Sztárok a futball aranykorából

Tavaly június 26-án volt százhúsz éve, hogy megszületett a magyar válogatott első góljának szerzője, Borbás Gáspár. Az FTC balszélsője a csapat második mérkőzésén, 1903. április 5-én, a Millenárison a Csehország elleni mérkőzés 16. percében talált be a vendégek kapujába. Ettől az öszszecsapástól kezdve több mint egy évtizeden keresztül ő volt a nemzeti együttes első számú balszélsője. Az évtized második felében európai hírű balszárnyat alkotott Schlosser Imrével, akinek 2004. októberében volt születésének 115. évfordulója. Borbás Gáspár elsősorban gyorsasága, és hibátlan labdavezetése miatt vált a válogatott első számú balszélsőjévé. Az olimpiai atlétakeretbe is meghívást kapott, érthető, hogy a futballisták között kitűnt elfutásaival. A válogatottban 1916-ig 41 alkalommal játszott, tagja volt az 1912-es, stockholmi olimpián vigaszdíjat nyert csapatnak, nagyszerű játékkal járult hozzá a válogatott első bécsi sikeréhez, 1909. május elején 4:3-ra legyőzte válogatottunk az osztrákokat. Klubjával, az FTC-vel 1903 és 1913 között öt bajnoki cím megszerzésének volt részese.

Baróti Lajos, a kitűnő kapitány jól játszott

Június végén, születésének századik évfordulóján lapunkban megemlékeztünk az egyik leggólerősebb magyar csatárról, Takács II Józsefről, aki a Vasasban vált első osztályú, majd válogatott játékossá. Géza bátyja, aki öt évvel idősebb volt, a Ferencváros megbízható védője többször hívta a zöld-fehérekhez, ám egy 1926 őszi súlyos sérülés miatt még a további pályafutása is kétségessé vált. Ám végül fél év sem telt el, és már újra játszhatott, méghozzá ragyogóan, 1927 júniusában hat gólt szerzett a franciák elleni válogatott mérkőzésen. Néhány nap múlva aláírt a Ferencvároshoz. A zöld-fehér együttesben négyszer lett gólkirály, három alkalommal a negyvenes határt is elérte. Tagja volt az 1928-ban Közép-európai Kupát nyert együttesnek és a kétszeres olimpiai bajnok Uruguayt legyőző csapatnak. A válogatottban 32 mérkőzésen 26 gólt szerzett, a honi élvonalban pedig 359 alkalommal volt eredményes.
Baróti Lajos 2004. augusztusában ünnepelte 90. születésnapját. Már csak kevesen tudják, hogy kiválóan futballozott a Szegedben, majd a Győrben, és kétszer a válogatottban is. Edzői karrierje azonban sokkal kiemelkedőbb. Nem sokkal a háború után vonult vissza, és már 1948-ban a győriek felkészülését irányította, majd a Postásnál, aztán a Vasasnál dolgozott. Az angyalföldiekkel nyerte első bajnoki címét és kupáját. Aztán 1957-től a válogatott élén dolgozott és az Aranycsapat romjain hamarosan remek csapatot alakított ki, egymás után háromszor vezette ki a válogatottat a világbajnokságra és két alkalommal (1962, 1966) a negyeddöntőig jutott az együttessel. Közben 1964-ben a Nemzetek Európa-kupájában (az Eb elődje) a harmadik helyen végzett a magyar válogatott. A hatvanas évek második felében az Újpestből csinált nagyszerű csapatot, a zsinórban szerzett hét bajnoki címből az első hármat ő jegyezte. Később irányította a perui válogatottat, aztán a Vasassal nyert kupát, majd 1975-ben újra felkérték a szövetségi kapitányi tisztségre, és két kihagyás után ismét kivezette a nemzeti együttest a világbajnokságra. A nyolcvanas évek elején pedig a Benficával nyert bajnoki címet.
