Harapjatok, az apátok istenit!

A belépők árát vissza is fizethetnék

Minősíthetetlen produkció mindazoktól, akik dresszt kaptak a szertárostól, pocsék bíráskodás a bajnokit levezénylő játékvezetőtől, fülsértő szurkolói rigmusok - ha manapság ezt nevezhetjük a meccsek kínálta szórakozásnak, akkor köszönjük szépen, de… A tudósítók, a tiszteletjegyesek most azért nézték végig ezt a kilencven percet, mert ők az ingyen bilétáért cserébe ne álljanak már fel a lefújás előtt a helyükről, azonban azok, akik a játék szeretete miatt áldoztak 800 vagy 2000 forintot a pénztáraknál, bátran követelhetnék vissza a belépőjük árát. Isten bizony, az újpesti futballvállalkozást működtetők azzal demonstrálnák a legjobban, hogy megbecsülik a drukkereiket, illetve azzal büntetnék a legjobban az alkalmazásukban álló fiatalembereket, ha visszafizetnék a jegyek árát a szurkolóknak, ezzel jelezve az úgynevezett profiknak, hogy az, amit nyújtottak, egyenlő a nullával. A bírálat kijár a kaposváriaknak is, mert az ő futballjuk legfeljebb azt a szintet ütötte meg, amit a hétköznapokon amatőrnek nevezünk, de… Ehhez hozzá kell tennünk rögvest, hogy az amatőrök a saját szórakozásukra kergetik a labdát, ellenben úgy tűnt, a kaposváriaknak még csak jól sem esett a vasárnap déli budapesti focizgatás.

Mint ahogyan Hanacsek Attilának is nyűg lehetett a hét utolsó napjára rá kirótt feladat, mert a bíráskodása nem ütötte meg azt a szintet, amelyet egy dühöngőben rendezett meccs esetében elvárhat bárki a pénzfeldobással kijelölt játékvezetőtől: három kapitális hibával mutatta, hogy a nem is oly régen még legendás magyar játékvezetés sem jobb a jelenkori futballnál.

Jó lenne, ha a kritika egyszer célba találna

Komolyan mondjuk: fáj ennyi rosszat leírni egy, a szórakoztatásra kitalált sportágról, azonban őszintén reméljük, hogy az ércesebb kritika célba talál, és akiben van annyi kurázsi, hogy elmereng a tegnapi saját teljesítményén, törekszik majd arra, hogy soha többé ne ismételje meg azt, amit tegnap tett…

Mert bizony mi most is próbáltunk statisztikát készíteni a mérkőzésről, azonban e helyütt eltekintenénk annak részletezésétől, ugyanis a kilencven perc során hat értékelhető lövést jegyeztünk fel - a két értékesített büntetőrúgást is ideszámolva -, ráadásul az 53. percben eljutottunk odáig, hogy nyolcvan (nyolcvan!) zavartalan helyzetben rontott passzt strigulázott a toll, és több mint kéttucat olyan szabálytalanság miatt foghattuk a fejünket, amelyeket a képzetlenségből fakadó ügyetlenkedés szült. ---- Itt feladtuk.
Ilyen negatív mutatók mellett ugyanis lehetetlenség a futballt modellezni, azt dicsérni pediglen teljesen reménytelen vállalkozás. Az ilyen statisztika a rossz futballt még rosszabbá teszi…

Ám hogy ne csupán a játékosokat kárhoztassuk, szóljunk arról is, hogy az edzők sem választottak túl jó taktikát - legalábbis így utólag mondva, biztosan nem. Hazai részről a piros lapja miatt az eltiltását töltő Juhár Tamás hiányzása okán Mészöly Géza két középső védővel - a liláknál most bemutatkozó Böjte Attilával és Tamási Zoltánnal - biztosította a kapu előterét. Ez a fenenagy biztonság minden bizonnyal annak szólt, hogy a kaposvári Oláh Lóránt - aki ugyebár szerdán a Sopronnak rúgott mesterhármast - még véletlenül se ijesztegesse Vlaszák Gézát. No, hát elnézve a már-már magyar válogatottba követelt Rákóczi-támadó mozgását, erre kevés esély volt, és Oláh Lóránt a mostani semmilyen futballjával csak erősítette azt a tételt, miszerint mifelénk a jobb játék csak a vakszerencsének, semmint a jó felkészültségnek az eredménye.

