Hagyományos szezon végi értékelésünk ezúttal nem olyan hagyományos: az ősszel történtek felidézése, a szezon legjei és a statisztikák mellett ugyanis arra kértük az edzőket, ők maguk is osztályozzák játékosaikat, továbbá árulják el nekünk, mennyire voltak elégedettek a játék egy-egy elemével. Tehát itt van az ősz, itt van újra&
Sopron a nyugalom szigetének tűnt a nyári felkészülés kezdetekor. Igaz, erre a Matávnál meg is volt minden ok, hiszen az előző bajnokság után nagy kapkodásra és játékosinvázióra nem lehetett számítani, a csapat ugyanis stabil tagja volt a felsőháznak, Dajka László vezetésével pedig egy sokra hivatott társaság bontogatta szárnyait. Az átigazolási időszakban aztán több, magyar szinten jó képességű játékos is érkezett az együtteshez. Sopronba szerződött ugyanis a többek között a Hungária körúton állandó játéklehetőség nélkül maradó Szabó Ottó, a ferencvárosi nevelésű Földvári Csaba és a debreceniek rutinos védője, Szekeres Tamás is. A két legjobb igazolás azonban a tavaszi szezon után hét góllal a házi góllövőlistát vezető Bárányos Zsolt szerződtetése, valamint az elmúlt szezon gólkirályának, Tóth Mihálynak a megtartása volt. Az átigazolási időszakban azért némi veszteség is érte a Matávot, hiszen visszatért a Ferencvároshoz a remek szezont maga mögött tudó kölcsönjátékos, Huszti Szabolcs, valamint Törökországba szerződött a régóta külföldre vágyó Pető Zoltán.
Maradt némi hiányérzet Tóth Mihály (jobbra) játékát látva: a gólkirály ôsszel nem volt túl veszélyes a kapura (Fotó: M. Németh Péter)
Összességében tehát a Matáv kerete nem gyengült, a klub vezetői ezért joggal vártak a tavalyihoz hasonló jó szereplést. A Dajka László vezette csapat azonban nem kezdte túl acélosan a bajnokságot, az első öt mérkőzésen csupán négy pontot szerzett. Az őszi szezon közepén aztán úgy tűnt, Tóth Mihályék lassan magukra találtak, az Újpest elleni idegenbeli 4-1-es siker, valamint az azt követő, Pápa elleni újabb győzelem azt sejtette, ismét a régi Matáv van alakulóban. A soproni szurkolók azonban hiába örültek, csapatuk a következő négy mérkőzésen három vereség mellett csupán egy győzelmet ért el, a klub vezetői pedig a gyengébb szereplést látva hirtelen váltásra szánták el magukat. A Honvéd elleni mérkőzésen így Dajka László helyett már a korábbi soproni tréner, Pintér Attila ült a csapat kispadján. A köztudomásúan fegyelmezettséget követelő szakember vezetésével a lehetséges tizenkét pontból hatot begyűjtött, valamint a Magyar Kupában - a Debrecent búcsúztatva - a legjobb nyolc közé jutott a csapat.