Olyanok voltak, mint apa és a fia. Amikor tavaly év végén, a Ferencváros karácsony előtti sajtótájékoztatóján Furulyás János, az FTC Rt. igazgatóságának elnöke bejelentette, Garami József helyett Pintér Attilára bízzák a Fradinál a szakmai munka irányítását, az újdonsült szakvezetőnél talán csak a klub első embere volt büszkébb és boldogabb.
Furulyás János (jobbra) és Pintér Attila – mára eltávolodtak egymástól (Fotó: M. Németh Péter)
Furulyás János (jobbra) és Pintér Attila – mára eltávolodtak egymástól (Fotó: M. Németh Péter)
A családias kapcsolatnak alig fél esztendő elteltével vége szakadt. Pintér Attilát a legutóbbi évadot követően a bajnokságnyerés és a kupasiker ellenére menesztette a futballcég vezetősége. A tréner azonban jogszerűtlennek minősítette a döntést, és a ligától kért jogorvoslatot. Egyben azt is jelezte, akár a nemzetközi fórumokig is elmegy, hogy bizonyítsa igazát. Mindeközben többször és keményen bírálta az Üllői úti döntéshozókat, legfőképpen Furulyás Jánost - legutóbb a lapunknak adott, hétfőn megjelent interjúban.
Az FTC Rt. igazgatósága úgy érezte, néhány vád mellett nem mehet el szótlanul. "Nem szívesen foglalkozom a Pintér-üggyel, mert nehéz úgy beszélnem a történtekről, hogy azzal ne ártsak Attilának - mondta Furulyás János. - Meg aztán azt is megfogadtam, hogy a nyári válás részleteit nem viszem a nyilvánosság elé; éppen a volt edzőnk érdekében, hiszen ő mégiscsak a Fradi-család tagja. Amit azonban a Nemzeti Sportnak elmondott, azt érdemes helyre tenni. Először is tudni kell, én voltam a szószólója annak, hogy Pintér Attila az Üllői útra kerüljön. Jól ismertem már játékoskorából, tudtam, hogy öntörvényű ember, de olyan hírek jutottak el hozzám, hogy edzőként sokat csiszolódott. Nem tagadom, a futball-rt. igazgatóságának több tagja ellenezte e választást, ám végül Attila lett a befutó. A problémák azonban gyorsan felszínre kerültek, egyre több konfliktusról kaptam hírt. A szakvezető azt pedzegette, szíve szerint radikálisan fiatalítana, és arról igyekezett meggyőzni, nem lenne az olyan nagy baj, ha a jövő érdekében beáldoznánk a bajnoki aranyat.
Eleinte mellszélességgel kiálltam mellette. Amikor már feszült volt a hangulat Pintér Attila stílusa, viselkedése miatt, egyenként behívattam a játékosokat, és a szakvezető jelenlétében faggattam ki őket. De azt is elmondtam nekik, edzőpárti vagyok, és ha kell, lecseréljük a keretet, a stáb viszont marad. Ám ez a fenyegetés sem hatott, a futballisták megírták a levelüket, s ebből végképp nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet tarthatatlan. Tetszik vagy sem: már senki sem akart a vezetőedzővel dolgozni. Ekkor született az a határozat, hogy az rt. igazgatósága bizonyos feltételekkel egészíti ki Pintér Attila szerződését, ő viszont erre nemet mondott. Elárulom: az utódja, László Csaba zokszó nélkül elfogadott minden kiegészítő pontot. Ezek után Pintér Attila megkapta a rendkívüli felmondásról szóló határozatot, csakhogy nem én mondtam ki a végső szót, hanem az igazgatóság, azaz testületi döntés született. Ehhez semmiféle leendő befektetőnek nincs köze, már csak azért sem, mert sajnos a Fradinak máig sincs új tulajdonosa. Nincs kétségünk afelől, hogy jogszerű határozatot hoztunk, így aztán Pintér Attilával sem csendben, sem a nagy nyilvánosság előtt nem akar senki sem egyezkedni. Amiért megdolgozott, azt a pénzt az utolsó fillérig megkapta. Az ügynek számos tanulsága van a számomra is. Ha visszapörgethetném az idő kerekét, alaposabban utánanéznék annak, a kiszemelt edző emberileg képes lesz-e feldolgozni azt, hogy az ország legnépszerűbb csapatának a kispadjára ülhet le. Ám azt is látom: bármennyire változunk, csiszolódunk, okosodunk az évek során, a bőréből azért senki sem bújhat ki…"