Az ostravai Maradona

A cseh csatár ezenkívül büszke lehet arra is, ahogy a hollandok elleni szépítés előtt megküzdött a ránézésre is ijesztő Stammal, és gólpasszt adott Kollernak. A saját találatára meg végképp nehéz jelzőket találni, de az már most biztos, hogy a fent említett svéd és az ő egy-egy alakítása egyaránt eséllyel pályázik a torna legszebb gólja címre.
Barost persze elsősorban nem ez a lehetőség hozza lázba. "Ez a legnagyobb torna, amelyen valaha pályára léptem, mindenképpen a legjobbat akarom kihozni magamból. Eddig megmutattuk, hogy lelkileg erősek vagyunk, le tudjuk küzdeni a problémákat. Nagyon jó érzés, hogy megint sikerült fordítanunk, ráadásul egy ilyen csodálatos csapat ellen, mint a holland, de nem egészen így terveztük. Kicsit jó lenne összekapni magunkat, hogy ne adjunk magunknak ennyire nehéz feladatokat" – fejtegette a lefújás után.
Baros szavaiból kiderül, hogy ez az első nagy versengés, amelyen részt vesz, de nem érdemes csodálkozni rajta, hogy ilyen remekül sikerült a rajtja. Mondhatni, a debütálások mestere: élete első két válogatott meccsén is szerzett gólt, a Liverpoolban meg duplával tette le a névjegyét, egy 3–2-re megnyert bajnokin. Még csak 22 éves, de a nevét egész Európa ismeri: a Liverpool annak idején (két és fél éve) a Juventus, az Internazionale és a Borussia Dortmund orra elől kaparintotta meg.

A klub részéről egyébként nemcsak a riválisok megelőzése, hanem a szerződtetés engedélyeztetése is bravúros volt. Angliában ugyanis csak olyan külföldi futballistát igazolhatnak az együttesek, aki a megelőző egy évben országa válogatott mérkőzéseinek hetvenöt százalékán szerepelt. Baros akkor éppen elmúlt húszéves, a nemzeti tizenegyben néhány hónappal korábban mutatkozott be, így értelemszerűen nem felelhetett meg a feltételnek – a Liverpool első elutasítás utáni fellebbezése azonban sikerrel járt. A brit munkaügyi minisztérium alapvetően szőrösszívű bürokratái a "kiemelkedő tehetségre" való hivatkozást elfogadták, így többhetes huzavona után Baros végre megérkezhetett az Anfield Roadra.
Gérard Houllier, a "vörösök" szakvezetője a 2002-es U21-es Európa-bajnokságon figyelt fel az aranyérmes csehek kiváló támadójára, és – mint a fentiekből kiderül – nem nyugodott, amíg meg nem szerezte a szűkebb pátriájában "ostravai Maradonának" becézett játékost. Ennek ellenére nem dobta be rögtön a mély vízbe, csak akkor, amikor Baros már beilleszkedett. A 2002–2003-as idényben már rendszeresen pályára lépett, még ha legtöbbször nem is kezdőként, s végül 12 góllal zárt. Az, hogy most ott lehet az Európa-bajnokságon, kisebb csoda, mert szeptemberben egy szörnyű bokatörés hat hónapos pihenőre kényszerítette. A cseh szövetségi kapitány, Karel Brückner azonban így is bízott benne, hogy visszanyeri a formáját. Jól számított.