Ferencváros-Sopron: A két kispad között

Elvetemült kibírhatatlan ember - mondják Pintér Attiláról, akit a Ferencvárostól speciel elüldöztek a kiállhatatlansága miatt, és most a soproni labdarúgók próbálják elviselni, úgy tűnik, nekik sikerül…
Két edző, akinek az élete a futball. Lehet őket szeretni, ám még jobban gyűlölni, de hogy a vérüket adnák a sikerért, az biztos.
Akárcsak a Sopron-Ferencváros meccsen - meglestük őket a két kispad között állva…

Pintér Attila ráhangolódása
"Izgulni, ugyan már! Tudod, hol szoktam izgulni?…" - reagál egy baráti felvetésre.
Mosolyog. Mintha tényleg nem a Fradival meccselne csapata. Elegáns. Öltönyben van, kockás ingben, pöttyös nyakkendőben. Magabiztosan megy - dehogy megy vonul -, mint aki előre tudja, mennyi lesz a vége.

László Csaba a kivonulás előtt
A Ferencváros melegítőruhájának zippzárját nyakig felhúzza. Ô is mosolyog, de ez valahogy nem tűnik őszintének. Feszült, vélhetően ezt szeretné palástolni. Kellene csapatának a három pont. Kellene, mert nem úgy megy a Fradinak, ahogy kellene. Ahogyan azt a szurkolók a Fraditól várják. Szótlanul foglalja el a helyét Udvarácz Milán és Keller József között a kispadon, de amint Ábrahám Attila a sípjába fúj, megváltoznak vonásai.
"Vuki! Három csatár!" - inti figyelemre Dragan Vukmirt. Gyorsan telnek a percek. Előre-hátra hintázik.
"Szabi! Gyere, gyere vissza!" - kiabál Huszti Szabolcsnak.

Pintér Attila a kezdés után
Öltönyösen is futballozik a pályán kívül - előre-hátra, jobbra-balra lépked a kispadok előtt. Mint egy ketrecébe zárt tigris, közben folyamatosan adja az instrukciókat.
"Hé, Oti!" - és rendületlenül mutogat Szabó Ottónak, jöjjön vissza. Méltatlankodik. Folyamatosan méltatlankodik. Még a hetedik percben is. Pedig ekkor szép támadást vezet a Sopron:
"Lazics, hol a helyed ilyenkor, teeee?!"
Később Szekeres Tamás megsérül. Vérzik a szája.
"Te, nem veszed észre, hogy lekönyöklik, hogy szétrúgják a száját?!"
Ábrahám Attila nem akarja meghallani a kiabálást - pedig biztos, hogy hallja.

László Csaba a félidő felénél
"Kicselez egy embert, aztán elesik! Kicselezi, és egyszerűen összeesik. Most mondd meg!" - üvölt a Fradi mestere Alekszander Bajevszki megmozdulása után. Ül még mindig, megállás nélkül mutogat, kinek hol a helye, kinek mi a dolga.

Pintér Attila a 28. percben
A fejéhez kap, amikor Tóth Mihály nagy helyzetnél még nagyobbat akar.
"Misikém, hát lődd el!" Mindenkinek üvölt. "Nyugtasd meg, Bari!" - és Bárányos Zsolt meghallja, bólint.
"Ottó, számold meg!" - Szabó Ottó így tesz; "Iván, játszatok: két érintés és annyi!" - Balaskó Iván erre eladja a labdát. Pechjére Pintér Attila előtt kell visszakocognia, és az edzője szemébe nézve jobbnak látja kicsit eltávolodni az oldalvonaltól. Aztán Pintér Attila Sira István helyett Csordás Csabát küldi be. A támadó kap egy baráti taslit: 28 percet játszott, de nincs harag.

László Csaba félóra játék után
"Schnell, Vukmir, vissza!" - ösztökél gyorsabb futásra a tréner németül, magyarul, angolul: "Left side, Kapic!" - figyelmezteti Adem Kapicot, hogy tolódjon balra.
És közben bírja a zrikát, a mocskolódást.
Sírjál, Csabika! - üvöltik a nézők, s azzal egy százas papír zsebkendő tartalma landol a kispad tetején.
Vezet a Sopron.

Pintér Attila a 39. percben
Csordás Csaba, az apró Csordás megelőzi Balog Zoltánt, s a kapuba fejel. Pintér Attila rohan, táncol, ugrál, mint egy éretlen kisgyerek. Ölelget pályaedzőt, technikai vezetőt, szurkolót, keblére ölelné a csapatát, a várost, az országot. Na jó: lehet, hogy most a budapesti kilencedik kerületet kihagyná… Boldog. De tudja, nincs még vége.

László Csaba a szünet előtt
Zokogj, Csabika! - skandálják.
"Csabika" nem zokog. Feláll, tán először a meccsen. Biztat, üvölt, de nem csupán a játékosok hagyják cserben, egyre inkább a hangja is. Jól jön a szünet.

Pintér Attila a szünet után
"A rohadt életbe!" - kel ki magából Ábrahám Attila ítélete nyomán. Nem bír magával, megtámadja a negyedik játékvezetőt: "Te, hallod?! Te, ezt nem fújátok le?"

László Csaba egy órát követően
Ismét ül, a kiabálás egyre hasztalanabb. Tán a lábdobolástól beindulnak játékosai, gondolhatja. Folyamatosan jár a lába. A nézők zrikálják, de csak ül, és bízik. De miben? Megy előre a Fradi, ám nem sok sikerrel. És a percek csak fogynak. Arca egyre borúsabb, kellene egy gól. Már nem szól senkihez. Rósa Dénes felszabadít a Sopron kapuja elől. Egy újabb eséllyel kevesebb. Sóhajt. Hátradől.

Pintér Attila a 79. percben.
Ismét táncol, a pályán ölelkezik a segítőkkel, igen, igen, ott van a második. 2-0. Önfeledt boldogság a soproni kispad előtt. Még van hátra bőven, de már megengedi magának, hogy keresztbe tett kézzel leüljön - de hátra még nem dől.

László Csaba a hosszabbításban
Másodpercenként nézi az óráját. Még azután is, hogy Bárányos Zsolt 3-0-ra alakítja az eredményt. Piszkálja a száját. A hajába túr…

Pintér Attila levonulása
Kihúzza magát, s elindul az öltöző felé. Ô ma a győztes hadvezér.

László Csaba a lefújás után
Ô is elindul az öltöző felé, aztán gondol egyet, kezet fog Pintér Attilával. Üveges tekintettel, kvázi magának értékel a sajtószobában. Nem ideges. Vereséget szenvedett. Reményt vesztett.