Három egykori kiválóság ünnepelte volna 2004-ben a 85. születésnapját, sajnos már egyikük sincs köztünk. Kispéter Mihály, a Szolnok, majd a Ferencváros középhátvédje tagja volt az 1948-49-es idényben bajnokságot nyert zöld-fehér együttesnek, a válogatottban 1941 és 1953 között 11-szer játszott. A hatvanas évek közepén a Honvéd edzőjeként dolgozott, és 1966 januárjában edzésvezetés közben szívroham végzett vele. Sárosi III Béla 1939 és 1945 között 25 alkalommal játszott a válogatottban, a Ferencváros fedezete később kivándorolt Olaszországba, ahol 1946 és 1949 között a Bolognában játszott, utána a Bariban, majd Spanyolországban települt le, 1993-ban hunyt el Zaragozában. Nagymarosi Mihály, az újpesti labdaművész, mindössze 13-szor futballozott a legjobbak között, noha tehetsége alapján legalább félszáz játék dukált volna neki. Azonban a roppant erős konkurencia, és a fedezet látványos, ám könnyelmű játéka miatt jobbára csak az Újpestben szórakoztathatta a publikumot, csapatával 1945 és 1947 között három bajnokságot nyert. ---- Csaknem hatvan éve, 1946 nyarán távozott Magyarországról Nyers István, az Újpest készeres válogatott balszélsője, aki 2004 tavaszán ünnepelte 80. születésnapját. Előbb Párizsban a Stade Francais-ban játszott két szezont, majd szerződtette az Internazionale. A milánói együttesben óriási karriert futott be, első idényében (1948-49) gólkirály lett 26 találattal a következő két szezonban pedig a svéd Gunnar Nordahl mögött második helyen végzett 30, illetve 31 góllal. Hat idényt játszott végig a San Siro stadionban, ezen időszakban az Inter mindig a dobogón végzett, kétszer (1953, 1954) bajnokságot nyert. A második bajnoki cím után az AS Romához szerződött, két idényben segítette a fővárosiakat. Az olasz bajnokságban öszszesen 236 mérkőzést játszott és 153 gólt szerzett, jelenleg Szabadkán él. Az 1948-49-es olasz góllista élcsoportjában nemcsak Nyers képviselte a magyar futballt, hanem a vele egyidős Mike István is, aki 21 találattal a harmadik helyen végzett. A robosztus csatár a háború után a Ferencváros centereként kapott helyet a válogatottban, de ő sem sokáig kamatoztatta képességeit itthon. A Bologna színeiben szerzett 21 gólt, a csapatban 1947 és 1950 között játszott, aztán egy-egy évet töltött a Lucchese, majd a Napoli együttesében, 1952-ben visszatért a Bolognához, és még két szezonban futballozott a csapatban. Pályafutása befejezése után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1994-ben hunyt el.
Zakariás József is 1924-ben született, de az Aranycsapat balfedezete fájdalmasan korán, már 1971-ben elhunyt. A Mateosz, majd az MTK futballistája volt, a válogatottban a Bozsik Józseffel alkotott páros védekező tagja, remekül helyezkedett, rengeteg akciót megállított és ritka jó százalékkal pontosan passzolt. Csapatával háromszor nyert bajnokságot, a válogatottban az 1954-es világbajnoki döntőn játszott utoljára.
Azok közül, akik 1929-ben születtek, sajnos már csak Tóth II József van köztünk. A csepeliek jobbszélsője a válogatott legizgalmasabb időszakában került az Aranycsapatba, játszott 1954 májusában az angolokat 7:1-re verő együttesben és a világbajnokságon, s több nagyszerű diadalnak volt részese 1955-ben. Kocsis Sándor, a Ferencváros, majd 1950-től a Bp. Honvéd csatára 68 válogatott mérkőzésen 75 gólt szerzett; számtalan emlékezetes teljesítménye közül most egyet emelünk ki, az 1954-es világbajnokságon 11 találattal a torna gólkirálya lett. Az 1956-os forradalom után külföldön, a Barcelona csapatában futballozott, hasonlóan nagy sikerrel, spanyol bajnok lett, UEFA-kupát nyert, és az 1961-es BEK-döntőn gólt szerzett a Benfica ellen. Fiatalon, 1979-ben hunyt el.
