Tököli Attila Kölnbe költözhet

Tököli Attila az elmúlt időszakban többször is tárgyalt a cseh bajnokságban negyedik helyen végző és ezzel az UEFA-kupában való indulás jogát kiharcoló Slavia Praha vezetőivel, és szóban tulajdonképpen majd mindenben megegyezett velük. Igaz, azt maga a labdarúgó sem titkolta, hogy nem a Slavia az egyetlen külföldi érdeklődő, ráadásul az sem volt teljesen elképzelhetetlen, hogy a gólerős csatár mégis marad az Üllői úton (ezt a feltételezést csak erősítette, hogy Pintér Attila edzőtől megváltak a zöld-fehérek). Továbbá azok, akik azt hangoztatták, hogy a labdarúgó az ősztől is a magyar élvonalban játszik majd, azzal érveltek: Tököli Attila nevét évek óta külföldi csapatokkal hozzák kapcsolatba – a közelmúltban többek között a holland Feyenoordot és az angol Portsmoutht is említették leendő klubjaként –, ám különböző okok miatt sorra meghiúsultak a szerződéskötések. A tehetséges labdarúgó 2000-ben, még a Dunaferr színeiben gólkirályi címet szerzett, az újvárosiak hat nemzetközi mérkőzésén ötször volt eredményes, mégpedig a Hajduk Split, a Rosenborg és a Feyenoord ellen, ám mégsem sikerült egyetlen érdeklődő együttessel sem egyezségre jutnia.
Most pedig… Akkor, amikor pályafutásának nem a legeredményesebb évét tudhatja maga mögött, összejött a remélt külföldi szerződés.
Persze mondhatnánk, hogy korábban az 1. FC Kölnnél acélosabb csapatok is szívesen látták volna a támadót. Ez kétségtelenül igaz, azt azonban nem szabad elfelejteni: a "kecskéseknek" (ez a kölni csapat beceneve) komoly múltjuk vann, fantasztikus tudású labdarúgók szerepeltek a soraikban, és napjainkban is komoly szurkolói háttérrel büszkélkednek. Azaz a kötelékükbe tartozni azért jelent valamit…

A német orvosok sokat segítettek

– Az elmúlt hetekben többször is beszéltünk egymással, így talán megenged egy észrevételt: úgy tűnik, nem volt könnyű eldöntenie, hogy hol folytatja a pályafutását.
– Nehezen hoztam meg a döntésemet, és csak remélni tudom, hogy sikerült jól választanom – mondta a szerződéskötését követően Tököli Attila. – Úgy hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, hogy mindent mérlegre tettem, amikor úgy döntöttem, az elkövetkezendő két évben az 1. FC Köln csapatában futballozok majd.
– No, jó, de miért a Köln ajánlatát részesítette előnyben a Slavia érdeklődésével szemben?
– Mindkét klubnál jártam az elmúlt napokban, Kölnben és Prágában is részt vettem orvosi vizsgálaton, és meglepetésemre mindkét helyen a legapróbb részletekig informáltak voltak velem kapcsolatban. Igazi meglepetés volt számomra, amikor az egykori kölni csillag, Wolfgang Overath és a tréner, Huub Stevens számos külföldön és Magyarországon dolgozó szakember rólam alkotott véleményét is ismertette velem. Döntenem kellett, hogy a nemzetközi kupában érdekelt Slavia vagy pedig a most második ligás Köln ajánlatát fogadom el. Több, hozzám közel álló ember véleményét kikértem, és végül a Köln mellett tettem le a voksomat…
– Mégis, mi vagy kik győzték meg?
– A kölni körülményeket, a klub vezetőinek irányomban tanúsított figyelmét meggyőzőbbnek éreztem. Itt rendszeresen huszonötezer ember van a mérkőzéseken, a tréner, Huub Stevens ragaszkodik hozzám, és valamennyi elöljáró azt mondta, szükségük van rám az első osztályba való visszakerüléshez. Még csak tárgyaltunk a szerződtetésemről, ám a kölniek már akkor minden követ megmozgattak, hogy a hosszú ideje sérült lábfejem minél előbb rendbe jöjjön. Két orvossal is megnézették a lábam, majd miután nem tudtunk minden részletet tisztázni, Budapestre jöttek velem egyeztetni. Ekkor beszéltük meg azt, hogy noha félretették nekem a náluk nagy becsben tartott kilences mezt, továbbra is ötvenötös dresszben játszom. Ez legalább emlékeztet a Ferencvárosra, ráadásul már nagyon a szívemhez nőtt… ---- – Két évet játszott a Ferencvárosban, kétszer Magyar Kupát, egyszer pedig bajnoki címet nyert a zöld-fehérekkel. Ha csak ezt nézzük, akkor kétségkívül sikeres időszakot tudhat maga mögött, ám az éremnek van másik oldala is. Egy évvel ezelőtt, a tavaszi idény utolsó mérkőzése után saját csapatának a szurkolói tettlegességre ragadtatták magukat önnel szemben, míg a most véget ért bajnokságban a vezetőedzővel, Pintér Attilával voltak nézeteltérései…
– Változatos, izgalmas két évet töltöttem el a Ferencvárosnál, sok tapasztalatot gyujtöttem, rengeteget tanultam. Különösen az elmúlt fél évben történtek velem kapcsolatban olyan események, amelyekről a nyilvánosság előtt egyelőre nem szeretnék beszélni, ám az is igaz, hogy ezek a történések alapvetően befolyásolták a mostani döntésemet. Azt azért megjegyezném, hogy a Fradiban voltak olyan emberek, akik a klub nevével a szájukon keltek és feküdtek, azonban minden érdekelte őket, csak a Ferencváros nem. Ezek az egyének próbáltak megbélyegezni, lehetetlenné tenni, de azt hiszem, nem érték el a céljukat. A szurkolók ragaszkodása rendkívül jólesett, csak köszönettel tartozom nekik. Remélem, lesz még lehetőségem a pályafutásom során visszatérni az Üllői útra, ugyanis a véleményem nem változott: Magyarországon más csapatban nem szeretnék szerepelni.

