Nem állíthatjuk, hogy a klub a nyáron aranybányára bukkant volna, éppen ezért igazán jó nevű labdarúgók szerződtetése fel sem merülhetett az Előre FC-nél. A lilák mégis merész tervekkel vágtak neki a bajnokságnak, a csapat élére kinevezett új szakmai igazgató, a korábban a Videotonnál és Veszprémben is dolgozó Vágó Attila két-három éven belül a debrecenihez hasonló gárda kiépítését tűzte ki célul (ami valljuk be minden elfogultság nélkül, hogy nem is lenne baj, hiszen a magyar futballnak szüksége lenne erős bázisokra az ország keleti végén is), ám pénz nélkül kevés dolgot lehet sikeresen csinálni, így csapatot építeni sem egyszerű vállalkozás. Az idő előrehaladtával körvonalazódott , hogy a nagyrészt alacsonyabb osztályból vagy a különböző déli, avagy éppen keleti szomszédainktól igazolt labdarúgók nehezen veszik fel az osztály ritmusát, és annak ellenére, hogy a csapat olykor tetszetősen játszott, a pontok sehogy sem gyülekeztek a csapat neve mögött.
Ráadásul az anyagi problémák továbbra sem oldódtak meg, ám a klub élén állók becsületére legyen mondva - Kerekes I. Györgyné ügyvezető asszony vezetésével - minden követ megmozgattak azért, hogy a játékosok nyugodt körülmények között játszhassák a mérkőzéseket. Az elmaradt fizetések és prémiumok miatt az öltözőben azonban egyre feszültebb lett a hangulat, az eredmények pedig csak nem akartak jönni, így végül Vágó Attila közös megegyezéssel szerződést bontott a lilákkal. Helyére az MTK és a Debrecen elleni mérkőzésre az addigi ligacsapat edzőjét, Jakab Pétert bízták meg a csapat irányításával, ekkor azonban már mindenki sejtette, hogy az időközben Sopronból menesztett Dajka László hamarosan visszatér a csapathoz, ahol két éve már sikerrel dolgozott. Ekkor a klub horvát tulajdonosa is kénytelen volt kinyitni pénztárcáját, hiszen Dajka László csak abban az esetben volt hajlandó átvenni a csapat irányítását, amennyiben a klub kifizeti a tartozást a játékosoknak. És mivel a fizetések egy részét átutalták, így Dajka László jöhetett. A szakember ezt követően pedig nemcsak jött, hanem látott és győzött is. Az utolsó két mérkőzésen Balog Zsolték ugyanis hat pontot szereztek, ezzel szorossabbá téve a kiesés elkerüléséért folytatott harcot.
A játékosok értékelése |
Zankarlo Simunic | 6 |
Paróczai Sándor | 5 |
Rubint Richárd | 6 |
Udvari Szabolcs | 7 |
Dejan Vilotics | 5 |
Balog Zsolt | 7 |
Funk Zoltán | 6 |
Lázok János | 6 |
Simon Attila | 6 |
Ursz József | 5 |
Dusan Vasziljevics | 6 |
Bojan Bozsovics | 6 |
Hoffmann Richárd | 5 |
Valentin Miculescu | 6 |
A csapat statisztikái |
2004. ősz (15.) | 15 | 3 | 4 | 8 | 14–31 | 13 28% | |
Hazai pályán (15.) | 8 | 2 | 2 | 4 | 10–18 | 8 33% |
Vendégként (10.) | 7 | 1 | 2 | 4 | 4–13 | 5 23% |
---- B ---- &