Merénylet élő adásban

E sajátos mentális állapotra persze ismert az átmeneti - az egyik fordulótól a másikig ható - gyógyír: a győzelem és a jó futball. Fájdalom, mifelénk a stadionok a legkevésbé idézik az elysiumi mezőket, a tartós szakmai recesszió nyomán a futballnak csak a kopottas romantikája maradt meg. A hétről hétre tálalt előadások minősége, az állandósult eredménytelenség - a lelátók foghíjassága ezt hűen tükrözi - úgy olvasztja a nézőszámot, mint a napsütés az egynapos jeget.
Kitartanak viszont, rendületlenül, a futballhuligánok.
A labdarúgás persze érzelmi műfaj, emóciók nélkül nem működhet. Öklöt rázva ordítani a lelátón - nos, ez éppúgy kelléke a produkciónak, mint a szögletzászló vagy a leshelyzet. Sárközy Tamás szokta volt mesélni, hogy hokiszövetségi elnökként is vett belépőt a Fradi meccseire, mert tiszteletjegyesként zsenánt lett volna "Hülye bírót!"-t kiáltania. Márpedig egy jó kis "hülyebírózásra" a jogászprofesszornak éppúgy szüksége van, mint a szódáskocsisnak.
Ám a boldog békeidők szavalókórusainak diszkrét bája mostanra tovaszállt. Ugyan kinek szaladna ki a száján 2004-ben a "Szemüveget a bírónak!" csatakiáltás? Sőt újabban szolid nosztalgiával idézhetjük a gulyáskommunizmust, amikor - a társadalmi indulatokat megcsapolandó - a társas viselkedés normáinak nézőtéri áthágása hivatalból volt engedélyezve. Mert manapság nemcsak verbális útonállók duhajkodnak a lelátókon. A Millwall-szurkoló minapi megkéselése, még ha a bűntett az utcán történt is, jelezte közállapotaink végzetes balkanizálódását, vasárnap meg Szűcs Lajos életére tört a bazaltköveket hajigáló újpesti terminátor. Hogyne, remek látvány lett volna a Fradi kapusának élő adásban kiloccsanó agyveleje, ha arra már a kutya sem figyelt, hogy Sowunmi Thomast majommakogást idéző huhogás fogadta. Meglehet, Szabó Zsolt játékvezetőt is elragadta az a bulvármédiabéli szemlélet, miszerint a szurkolói erőszak legalább annyi szereplési lehetőséget érdemel a képernyőn, mint maga a sportesemény - másként rögvest az első gyilkossági kísérlet után lefújja a rangadót.
A hét végén Hágában Rene Temmink a 80. percben félbeszakította a Den Haag-PSV meccset, mert a hazai drukkerek egy csoportja idézhetetlen szavakkal gyalázta őt. A bíró nem tett mást, csak betartotta a holland szövetség utasítását, amely (félretolva az olyan betonbiztos érvet, mint hogy az idő előtti meccszárás még nagyobb botrányt gerjeszthet) azt mondta - elég a lelátói terrorizmusból.
Vajh’ hová tűnhetett a nevezetes németalföldi tolerancia…?