Csiszár Ákos készül az ausztriai visszatérésre

- Már a futball mellett is benne voltam a családi vállalkozásban - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésre Csiszár Ákos -, így nem a nulláról kellett kezdenem, amikor abbahagytam a futballt. Csak amíg addig a labdarúgás volt életemben a legfontosabb és a vállalkozás volt mellette a kiegészítés, onnantól kezdve felcserélődtek a szerepek.


- A mostani munkája már egész embert kíván?

- Azért azt nem.


- Mi ez a vállalkozás és milyen szinten maradt meg a futball az életében?

- Sopronban tulajdonosként működtetünk egy éttermet, kaszinót a bátyámmal, illetve Ausztriában alacsonyabb osztályban azért futballoztam én tovább, ameddig a sérülésem engedte.


- Milyen sérülést szenvedett?

- Az első kereszt-szalagomat kellett pótolni, amit ezúttal is köszönök az engem megműtő dr. Klára Tamásnak, aki remek munkát végzett és rendbe hozott.


- A futballista pályafutásának akkor ezzel vége is?

- Még nem. Szeretnék Ausztriába visszamenni, persze nagy terveim a futballban már nincsenek. Ősszel egy baráti társaságban a megyei III-ban játszok majd Ágfalván 40-50 perceket, megnézem, hogyan bírom a meccseket, aztán tavaszra jó lenne valahol találni egy osztrák kiscsapatot.


- Még csak 31 éves. A magyar élvonal már nem jelent motivációt?

- Tudom, hogy hol a helyem. Ilyen sérülés és két év kihagyás után kellene legalább még egy év, amíg teljesen rendbe jövök. Ha 24 éves lennék, vagy akár csak 28, egy percet sem gondolkodnék, hanem belevágnék. De mivel 32-höz közelítek és a visszatérésre így 33 éves koromban kerülhetne sor, valahol felelőtlenség lenne részemről ezért mindent feláldozni. Az eddig felépített dolgaimat tenném tönkre, de legalábbis nulláznám le, miközben nem is biztos, hogy fizikailag hosszútávon meg tudnék felelni az elvárásoknak. Meg aztán a Sopronban történtek után el is hidegedtem egy kicsit a magyar futballtól.


- Dvéri Zsolt és Salamon Miklós volt a közelmúltban, aki önhöz hasonló pályaívet mondatott magáénak és idő előtt köszönt el a magyar élvonaltól. Aztán utóbbi már némi kihagyás után visszatért és előbbi is erősen elgondolkodott rajta. Biztos, hogy önt csak a sérülés tartja távol?

- Az ő esetük egy kicsit más volt emlékeim szerint, mint az enyém. Ők a futballba untak bele egy kicsit, aztán többé-kevésbé visszajött a kedvük, találtak maguknak célt. Én néhány emberben csalódtam.


A fiatalítás előbb-utóbb eredményre vezet

- Nem az volt a gond, hogy a biztos anyagi háttér tudatában nem talált kellő motivációt, kihívást az anyagilag egyre nehezebb körülmények között működő magyar futballban?

- Egyáltalán nem erről van szó. Én Sopronban kezet adtam valamire, mint korábban a BVSC-ben, Győrben és az Üllői úton, de az ottaniakkal ellentétben, amire a soproni szerződés papírra került, már nem az volt, mint amit megbeszéltünk. Én az üzleti életben sok szerződést kötök, de ilyet sem én, sem a partnereim nem engedtek meg maguknak. Nem voltak korrektek velem szemben a klubvezetők, de az akkori keretből velem együtt több meghatározó, rutinosabb játékos is távozott, gondolok itt Somogyira, Szabadosra, Tóth Andrásra. Motiváció az még lett volna, de nekem fontosabb volt, hogy a becsületem megmaradjon. Mindez egy nap alatt történt, elég volt hozzá egy nem korrekt szerződés és egy megjegyzés. De mindegy, ez már a múlt, lezártam, túlvagyok rajta, nem is akarok jobban belemenni a történtekbe.


- Azért figyelemmel követi a mostani eredményeket, a soproni csapat mindennapjait?

- Persze, a srácokkal semmi bajom sem volt. Többeket a barátomnak mondhatok, Tóth Misivel, Bagollyal, Balaskóval, Horváth Tamással, Sifterrel és a többiekkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Szurkolok nekik, de drukkolok a Győrnek és a Fradinak is, pályafutásom másik két meghatározó csapatának.


- Immár abszolút kívülálló szakértőként hogyan látta, ment valamilyen irányba a magyar futball az elmúlt két évben?

- Szerintem jó úton jár. A magyar futballba kissé kényszerűségből bevezetett fiatalítás előbb-utóbb meghozza majd az eredményt. Éveken keresztül nem igazán működött ez a dolog, nem kaptak lehetőséget a fiatalok arra, hogy beépüljenek, hogy rutint szerezzenek. A Debrecen jól példázza, ez nem két-három, hanem öt-hat év múlva hozhatja meg igazán az eredményt, de hosszútávon mindenképpen megéri ezt az utat választani. Egy tizennyolc éves fiatal még messze nem kész játékos, de harapnak-ütnek és egy-két szezon alatt a kellő rutint is megszerzik. Az utóbbi évek eredményeihez képest a Debrecen a magyar bajnokcsapatok közül a legmarkánsabb belépőt tudhatja magáénak a Bajnokok Ligájában. Drukkolok a szintén soproni illetőségű, amúgy jó barátomnak, Supka Attilának és csapatának, hiszen a Hajduk Split ellen az első mérkőzésen meggyőző játékkal, nagyszerű taktikával verték a horvátokat. Szerintem biztos a továbbjutások, aztán kíváncsian várhatjuk: mire mennek a Manchester United ellen.