A brazil André Alvés de Brito kiütötte a Fradit

A Bp. Honvéd edzője, Aldo Dolcetti olasz létére nem a heves vérmérsékletű emberek közé tartozik. Mint valami hadvezér, végig karbafont kézzel, nyugodtan dirigálta a kispad mellől a mecscset. Mégpedig egy olyan mérkőzést, amely a magyar futballban - legyen ilyen vagy olyan a focink - kiérdemli a rangadó jelzőt, és ennek megfelelő az atmoszférája is. Tagadhatatlan azonban, hogy az olasz éppen olyan taktikát dolgozott ki, mint amilyennek ő maga mutatkozott tegnap: hűvös nyugalommal, racionálisan, ugyanakkor lendületesen futballozott a Honvéd.

Roppant érdekes alakzatot formált meg a kezdésre kiküldött tizenegy kispesti labdarúgó: ha a szögletesebb mértani idomokat vesszük alapul, akkor piramist szimbolizált a csapat felállása, azonban az elmozgások során ezek az egyenesek görbébe hajlottak, mégpedig úgy, hogy az öt védekező ember előtt két szűrő, két irányító, valamint egy center sorakozott fel.
Ez nyerő húzás volt!

Ugyanis a Kispest a gyors ellentámadásokra rendezkedett be, arra alapozva, hogy Genitót a nehézkesebb ferencvárosi védők nem tudják feltartóztatni. Nem is tudták. A mozambiki szélső minden egyes elfutása során tempóelőnybe került, a beadásai pedig élményszámba mentek. Az első két hazai gólnál André Alvesnek már "csak" annyi dolga volt, hogy a hosszú sarokba fejelje a labdát.

És e helyütt máris a kispesti taktika sarokpontjához értünk, azaz a középcsatár posztjához.
Aldo Dolcetti remekül érzett rá arra, hogy a sérülések miatt kulcsembereit, így a két középső védőjét - Budovinszky Krisztiánt, valamint Balog Zoltánt - elveszítő Ferencváros az összekötő helyek csúcsán lesz sebezhető. Sok szót kár vesztegetni minderre (elég elolvasni a mérkőzésről szóló eseményleírásunkat a 2. oldalon, illetve képbe helyezni az RTL Klub közvetítéséből kimerevített képeinket a kispesti gólok kapcsán), ugyanis a lényeg az, hogy a Honvéd három, tökéletesen lekottázott akció végén szerzett fejes gólt.
Az már csak hab volt a tortán - és gyanítjuk, ez lehetett a kispesti taktika szabadon választott része -, hogy a középpályán Vadócz Krisztián kedvére futballozhatott, hol a jobb, hol a bal oldalon feltűnve, hihetetlen eleganciával osztogatva a labdákat a társaknak (érthetetlen volt, hogy ferencvárosi oldalról miért nem kapott őrzőt a kispesti futballista…).
Az ifjú válogatott a szó nemes értelmében karmestere volt a csapatának, a második félidőben olyan bokamozdulattal passzolt (jobbra húzta a labdát, hogy azután rögvest balra rúgja meg) a bal oldalon megiramodó Bojan Bozsovicsnak, amilyet magyar pályán a meccsre járó ember régen nem látott.

Az eredmény ismeretében - no és annak tudatában, hogy André Alves három fejes góllal vette be a kaput - a Ferencváros futballjára nem jár dicsérő szó, még akkor sem, ha Tímár Krisztián azért a csúfságot megszépítette egy találattal. László Csaba vezetőedző kiszolgáltatott helyzetben volt a csapatösszeállítást illetően, azonban meggyőződésünk, rosszul volt felépítve a zöld-fehérek hadrendje. Keller József középső védőként való szerepeltetése kifejezetten rossz ötlet volt, annak ellenére is, hogy a 39 esztendős "veterán" kihozta magából a maximumot. Sokkal bölcsebb húzás lett volna, ha ebben a szerepkörben Lipcsei Péter futballozik. Az első kispesti gól után, és a másodikat megelőzően a két rutinos játékos helyet cserélt, de ez csak tanácstalanságot szült a fiatalabb futballisták körében, akiknek láthatóan az volt a parancsuk, hogy a középpályán Lipcsei Pétert keressék a labdával. Amúgy is a zavarodottság, mi több, a kedvetlenség érződött a Fradi futballjában, és bár Rósa Dénes az utóbbi időszakban nem mutatott valami jó formát, az ő hiányzása mégis látványos sebként virít a középpályán…
Éppen ezért megmagyarázhatatlan, hogy miért nem kezdett Tőzsér Dániel. Ez is komoly stratégiai hiba volt, ugyanis Erős Gábor és Borbély Csaba súlytalan ember ezen a poszton, s középpályás támogatás híján az egyébként is gyenge Fradi-csatárjáték a nullával volt egyenlő.

Persze igazságtalanok lennénk, ha a fiatalokat kárhoztatnánk a vergődésért, ugyanis most a védelem csődje kellett a súlyos vereséghez. A széleket Takács Ákos és Csurka Zoltán képtelen volt lezárni, a középhátvéd posztjáról keresztezni kilépő Keller József ezen a szinten már lassú.

