Nikopolidisz újra lehúzta a rolót

A franciák és a portugálok ellen 90, a csehek ellen 105 percig húzta kapott gól nélkül, ezzel az Európa-bajnokságok történetében – a döntőt játszó kapusok közül – elsőként őrizte kapuját hibátlanul a kieséses rendszerben.
A csoportkörben kapott négy góljából kettőt a már kiesett oroszoktól kapta, Dmitrij Bulikin volt az utolsó, aki megadásra tudta késztetni. Nikopolidisz 1999 augusztusában Salvador ellen lett válogatott. Két évvel később már kirobbanthatatlan volt a nemzeti együttesből, a világbajnoki selejtezőket, akárcsak a mostani Eb-kvalifikációt, végigvédte. Az Európa-bajnokság selejtezőiben a görögök sorozatban hat mecscsen, az utolsó haton nem kaptak gólt, az utolsó négyen, csakúgy, mint az Eb-kieséses szakaszában, 1–0-ra verték meg a spanyolokat, az ukránokat, az örményeket és az északíreket is. Nikopolidisznak, mondani sem kell, ebben óriási szerepe van. Ha a 32 éves hálóőr statisztikáját úgy kezelnék, mint az észak-amerikai profi hokiligában szereplő hokikapusokét, biztosan ő lenne a legértékesebb játékos.

Spanyolországban volt a legnagyobb hős: az a mérkőzés volt a legfontosabb, amelyen eldőlt, hogy a spanyolok és az ukránok ellen egyaránt 2–0-s vereséggel kezdő Görögország a csoport élén zár, és egyenes ágon jut ki Portugáliába.
Nikopolidisz 1971-ben született, 1989-ben, 18 évesen került a Panathinaikoszhoz az Anagenniszi Artától, de hat évig nem jutott szóhoz a zöld-fehéreknél. 1995-ös bemutatkozása óta azonban Görögország egyik legmegbízhatóbb kapusaként tartják számon, és nem az ő hibája, hogy az Olympiakosz az 1996–97-es idénytől kezdve zsinórban hét bajnoki címet nyert meg. A Pana a 2001–02-es évadban a Bajnokok Ligája negyeddöntőjével vigasztalódott, majd Nikopolidisz meghívást kapott a világválogatottba.

A 2003–2004-es idényben kiválóan védett a zöld-fehér alakulatban, de amikor februárban képtelen volt megegyezni a klub vezetőivel szerződésének meghosszabbításáról, kikerült a csapatból. Az idény végén Konsztantinosz Halkiasz lett a csapat kapusa, Nikopolidisz pedig megegyezett az Olympiakosszal. A válogatottból a mellőzése ellenére sem került ki, sőt, talán Otto Rehhagel még örült is annak, hogy rápihent az Eb-re. Ezen a kontinenstornán ugyanis minden bizonnyal mindennél többet ért a játékosok viszonylagos pihentsége.
Nikopolidisznak a 32 éves kora és az Olympiakosszal kötött szerződése miatt minden bizonnyal nem kell az átigazolási ajánlatokon törnie a fejét, a görög csapatból ő egyike ama keveseknek, akik minden bizonynyal a görög bajnokságban maradnak.A franciák és a portugálok ellen 90, a csehek ellen 105 percig húzta kapott gól nélkül, ezzel az Európa-bajnokságok történetében – a döntőt játszó kapusok közül – elsőként őrizte kapuját hibátlanul a kieséses rendszerben.
A csoportkörben kapott négy góljából kettőt a már kiesett oroszoktól kapta, Dmitrij Bulikin volt az utolsó, aki megadásra tudta késztetni. Nikopolidisz 1999 augusztusában Salvador ellen lett válogatott. Két évvel később már kirobbanthatatlan volt a nemzeti együttesből, a világbajnoki selejtezőket, akárcsak a mostani Eb-kvalifikációt, végigvédte. Az Európa-bajnokság selejtezőiben a görögök sorozatban hat mecscsen, az utolsó haton nem kaptak gólt, az utolsó négyen, csakúgy, mint az Eb-kieséses szakaszában, 1–0-ra verték meg a spanyolokat, az ukránokat, az örményeket és az északíreket is. Nikopolidisznak, mondani sem kell, ebben óriási szerepe van. Ha a 32 éves hálóőr statisztikáját úgy kezelnék, mint az észak-amerikai profi hokiligában szereplő hokikapusokét, biztosan ő lenne a legértékesebb játékos.

Spanyolországban volt a legnagyobb hős: az a mérkőzés volt a legfontosabb, amelyen eldőlt, hogy a spanyolok és az ukránok ellen egyaránt 2–0-s vereséggel kezdő Görögország a csoport élén zár, és egyenes ágon jut ki Portugáliába.
Nikopolidisz 1971-ben született, 1989-ben, 18 évesen került a Panathinaikoszhoz az Anagenniszi Artától, de hat évig nem jutott szóhoz a zöld-fehéreknél. 1995-ös bemutatkozása óta azonban Görögország egyik legmegbízhatóbb kapusaként tartják számon, és nem az ő hibája, hogy az Olympiakosz az 1996–97-es idénytől kezdve zsinórban hét bajnoki címet nyert meg. A Pana a 2001–02-es évadban a Bajnokok Ligája negyeddöntőjével vigasztalódott, majd Nikopolidisz meghívást kapott a világválogatottba.

A 2003–2004-es idényben kiválóan védett a zöld-fehér alakulatban, de amikor februárban képtelen volt megegyezni a klub vezetőivel szerződésének meghosszabbításáról, kikerült a csapatból. Az idény végén Konsztantinosz Halkiasz lett a csapat kapusa, Nikopolidisz pedig megegyezett az Olympiakosszal. A válogatottból a mellőzése ellenére sem került ki, sőt, talán Otto Rehhagel még örült is annak, hogy rápihent az Eb-re. Ezen a kontinenstornán ugyanis minden bizonnyal mindennél többet ért a játékosok viszonylagos pihentsége.
Nikopolidisznak a 32 éves kora és az Olympiakosszal kötött szerződése miatt minden bizonnyal nem kell az átigazolási ajánlatokon törnie a fejét, a görög csapatból ő egyike ama keveseknek, akik minden bizonynyal a görög bajnokságban maradnak.