A csapattársaktól később búcsúzhat el

– A Fradi Ausztriában edzőtáborozik, önnek pedig vasárnap már Kölnben kell lennie. A jelek szerint nem lesz módja elbúcsúzni volt játékostársaitól.
– A Köln vezetői a kérésemre lehetővé teszik, hogy a Ferencváros egyik hazai meccsén ott lehessek, és méltóképpen elbúcsúzhassak a társaktól és a szurkolóktól is. Most, a búcsú pillanatában csak a szépre akarok emlékezni, így szeretném megköszönni mindazok segítségét, bizalmát, akik jó szívvel voltak irántam. Remélem, lesz módom viszonozni ebből valamit, ezért kijelenthetem, ha a ferencvárosi szurkolók közül valaki Kölnben jár, az bizton számíthat a segítségemre… ---- A história szerint 1948. február 13-án került sor arra a fúzióra, melynek eredményeként megszületett az 1. FC Köln együttese. A szép emlékű Kölner BC 01 és a Sülz 07 "házasságából" fogant piros-fehér egylet históriája három bajnoki címet (1962, 1964, 1978), valamint négy kupagyőzelmet (1968, 1977, 1978, 1983) jegyez.
A közelmúlt eredményeire már korántsem lehetnek ennyire büszkék a "kecskések", elvégre 1998 óta háromszor estek ki az első osztályból, legutóbb éppen most, azaz a 2003–2004-es idény végén szálltak egy osztállyal alább. Persze, ha a bajnoki statisztikára vetünk egy pillantást, rögvest választ kapunk a kiesés okaira. Csupán hat győzelem és öt döntetlen áll a bevételi oldalon – mellettük 23 vereség rondítja a képet, valamint a 32–57-es gólkülönbség (a szintén kiesett 1860 Münchennel holtversenyben a Köln szerezte a legkevesebb gólt a Bundesliga első osztályában). A bentmaradás már-már kozmikus távolságban, 13 pontnyira volt a Dirk Lottnert és Mustafa Dogant alkalmazó klubtól. Ha nem lenne ismerős az említettek neve, nagyon ne bánkódjanak. Egykor Wolfgang Overathért, Harald "Toni" Schumacherért és Bernd Schusterért őrjöngött errefelé a publikum. Osztálynyi a különbség. Ahogy az idén is az volt a Köln és a többi élvonalbeli csapat között…

Pasching (osztrák) - Ferencváros 1–0 (0–0)
Seekirchen, 100 néző. V: Lechner (osztrák)
PASCHING: Schicklgruber (Gspurning) - Baur, Kafkas, Ortlechner, Wisio - Kajtezovic, Horváth, Kirchler (Krass), Kovacevic - Bule (Kirsner), Pichlmann FTC, 1. félidő: Szűcs L. - Balog Z., Lipcsei, Gyepes - Zavadszky, Kapic, Rósa D., Huszti - Gera, Sasu, Penksa. 2. félidő: Udvarácz – Takács Á., Botis, Kiss Gy. – Szalai, Zováth, Gera (Zavadszky), Leandro, Szkukalek – Nógrádi, Sowunmi.
G: Pilchmann ---- Miközben a Ferencváros labdarúgócsapata az ausztriai Leogangban edzőtáborozik, addig a klub vezetősége a keret erősítésén dolgozik. Jelek szerint nagy esély van rá, hogy Horváth Ferenc hat év után visszatér az Üllői útra. Bár a csatár Kispesten nevelkedett, s aztán hat éven át a Videotonban futballozott, mégis a nagy kedvencek közé tartozott:
a 32-szeres válogatott csupa szív, megalkuvást nem tűrő játékával no és góljaival lopta be magát a szurkolók szívébe. Az 1996–97-es bajnokságban 34 meccsen 14 gólt szerzett, majd egy évvel később 28 mérkőzésen 13-szor talált zöld-fehér mezben az ellenfelek hálójába. Az 1997–98-as bajnokság befejezése után a légióséletet választotta, előbb a belga Genkhez szerződött, majd Cottbusban folytatta, aztán Izraelben a Maccabi Tel-Aviv következett. Izraelből szerződött Újpestre, és a télen már a portugál Estoril volt az állomáshelye. Estorilban állítják, a csatár segítsége kellett az élvonalba jutáshoz (32 mérkőzésen 11 gólt szerzett), és nem értik, Horváth Ferenc miért nem hosszabbítja meg szerződését.
A csatár Budapesten Furulyás Jánossal, a Ferencváros elnökével és Tepszics Ignác sportigazgatóval tárgyalt, és híreink szerint közel az egyezség.
"Valóban találkoztam a Ferencváros elnökével, ám szerződéskötésről egyelőre nem számolhatok be – mondta Horváth Ferenc. – Szimpatikus a Fradi ajánlata, csupán egy-két pontja szorul módosításra, de nem emiatt kértem gondolkodási időt, hanem azért, mert még mindig előfordulhat, hogy külföldön folytatom."
A támadó a 2002–2003-as bajnokságban Újpesten futballozott, és 29 mérkőzésen 13 gólt szerzett, az eredményességére nagy szüksége lenne a Ferencvárosnak is, főleg azok után, hogy Tököli Attila távozik az Üllői útról, sőt továbbra sem biztos, hogy Gera Zoltán marad a zöld-fehéreknél.