Hogy még mindig auschwitzoznak, zsidóznak, cigányoznak, huhognak, önkényuralmi jelképeket lobogtatnak?Nem, ez nem kérdés, hanem kijelentés, sőt immár egy kiáltás: itt még mindig auschwitzoznak, zsidóznak, cigányoznak, huhognak, önkényuralmi jelképeket lobogtatnak!
A magyar futballpályák gyepét körülölelő lelátó továbbra is a verbális erőszak színtere, olyan hatalmas tér, ahol senki és semmi nem gátolja annak a gyűlöletnek a fellobbantását, amit máskor és másutt a törvény szigorával büntetnek. Április 18-án az MTK–Ferencváros magyar futballbajnoki mérkőzés közben ismét rasszista rigmusokat vett hátára a szél, hogy aztán elfújja úgy, mintha semmi nem történt volna – mint ahogyan teszi ezt más meccseken, más pályákon is. Néhány cikk, néhány nyilatkozat és egy-egy hivatalos felháborodottan tiltakozó levél ítélte el a történteket – mintha ennyi elegendő lenne ahhoz, hogy meg nem történtté nyilvánítsa azt, ami a hétköznapi életben bűn. Auschwitzozni, zsidózni, cigányozni, huhogni, önkényuralmi jelképeket lobogtatni a magyar futballpályák lelátóin csupán elítélendő cselekedet, olyan eset, ami néhány kommünikével, ejnye-bejnyével és a "majd kivizsgáljuk" kezdetű szöveggel elintézhető.Megy a süket duma, holott tudja mindenki, nincs az a sportminisztériumi, labdarúgó-szövetségi, avagy ligahatározat, amely e lélektelenségnek gátat állítana. Divat a játékvezetők felelősségét emlegetni, mondván, létezik a szabály, hogy a bíró lefújhatja a mérkőzést, ha úgy ítéli meg, a rasszista bekiabálások elviselhetetlenül bántóak. Persze ilyen még nem történt meg (borítékolható, a közeljövőben sem történik majd meg…), a legutóbbi örökrangadó bírája, Juhos Attila tán meg sem hallotta a lelátóról érkező hangokat, lévén éppenséggel a pályán zajló ámokfutás megfékezése emésztette fel az erejét… Azon a meccsen volt súlyos sérülést okozó rúgás, négy kiállítás, és e "futballproduktum" megkoronázásaképpen egy méretes köpés, és ráadásként ezt a pankrációt körülölelő artikulálatlan, gyűlölködő üvöltés.Ellenben megkérdezhetnénk, és ezt e helyütt meg is tesszük: mivégre ül a lelátón az MLSZ ellenőre, továbbá a játékvezető munkáját felügyelő szakember, miért alkalmazza a klub a főrendezőt, a rendezőt, ha nem azért, hogy a feladatáért kapott honoráriumáért megdolgozzon, és ne csak a szemét, hanem a fülét is nyitva tartsa? Mi akadályozza meg a hivatalból akkreditált embereket, hogy felálljanak a székükből, és az első "indul a vonat…"; "mocskos…" szöveget meghallva, avagy a meccs közben a kerítésre sunyin kilógatott tiltott transzparenst meglátva az oldalvonal mellé sétáljanak (mit sétáljanak, rohanjanak!), és a játékban kínálkozó holt időt (partdobás, kapukirúgás…) kihasználva magukhoz intsék a játékvezetőt, és figyelmeztessék, belefújhatna végre a sípjába?Nos, a válasz e felvetésre a következő: semmi akadálya nincs ennek. A futballban tehát nem csupán a lesszabályt kellene betartatni, hanem azt is, amit a törvény betűje diktál, emígyen legfeljebb a félsz avagy a lélektelenség az, ami a tehetetlenséget szüli; azt, hogy nálunk a futballpályák lelátóin még mindig auschwitzoznak, zsidóznak, cigányoznak, huhognak, önkényuralmi jelképeket lobogtatnak.Mifelénk, lehet, sok futballmeccset félbe kellene szakítani…