A másik oldalon Prukner László Bank Istvánnal játszatott "szűrőt" a védelem és a középpályássor között, ami azért volt mosolyogtató, mert így a lilák irányítói néhány méterrel hátrébb húzódva zavartalanul terelgethették a labdát, más kérdés, hogy a támadóikat képtelenek voltak pontos passzal támadásba dobni.

A minőségi megoldásokra képes játékosok helyett így lett főszereplője ennek a bajnokinak Hanacsek Attila bíró, aki megítélt két tizenegyest (téves döntések voltak), így született két gól, de… A szurkolókat ezzel sem lehetett becsapni, hiszen igaza volt annak a drukkernek, aki a szünetre bevonuló játékosoknak azt kiabálta: "Harapjatok, küzdjetek már, az apátok istenit!", és igaza volt annak a fanatikusnak, aki a lefújás után azt harsogta, hogy "Szégyelljétek magatokat!". ---- Percről percre

3. perc: Kardos Ernő végzett el szabadrúgást az alapvonaltól 30 méterre a jobb oldalról: a labda a tizenhatos vonaláig szállt, ahol Kovács Zoltán lábáról lecsúszott, s az alapvonal felé gurult. A labdára Jovánczai rácsapott volna, ám Tamási becsúszva próbált menteni, viszont nem a labdát találta el, így egy büntetőrúgás járt volna a Kaposvárnak.
11. perc: Polonkai emelt a tizenhatoson belülre törő Kovács Zoltán elé, ő Zahorecz mellett a földre huppant, Hanacsek Attila pedig tizenegyest ítélt. Az ajándékba kapott büntetőrúgás elvégzésekor Rajczi állt a labda mögé, és jobbal a jobb alsó sarokba lőtt.
1-0

23. perc: Farkas Norbert adott be a jobb oldalról. A labda átszállt Vlaszák felett, az érkező Kardosnak így az üres kapuba kellett volna fejelnie. Ez nem sikerült, mivel a gólvonalról két méterre szinte egyenesen a földre stukkolta a labdát, amely így az újpesti kapusé lett.
44. perc: A kaposvári tizenhatos előterében az Újpest többször is lövéssel próbálkozott, végül a levágódó labdát Farkas Balázs a balösszekötő helyéről, 22 méterről lőtte el, és Balajcza nagyot nyújtózkodva mentett a bal felső sarok elől.
62. perc: Farkas Balázs indította Rajczit a jobb oldalon, a csatár tolt egyet a labdán befelé, majd 17 méterről megcélozta a jobb alsó sarkot, de Balajcza menteni tudott.
63. perc: Az újpesti tizenhatoson belül Tamási és Oláh küzdött a labdáért, egyszer csak mindenki meglepetésére felharsant Hanacsek Attila sípja, mondván, Tamási visszahúzta ellenfelét, ezért tizenegyes jár a Kaposvárnak. A büntetőrúgást Zahorecz végezte el, és nagy erővel a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
1-1

70. perc: Rajczi 22 méterről, jobbal ellőtte a labdát, ami Bank lábán irányt változtatott és furcsa ívben vágódott a kapu felé. Végre Balajcza kapus sem unatkozott, látványos mozdulattal szögletre tolta a labdát.

Fény és árnyék
+++ Remek megoldást választottak az újpestiek a csapatok bemutatására: a profi játékosok nevének elhangzásakor szerelésbe öltözött gyerekfutballisták futnak be egyenként a pályára, és úgy helyezkednek, ahogyan azt a nagycsapat taktikai rendje megköveteli.
--- Az újpesti tábort kézi hangszóróval vezénylő drukker a második félidőben egyszer csak összeveszett valakivel, aki a kapu mögött tartózkodott, és a lármafát felhasználva küldte el az illetőt melegebb éghajlatra. A labdaszedő srácok álmélkodva hallgatták a kihangosított káromkodást…