Kuttor Attila a barátja, Illés Béla csúcsára tör

- Tudja, hogy mennyi meccset játszott az élvonalban?
- Ha jól számolok, akkor négyszázötvenkettő mérkőzésnél járok - felelte Kuttor Attila. - Egyébként inkább csak az idények végén szoktam megnézni, hogy hol tartok, bajnokság közben nem foglalkoztat ez a kérdés.
- Ön jó barátja Illés Bélának, így feltételezem, már szóba került: két év múlva akár megelőzheti őt a rangsor élén…
- Úgy látom, Bélát nem foglalkoztatja ez a kérdés, nem nézi azt, hogy mögötte ki hány mérkőzéssel áll a rangsorban. Ô kitűzött maga elé egy célt, engem pedig már az is jó érzéssel tölt el, hogy tagja lehetek a négyszázasok klubjának. Belegondoltam már abba, hogy jó lenne elérni az ötszázas álomhatárt, azonban védőként csakis akkor van erre lehetőségem, ha fizikálisan rendben vagyok. Ôszintén szurkolok azért, hogy Illés Béla az idény végén ne vonuljon viszsza, ugyanis szükség van az olyan példaképekre, mint ő.

- Jó, hogy mondja… Ön meddig szeretne profiskodni?
- Két évig még a Fehérvárhoz köt a szerződésem, és úgy érzem, ezt az időszakot fizikálisan még bírom. Távolabbra nem szeretnék tervezni, annak ugyanis nem látom értelmét.
- A téli átigazolási időszakban szinte a teljes kezdőcsapat távozott az FC Fehérvártól, ennek ismeretében mennyire elégedett a csapata tavaszi szereplésével?
- A nagy "kivándorlás" idején azt mondtuk: mindenképpen bent kell maradnunk az első osztályban, és így utólag nagyon jó érzés, hogy sikerült megvalósítani az elképzeléseinket. Voltak komoly bravúrjaink az elmúlt hónapokban, de azért bebizonyosodott: a fiatal játékosoknak még problémát okoz a sorozatterhelés. A szerda-szombat bajnoki ritmusba "belerogytunk", és ez a szűkös játékoskeretünk miatt is van. Az azért pozitívum, hogy a fiatalok bebizonyították, hosszú távon lehet számítani rájuk.

- Csapatkapitányként másodedzői feladatokat is ellát a vezetőedző, Csertői Aurél mellett?
- Tavaly a Balaton FC-nél segítettem neki, most azonban Németh Zoltán és Ulbert Tibor mellett erre nincs szükség.
- A keretben található fiatalok mennyire tisztelik Kuttor Attilában a rangidős, válogatott labdarúgót?
- Nem várom, hogy a múltam miatt felnézzenek rám. A pályán kell kivívjam az elismerésüket.
- Nem egy mindennapos történet, hogy középső védőként öt akciógólt szerzett már ebben a bajnoki évben, mint ahogy az sem kis bravúr: négyszer a saját csapatának a kapujába is sikerült bejuttatnia a labdát…
- Tavaly négyszer voltam eredményes, a csúcsom pedig védőként hat találat, ezt szeretném túlszárnyalni. Persze, nem kizárt, hogy az öngóljaim számát növelem. A tizenötéves pályafutásom alatt egyébként talán egy öngólom volt, ebben a bajnokságban viszont már négyszer voltam balszerencsés. Amúgy egyszer sem úgy történt, hogy megcéloztam a bal felső, avagy éppen a jobb alsó sarkot, egyszerűen a mentési kísérleteim nem sikerültek. Az egyik barátom azzal vigasztalt: ne szomorkodjak, az öngólt is be kell rúgni…

- Tudom, ebben a korban már ritkán invitálják az embert a válogatottba, de azért érdekelne a véleménye: számít még a meghívóra?
- Nem lenne jó az, ha a válogatottban a harmincöt éves Kuttor Attilára lenne szükség. Vannak fiatal védőink, én pedig jó érzéssel gondolok arra, hogy az utolsó, tizenkilencedik válogatott mérkőzésemen góllal búcsúztam.
- Mit gondol, két és fél hét múlva milyen hangulatban ünnepli a harmicötödik születésnapját?
- Székesfehérvárott élvezem a futballt, biztosan nem lesz probléma a hangulatommal. Az azért idegesít, hogy a pályafutásom ideje alatt a magyar futball egy jottányit sem lépett előre szervezettségben. Szeretném hinni, hogy egyszer majd lesz egy olyan kaliberű vezető, aki mögé felsorakoznak a klubok, és nem a különböző ügyek kerülnek a futball helyett előtérbe.
---- A ---- &