A látottak alapján habkönnyű jósolni: ennek a Ferencvárosnak - hacsak a Real Madrid és az argentin válogatott szereplése miatti kéthetes szünetben nem sikerül csodát tenni az Üllői úton - akár még kiesési gondjai is lehetnek… ---- Aldo Dolcetti: Tetszett a játékosaim mentalitása

- Gratulálunk, győzelmével a második helyre ugrott a csapata.
- Hohó, álljunk csak meg! - mondta a Bp. Honvéd vezetőedzője, Aldo Dolcetti. - Semmi okunk az ünneplésre! Annak persze lehet örülni, hogy megvertük a Ferencvárost, de hibát követnénk el, ha két forduló után azzal áltatnánk magunkat: ennyire jók vagyunk.
- Miben múlták felül a Fradit?
- Fejben. Vagy inkább fejjel… Nagyon tetszett a játékosok mentalitása, ezzel a hozzáállással sokra vihetik.
- A bajnoki rajt előtt úgy fogalmazott, legalább másfél hónapra szüksége volna még, hogy kijelenthesse: ez az én csapatom…
- Ezt a két találkozón szerzett négy pont ellenére is tartom. Úgy tűnik, jó úton haladunk, de előre szólok, várnak még ránk akadályok. Mivel kizárt, hogy veretlenül küzdjük végig a szezont, kíváncsi vagyok, hogyan dolgozzuk majd fel a vereségeket. Ami jó: a játékosok az öltözőben már a következő, Fehérvár elleni meccsről beszéltek.

László Csaba: Meg kell emészteni a kudarcot is

- Nagy baj van a csapatával…
- Nehézségeink vannak - mondta keserűen László Csaba, a Ferencváros edzője. - Négy stabil kezdő emberünk sérülés, illetve betegség miatt nem játszott, úgyhogy…
- Nem érzi úgy, hogy hibázott, amikor Keller Józsefet középső védőnek állította?
- Budovinszky Krisztián belázasodott, Balog Zoltánnak az izomsérülése nem jött rendbe, így a meccs előtt kényszerhelyzetbe kerültem, és ezt az utat választottam. Komoly védelmi megingások miatt kaptunk gólt, azonban van egy részlet, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni…
- Éspedig?
- Az első gól előtt André Alves szinte észrevehetetlen taktikai szabálytalansággal csikart ki előnyt Tímár Krisztiánnal szemben - a brazil összekoccantotta a védőn térdét, és ezzel a földre kényszerítette -, és így szerzett előnyt a Honvéd.
- Majd még kétszer ugyanúgy fejelt gólt a brazil.
- Nem mentegetőzöm, elismerem, sok hibával játszott a csapat.
- Mi lesz ennek a vége?

- Nem szabad sokáig emészteni a kudarcot, és én hiszek abban, hogy egy győzelem visszaadja a csapat önbizalmát, igaz, ehhez végre gólt is kellene rúgniuk a csatárainknak… Azzal azonban tisztában kell lenni: a fiatal játékosaink teljesítménye hullámzó, és lesznek még olyan rossz napok is, mint amilyen ez a mostani volt. ---- Ha a múlt heti, soproni teljesítménye kapcsán azt írtuk André Alvesről, jobban teszi, ha a fiók mélyére süllyeszti brazil útlevelét, most jegyezzük le: a támadó kiemelkedett a mezőnyből. Mégpedig azzal, hogy felemelkedett, ráadásul nem is egyszer, hanem háromszor. A kispesti vezetők ezek után alighanem elnézik neki, hogy a mesteri hármas után különprémiumot kért: egy, a Honvéd címerével díszített baseballsapkát.
- Hiába vezettünk három nullára egyórányi játék után, az utolsó percig küzdenünk kellett a győzelemért - jegyezte meg az öltözőből kijövet a 180 centis magasságát maximálisan kihasználó csatár.

- Szerzett már három gólt egy meccsen?
- Még odahaza, Brazíliában a serdülőben sem. De megérte várni, azt hiszem, a legjobbkor értem el mindjárt három találatot.
- Ráadásul nem akármilyen találatot: mindegyiknél használta a fejét…
- A társak is azt mondták, hogy szépek voltak a gólok. Az első volt talán a legnehezebb, hiszen egyet visszalépve kellett a rövid sarokba fejelnem. Hozzáteszem, kiváló beadásokkal segítettek a fiúk, el sem tudnám dönteni, hogy Genito vagy Dobos Attila centerezett-e jobban.
- Árulja el, hogyan kerül egy huszonegy éves brazil labdarúgó Kispestre?
- Szerettem volna Európában futballozni, és ez a lehetőség adódott. Örülök, hogy a próbajátékon megfeleltem, remélem, Kispesten nem bánják meg, hogy szerződtettek. Nem vagyok nagyképű, de ha ilyen passzokat kapok az elkövetkező bajnokikon is, akkor retteghetnek az ellenfelek védői és kapusai.

- Ha így folytatja, talán még Robinhót is kikosaraznák a Honvéd vezetői…
- Jó vicc… Legfeljebb abban hasonlítunk egymásra, hogy mindketten brazilok vagyunk. De gond egy szál se, én dolgozom tovább csendben, aztán majd évek múltán kiderül, ez mire volt elég.