A Fradi-edző becsületbeli ügye

- Miről álmodott az éjjel: Szűcs Lajos nekifut, és…
- Nem is tudom: fél kettőkor értem haza, sokáig gondolkodtam, alig aludtam valamit - felelte László Csaba.
- Azon töprengett, miért nyújtott ilyen teljesítményt a csapata?
- Milyen teljesítményt?! Ha nyerünk egy rossz meccsen, gyalázatos játékkal egy nullára, akkor minden rendben?! Most vereséget szenvedtünk, ki kell elemezni a hibákat, azokból pedig tanulni kell.
- Mik voltak a hibák?
- Ugyanarról az oldalról kaptunk két gólt, sokszor passzoltak pontatlanul a játékosok, labda nélkül keveset mozogtak, nem beszélve arról, hogy a szünetben megbeszéltük, megyünk előre, nem állunk vissza védekezni, ezzel szemben csak visszaálltunk. A magyar labdarúgók egy nullás vezetésnél elégedetté válnak, ez egy rossz beidegződés.
- Mit lehet ez ellen tenni?
- Többet kell edzeni.
- Amióta ön Magyarországon dolgozik, szinte másról sem beszélt, minthogy változtatni akar a futballisták mentalitásán. Ezzel szemben ezt a beidegződést egyelőre nem sikerült orvosolnia, tehát lényegi előrelépésről nem beszélhetünk.
- Nem értek egyet ezzel a gondolatmenettel. Igenis fejlődött a csapat, értünk el sikereket, a bajnokságban sokszor nem álltunk le többgólos vezetésnél sem. Ám ahhoz, hogy nemzetközi szinten is képesek legyünk hasonlóan jól futballozni, kétségtelenül sokat kell dolgoznunk. Többet kell a pályán kommunikálniuk, többet kell mozogniuk a játékosoknak, nagyobb önbizalomra van szükség. Mindenesetre így is büszke vagyok a futballistáimra: a magyar együttesek közül egyedüliként még mindig talpon vagyunk a nemzetközi kupaküzdelemben, szoros, izgalmas meccseket vívtunk nálunk magasabban jegyzett gárdákkal. Négy hónap alatt természetesen felesleges csodát várni. Csak egy példa: tudja mennyi a Basel éves költségvetése? Harmincmillió euró! Ha a Ferencváros ilyen büdzséből gazdálkodó klub lenne - mint ahogyan ennek az összegnek a tizede sincs meg… -, akkor miként a Basel, megvásárolhatna nagyszerű idegenlégiósokat, és most a BL-ben szerepelne.
- Mégis mi a véleménye arról, hogy a Ferencváros az első félidőhöz képest sokkal gyengébb teljesítményt nyújtott a másodikban.
- Nem szabad elfelejteni, hogy augusztus óta hetente két tétmérkőzést vívtunk, amelyek közül több az év meccsének tekinthető - ilyen volt például a Tirana, a Sparta Praha vagy a Feyenoord elleni összecsapás -, és valóban, mind pszichésen, mind fizikálisan elfáradtunk. De ez igaz a svájciakra is, akik kettő egyes vezetésük után ugyancsak betömörültek a kapujuk elé, ráadásul össze-vissza rugdosták a labdákat. Ennek ellenére, még egyszer mondom, kalapot lehet emelni a játékosaim előtt.
- És ön előtt? Miért engedte például, hogy Szűcs Lajos végezze el a roppant fontos büntetőt?
- Ez egy csapat, valamennyi vereségben, győzelemben mindenkinek megvan a maga szerepe, felelőssége. Nekem is. Ami a tizenegyest illeti: én nem az az edző vagyok, aki kijelöl egy játékost, és azt mondja, márpedig mindenképpen neki kell elvégezni a büntetőt. Mert mi van abban az esetben, ha a kijelölt futballista nincs megfelelő állapotban, nincs kellő önbizalma. Nem kényszeríthetek senkit, éppen ezért nálunk három-négy labdarúgó közül mindig az végzi el, aki úgy érzi, belövi.
- Szűcs Lajos úgy érezte, de… Kihagyta. Ön, úgy tűnt, megsejtette, hogy hibázik. A televízióban ugyanis jól látszott, hogy nem mert odanézni, amikor a kapus a labda mögé áll, arcát a kezébe temette. Ez nem valami pozitív hozzállás egy edzőtől…
- Én így koncentráltam, azt akartam, hogy berúgja. Szorítottam érte, és nem elfordultam tőle.
- A mérkőzést követő sajtótájékoztatón megemlítette, ön huszonnégy órából huszonnégy órát szeretne a futballal foglalkozni, ám néha csak napi egy órát tud a munkára szánni. Mire célzott? Köztudott, hogy a bajnokcsapatnál is akadnak fizetési gondok, netán a játékosok mindennapi gondjai is az ön vállát nyomják?
- Minden csapatnál vannak problémák, amelyekkel nem az edzőnek kellene foglalkoznia...
- Mondana példákat?
- Ez a klub belügye.
- Ilyen körülmények között hogyan tudja elvégezni a feladatát? Két mérkőzés van hátra az őszi idényből, most már másként láthat sok mindent. Nehezebb feladata van, mint amilyenre számított?
- Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de amikor az ember a saját bőrén tapasztalja a honi viszonyokat, az azért más…
- Már csak matematikai esély van a továbbjutásra…
- Ez becsületbeli ügy, azaz mindent megteszünk, hogy győzelemmel térhessünk haza Skóciából, ám előbb a Magyar Kupában túl kell jutnunk a Pécsen.