Márton Gábor Ausztriába szerződött

Akár azt is mondhatnánk, érthető Márton Gábor elhatározása, hiszen októberben lesz 38. esztendős - a honi élvonalbeli bajnokságban a mezőnyjátékosok közül messze ő volt a legidősebb -, ám akik látták őt mostanság futballozni, valamint tisztában vannak azon játékosok képességével, akik hétről hétre pályára lépnek az első osztály valamelyik csapatában, azok állítják: a középpályásnak egyelőre még nem az osztrák negyedik vonalban lenne a helye.
Mostantól ugyanis az ausztriai Gussing együttesében folytatja a pályafutását a 21-szeres válogatott labdarúgó.

A Békéscsaba ellen játszott utoljára

Talán nem hiábavaló felidézni, hogy a Garami József irányította pécsi alakulatban kik voltak Márton Gábor társai azon a bizonyos debreceni összecsapáson. A gól nélküli döntetlent a Bodnár - Kónya, Toma, Róth, Czérna - Megyeri, Bérczy, Márton (Dárdai), Lőrincz - Lovász (Csoboth), Mészáros összetételű gárda harcolta ki, és a jó memóriával rendelkezők arra is emlékezhetnek, hogy a bajnokság végén a PMSC a Honvéd mögött a második helyet szerezte meg a bajnokságban. Kell-e mondani, Pécsett azóta is előszeretettel emlékeznek erre a csapatra, és aligha jár messze az igazságtól, aki azt mondja, az akkori kedvencek manapság szinte bizonyosan bajnoki címet szereznének…
És ha már felidéztük a bemutatkozást, akkor emlékezzünk meg az élvonalbeli búcsúról is. A bajnokság 30. fordulójában Márton Gábor a mezőny legjobbjának bizonyult a Lombard elleni idegenbeli találkozón, majd jött a május 22-i, Békéscsaba elleni 90 perc. A PMFC Németh G. - Bajúsz, Dienes, Szekeres Zs. - Sipos, Pest K., Notheisz, Vranjes - Márton - Montvai, Kerekes felállásban kezdett, hogy aztán a 14. percben Márton Gábor sérülés miatt elhagyja a pályát, és amint azt most már tudjuk, befejezze a profi labdarúgást. Az első bajnoki év ezüstérme után majd’ húsz évvel később hetedik helyen végző Pécs tagjaként búcsúzott - újoncként dicséretes teljesítmény volt ez a Nagy Tamás edzette egylettől -, de a bántás legkisebb szándéka nélkül annyi talán kijelenthető: 19 év elteltével ezt a csapatot nem emlegetik majd annyian Pécsett, mint amelyikben Márton Gábor bemutatkozott az élvonalban.
- Nem tagadom, kicsit nehezen szántam rá magam erre a döntésre, mégpedig elsősorban azért, mert fizikálisan egyáltalán nem lógtam ki a mezőnyből - mondta a búcsúzó Márton Gábor. - Azt azért nem titkolom, a futballt körülvevő közeggel egyszerűen nem tudtam, nem tudok kibékülni. Szinte mindenki "üti" a labdarúgókat, olyan emberek vannak a kluboknál döntéshelyzetben, akik soha életükben még egy kavicsot sem rúgtak odébb. Edzőket, játékosokat hoznak olyan helyzetbe, hogy mindig, minden körülmények között a kiskaput kelljen keresniük. Szerencsére a pályafutásom döntő szakaszában nem ebben volt részem, szinte mindenhol szerettek a nézők, ám a mostani helyzet egyáltalán nem hiányzik nekem. ---- - Akkor miért Pécsett kezdte meg a felkészülést?
- Szóba került egy esetleges szerződéshosszabbítás, azt azonban képtelen voltam megérteni, hogy noha kétezer-hatig kell kifuttatni a most érvényben lévő vállalkozói szerződéseket, én annak ellenére csak munkaszerződést köthetek, hogy egy évre, azaz kétezer-ötig akarom magam elkötelezni. Közben jött egy megkeresés Ausztriából, mégpedig attól a menedzsertől, aki látott Szombathelyen futballozni a tavasz során. Akkor jól ment a játék, és erre ő is emlékezett…
