lényeg, "…hogy verjük meg a Fradit. Azt sem bánom, ha a kilencvenedik percben érjük el a találot, így legalább Szűcs is örülhet – a rekordnak…" ---- Bodnár László 1986 őszén 732 percen át nem kapott gólt élvonalbeli mérkőzésen: a PMSC (akkoriban még Pécsi Munkás Sport Clubnak hívták az újmecsekaljai sportegyesületet) kapusának hálója nyolc találkozón érintetlen maradt, és csak a kilencedik fellépés alkalmával szakadt meg a remek sorozat.
"Nagyszerűen ment a játék a csapatunknak, abban az idényben ezüstérmesek lettünk – mondja Bodnár László, aki Garami József edzősége alatt érte el ezt a csúcsot. – Kónya Mihály, Toma Árpád, Róth Antal és Brezniczky Sándor alkotta a védelmi négyest. Nem akármilyen hátvédek voltak! Hosszú időn keresztül nem változott a védelem összetétele, ezért a hátsó alakzatunk nagyon összeszokott volt. Egymás gondolatát is
ismertük. Az ellenfél csatárainak nem sok keresnivalója volt a mi tizenhatosunknál. Nekem meccsenként legfeljebb két-három védenivalóm akadt, igaz, szerénység nélkül mondhatom, volt közte bravúr is. Olyan félelmetes csatárok rohamozták abban az időben a kapunkat, mint például a tatabányai Kiprich József, Plotár Gyula, Vincze István által alkotott trió."
A "Boci" becenevű kapusnak a 732 perces sorozaton kívül volt még egy 649 perces szériája is. A rekord a bajnokság második fordulójában, Újpesten kezdődött, és a ZTE ellen fejeződött be: akkor Péter Zoltán talált a kapujába.
"Mindig is bátor kapus voltam, és az irányítókészség az erősségeim közé tartozott: én kilencven percből száztízet végigordítottam… Negyvenévesen még ott álltam az NB I B-ben a gólvonal elött, Dárdai Pál hívott a Komlóhoz. Később két évet még levezettem a kökényi együttesben, a Baranya megyei másodosztályban, míg a PMFC-Cro-Line-ban az öregfiúknál a mai napig rendszeresen védek… Persze, érzem, hogy felettem is elmúlt már az idő, lelassultam, nehezebben mozdulok ki a gólvonalról, de azért mintha még ma is tartanának tőlem az ellenfél csatárai."
Bodnár szerint Szűcs képes a csúcsjavításra, ugyanis a korábbi pécsi futballista kiváló kapusnak tartja az FTC labdarúgóját.
Bodnáron kívül amúgy még a Csepel kapusa, Fatér Károly góltalansági csúcsa haladt meg hét mérkőzést, illetve 700 percet. A válogatott kapus 1970-ben érte el csúcsát, ami összesen 712 percig tartott. Ezt a teljesítményt szárnyalta túl 16 évvel később Bodnár László, ám, meglehet, ez csak vasárnapig lesz rekord – Magyarországon. Merthogy külföldön játszó magyar labdarúgóként Babócsy András a finn JK Helsinkiben 2002-ben 882 percen át őrizte meg kapuja érintetlenségét… ---- A világ labdarúgásával foglalkozó szervezet (IFFHS) honlapján feltüntetik azokat a kapusokat, akik leghosszabb ideig nem kaptak gólt.