A vele egyidős Czibor Zoltán is gólt szerzett azon a döntőn. A balszélső is a Ferencvárosból került a válogatottba, 1950-től a Csepelben játszott, majd három évvel később ő is Honvéd-futballista lett, később a Barcelonában is együtt bűvölték a labdát.
Palotás Péter, az MTK középcsatára is 75 éve született. Ragyogó válogatottbeli mutatóval rendelkezett, 24 mérkőzésen 18 gólt ért el! A másik ragyogó eredménye, hogy a nemzeti csapatban csupán egyszer játszott vesztes mérkőzésen! Nagyon fiatalon, 1967-ben hunyt el. Kotász Antal (Sztálinváros, Bp. Honvéd, 37 vál.) és Kárpáti Béla (Győr, Vasas, 19 vál.) 2003-ban hunytak el nem sokkal 75. születésnapjuk előtt. ---- A 2004-ben 70 éves Kovács Ferenc csupán egyszer játszhatott a válogatottban, de az MTK-ban nagyszerű pályát futott be a fedezet, bajnokságot nyert 1958-ban, és tagja volt az 1964-ben KEK-döntőt játszó együttesnek. Edzői karrierje azonban még fényesebb, az élvonalban 533 mérkőzésen ült a kispadon! Irányította az MTK, az Eger, a Videoton (három időszakban), a Vasas, a Debrecen és az Újpest felkészítését. A fehérváriakkal 1985-ben az UEFA-Kupa döntőjéig jutott. Az 1978-79-es idényben pedig a válogatott kapitányaként dolgozott.
Az 1939-ben születettek között sincs már mindenki közöttünk, Kovács MTK-beli fedezettársa, a 22-szeres válogatott Nagy István néhány éve elhunyt, a tatabányai Szepesi Gusztáv, aki az 1966-os vb magyar-brazil mérkőzésén hibátlanul semlegesítette a világhírű Garrinchát, még a nyolcvanas évek közepén halt meg. A '39-esek leghíresebb játékosa, Göröcs János, az Újpest pazar technikájú karmestere 62-szer játszott a válogatottban, négyszeres bajnok, és a magyar futball egyik legnagyobb művésze volt. Sok közös sikert ünnepelhettek Szentmihályi Antallal, aki a Vasasból igazolt Újpestre, és 31 alkalommal védte a nemzeti csapat kapuját. Novák Dezső - akinek ügynökmúltjára tavaly derült fény… - a Szombathely és a Ferencváros válogatott védője három olimpián vett részt, és aranyérmet őriz Tokióból és Mexikóvárosból, és csapatával négy bajnokságot nyert.
Az elmúlt évben a hatvanadik születésnapjukat ünnepelték egy híres párharc résztvevői. Az Újpest-Ferencváros rangadókon a hatvanas években és a hetvenes évtized első felében óriási csatát vívott Bene Ferenc és Páncsics Miklós. Az újpestiek ötszörös gólkirálya, nyolcszoros bajnoka, és 76-szoros válogatottja néhány nappal ezelőtt nyilatkozott lapunkban születésnapja alkalmából. Páncsics Miklós csapatával háromszor nyert bajnokságot, játszott az 1965-ben VVK-győztes csapatban, és 1967 és 1973 között 37-szer játszott a válogatottban. A Ferencváros kapusa, Géczi István is részese volt ezeknek a sikereknek, és ő is 2004-ben töltötte be a hatvanadik évét, és a válogatottban 23 alkalommal szerepelt. Egyik nagy ellenfele a Vasas csatára, Puskás Lajos volt, aki ugyan csak hétszer került be a nemzeti csapatba, de a klubjában csaknem egy évtizeden keresztül rendkívül eredményesen futballozott.