- Mit várnak öntől a Gussingnál?
- A csapat már tíz éve a negyedosztályban szerepel, legutóbb a harmadik helyen végzett. Noha a pályafutásom során több poszton is játszottam, az utóbbi hét-nyolc évben irányító középpályás voltam, és az osztrákok is ebben a szerepkörben számolnak velem. Aligha nekem kell majd "felszántanom" a pályát, persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy helyben álldogálhatok a mérkőzéseken. Össze kell fognom az együttest, és azt hiszem, erre a szerepkörre alkalmas vagyok.
- Mekkora eltérés lesz a legutóbbi magyar keresete és a Gussingban megkereshető pénze között?
- Csekély lesz a különbség, valamivel kevesebbet keresek majd mostantól, mint az elmúlt bajnoki évben Pécsett.
- Azt gondolom, van mire büszkének lennie: volt magyar bajnok, többször is játszhatott a válogatottban, éveket profiskodhatott külföl-dön. Miként emlékszik vissza a pályafutására?
- A pécsi kezdés nem volt zökkenőmentes, de végül beépültem a csapatba. Huszonegy évesen Mezey Györgynél már válogatott kerettag voltam, és nem voltam még huszonnégy esztendős, amikor Mészöly Kálmánnál bemutatkozhattam a nemzeti tizenegyben. Belgiumban a Genknél nem igazán éreztem jól magam, ezt követően viszont egy nagyszerű Kispesttel előbb bajnoki bronzérmes, majd Martti Kuusela irányításával aranyérmes lehettem. Később jött a francia Cannes, ahol nem kisebb egyéniség volt a trénerem, mint Luis Fernandez, a csapatban pedig kerettag volt napjaink egyik legnagyobb sztárja, a jelenleg az Arsenalnál profiskodó, akkor tizenhét esztendős Patrick Vieira… ---- - Ha itt véget ért volna a karrierje, akkor sem lehetne elégedetlen ember…
- No, de szerencsére nem így történt. UEFA-kupa-indulást érő helyen végeztünk a Cannes gárdájával, Fernandez átvette a PSG irányítását, én pedig annak ellenére hazajöttem Pécsre, hogy csak alá kellett volna írnom a két évre szóló szerződésemet a spanyol Valladolidhoz. Tudja, akkoriban a feleségem gyereket várt, és ezt tartottam a legjobb döntésnek. Később még négy gyönyörű évet eltöltöttem Izraelben, és a többi ott szereplő magyar futballistához hasonlóan sztárként kezeltek engem. Aztán amikor ismét hazajöttem Magyarországra, úgy éreztem magam, mint aki bement egy alagútba, merthogy tudom, külföl-dön mennyire megbecsülik a labdarúgókat, és itthon szembesülhettem egy meglehetősen sötét helyzettel.
- Elégedett azzal, amit elért?
- Lehetett volna teljesebb is a pályafutásom, ha nem magyar vagyok. Erről igazán Franciaországban győződtem meg, ahol olyan világsztárok ellen léphettem pályára, mint David Ginola, a brazil Rai vagy az aranylabdás George Weah. Nehezen vettem fel az ottani ritmust, ám amikor ez sikerült, akkor azt éreztem: noha a sztárfutballisták mindegyikének van valamilyen rendkívüli adottsága, a pályán képes vagyok én is hasonló teljesítményre, mint ők. Sajnos, tudomásul kell venni, minket magyarokat nem menedzselnek úgy, ahogy kellene…
- Mit gondol, Pécsett elbúcsúztatják?
- A vezetők megígérték, hogy elköszönnek tőlem, de hogy ez mit takar, azt pontosan nem tudom. Sajnos Magyarországon nem divat megbecsülni azt, aki sokat tett a klubjáért, lám, ezen a téren is lenne mit tanulnunk jó néhány országtól…