Tegnap kora este a spanyol élvonalban szereplő, az augusztus végén kezdődő bajnokságra Bükön készülő, a világhírű német játékos, Bernd Schuster edzette Getafe csapata a Zalaegerszeggel vívott edzőmérkőzést. A találkozóval kapcsolatban a korábban a Las Palmas együttesében is profiskodó, most éppen a ZTE szakmai munkáját iránytó Dajka Lászlóval beszélgettünk a spanyol futballról és persze a Getafe híres edzőjéről.
A sötét mezes Getafe sokat hibázott (Fotó: Unger Tamás)
A sötét mezes Getafe sokat hibázott (Fotó: Unger Tamás)
- Azt mondják, a spanyol bajnokság egyik leginkább ellenszenves csapata a Getafe, merthogy a játékosai csípnek, rúgnak, harapnak. - Én úgy fogalmaznék, hogy egy újoncegyüttesnek a világ legerősebb ligájában - merthogy meggyőződésem, a spanyol a legerősebb - az eredményességhez nélkülözhetetlen a kellő agresszivitás - mondta Dajka László. - A Getafe célfutballt játszott, meglehet, ez a lelátóról sokaknak nem tetszett, ám a biztos bennmaradáshoz ez kellett. - A madridi kispcsapat Quique Sanchez Floresnél és most Bernd Schusternél is a négy védő, két védekező középpályás, három támadó középpályás és egy ék felállást alkalmazza, miként más spanyol együttesek. Miért ennyire kedvelt ez a formáció? - Körülbelül három évvel ezelőtt kezdtek el mind többen ebben a rendszerben játszani. A négy védő előtt két középpályás felváltva segít a védekezésben, előttük hárman támogatják a pozícióban helyezkedő egyetlen éket. A felállás lényege, hogy a szélsők visszalépnek, segítenek a védekezésben. Egyébként manapság a taktikai felállásokat két csoportba lehet sorolni: egy csapat vagy három vagy négy védővel áll fel. Aztán az edzők a maradék mezőnyjátékosokat tetszés szerint variálhatják.
Zalaegerszegi TE - Getafe (spanyol) 0–0
Zalaegerszeg, 2500 nézô. V: Gergely ZTE: 1. félidô: Varga Z. – Kocsárdi, Sebôk V., Csóka, László A. – Djorovics, Kaj, Nagy, Bojovics – Szpaszojevics, Szpalevics. 2. félidô: Milinte – Kaj, Kozmér, Németh, Bojovics – Kriston, Balog Cs., Józsi, Koplárovics – Montvai, Sabo GETAFE: Luis – M. Cotelo, Belenguer, Tena, M. Pernia – Redondo (Gavilao), D. Rivas, Cubillo, Nano (R. Urido) – Riki (Güiza), Yordi (Alberto)
- Ha már ilyen szépen elemezgettük a taktikát, akkor mondja meg: ha a Getafe a magyar bajnokságban indulna, hol végezne? - Az élen! Finomítok: mindvégig harcban lenne a bajnoki címért. Az a gárda, amelyik újoncként a spanyol élvonalban tizenharmadikként zár, és közben olyan nagyságok ellenében tud nyerni, mint a Real Madrid és a Valencia, továbbá pontokat gyűjt az Atlético Madrid, a Betis és a Deportivo ellen, rendkívül erős együttes. - Melyek a kevéssé ismert spanyol játékosok erényei? - Rendkívül sokat futnak, gyorsak, technikailag hihetetlenül képzettek, és nagyon jók az egy- kétérintős játékban.
- Német szakemberként Bernd Schuster mennyire passzol ehhez a csapathoz? - Nem az a lényeg, hogy Bernd Schuster milyen nemzetiségű, hanem az, hogy milyen mentalitású ember. Játékosként sokkal több volt mint egy rakkolós német futballista. A pályán pazar trükkjeivel, pontos passzaival inkább volt spanyol, mint német. Mindenesetre a fegyelem, a szervezettség, az agresszivitás bizony jellemvonása a csapatainak. - Mi kellhet ahhoz, hogy a Getafe sikeres csapat legyen? - Minél több klasszis játékos! Azok az együttesek nyerik meg a nagy trófeákat, amelyek a legtöbb kiválóságot vonultatják fel. Az edzők részéről meglepő taktikai húzásokra nem lehet számítani. A futball olyan szintre jutott, hogy onnan előrébb lépni már csak nagyon lassan lehet. Nekem sem az volt a célom, hogy meglepjem az ellenfelet. Megtiszteltetés, hogy játszhatunk egy spanyol élvonalbeli alakulat ellen, és abban bíztam, hogy felfedezek a játékunkban pozitívumokat, így nyugodtabban készülhetek a Tatabánya elleni szombati bajnokira.
A kapufa a vendégekkel volt
Az első félidőben a kapuk alig forogtak veszélyben. A csapatok mentségére szóljon, az eső feláztatta a stadion gyepszőnyegét. A szünet után több lehetőség adódott, de a csatárok pontatlanul céloztak. A legpechesebb Koplárovics Béla volt, aki a hajrában a kapufát találta telibe. A spanyol együttest szakmai szempontból is érdemes volt figyelni, noha több meghatározó embere hiányzott (például a román Gheorghe Craioveanu és a szerb Veljko Paunovics). A pályára lépők közül a legnagyobb név a Barcelonát is megjáró Nano volt, de egyben ő okozta a legnagyobb csalódást is. A bal oldali középpályás néhány villanásával ugyan jelezte, hogy jó futballista, de feltűnően keveset futott, inkább a pálya közepe felé húzódott be. A védekező középpályás Diego Rivas annál mozgékonyabbnak bizonyult, többnyire jól szerelt, az indításai azonban nem nagyon sikerültek.