Torghelle Sándor Londonban

Ilyen közel talán még sosem volt Torghelle Sándor ahhoz, hogy élete egyik nagy álmát valóra váltsa.
Ha valaki beszélt az elmúlt három hétben az MTK Budapest 22 éves labdarúgójával, esetleg olvasta a róla megjelenő cikkeket – volt belőlük bőven, hiszen a hétszeres válogatott támadó, köszönhetően elsősorban a Németország ellen szerzett két találatának, idehaza Gera Zoltán mellett piacképes futballista lett… –, az tudhatja: ha rajta múlik, hogy melyik bajnokságban folytatja a pályafutását, akkor ő az angol Premier League-t nevezi meg.

Noha még nem játszottak olyan bajnoki mérkőzést, melynek Torghelle Sándor az élvonalba most feljutó Crystal Palace tagjaként aktív résztvevője lett volna az angol elitligában, talán nem elhamarkodott a kijelentés, miszerint egyre közeledik az a pillanat, amikor ez is megtörténik. Ezt a megállapítást erősíti a tény, hogy a futballista szerdán Fülöp Ferenc klubigazgató és Vörösbaranyi József menedzser társaságában Londonban járt, és orvosi vizsgálaton vett részt a Crystal Palace csapatánál.
Az alapos orvosi kivizsgálás eredményeinek értékelése még folyamatban van, ám ha minden rendben lesz – és miért ne lenne így? –, akkor már csak az van hátra, hogy a két klub elöljárói, valamint a labdarúgó néhány apró részletben még egyeztessen, majd az aláírásokkal szentesüljön a megállapodás…
Amennyiben ez megtörténik, akkor minden esély meglesz arra, hogy az egykori újpesti középpályás, Kozma István után – talán néhányan még emlékeznek arra, hogy a 40-szeres válogatott labdarúgó 1992-ben tagja volt a Liverpool FA-kupa-győztes együttesének – ismét magyar profiért szoríthassunk az angol bajnokságban.
– Gyakran valósulnak meg az álmai?
– Nem gyakrabban, mint másoknak – válaszolta két orvosi vizsgálat között Torghelle Sándor. – Tudom, most arra céloz, hogy többször kijelentettem, számomra az angol bajnokság a csúcs, csakhogy még nincs aláírva a szerződésem, feltételes módban pedig megítélésem szerint nincs értelme beszélni.
– Hivatalosan még nem jelenthető ki, hogy a Crystal Palace játékoskeretéhez tartozik, azonban a lényeges kérdésekben megegyezett a londoni egylet irányítóival. Belegondolt már abba, hogy a közelmúltban még az NB I B-s Marcaliban futballozott, nemsokára pedig a világ talán legerősebb bajnokságában játszhat?
– Jól emlékszem még arra az időszakra, amikor Kispesten nem volt állandó helyem az első csapatban, és kettős igazolással a Marcalit erősítettem. Ezek a mérkőzések is kellettek ahhoz, hogy előbb stabil élvonalbeli játékos legyek, bekerüljek a válogatottba, és eljussak odáig, hogy külföldi csapatok érdeklődjenek irántam.
– Gondolom, kijelenthető, amennyiben Angliába költözik, az élete gyökeresen megváltozik majd…
– Már megint a feltételes mód… Persze, ezzel tisztában vagyok, mint ahogy azzal is, hogy Anglia rengeteg mindenben különbözik Magyarországtól.
– Megfogalmazta már magában, hogy légiósként mit szeretne elérni?
– Egyelőre még nem vagyok légiós, de bízom benne, hogy rövidesen az leszek. A legtöbb labdarúgóhoz hasonlóan arra készülök évek óta, hogy egy magasan jegyzett bajnokságban megmutathassam, lehet rám számítani. Természetesen vannak céljaim, ám a legfontosabbnak azt érzem: azok valóra váltásához még rengeteget kell dolgoznom.
– Szinte bizonyos, hogy több embernek is köszönettel tartozik azért, amiért idáig eljutott. Ki az, aki a legtöbbet tette azért, hogy idáig eljusson?
– Több szakembert is fel kellene sorolnom, és ígérem, meg is teszem majd ezt – ha már aláírt szerződésem van…