Végre jó üzlet lehet a DVTK

Aztán jöttek ilyen-olyan befektetők, üzletembernek nevezett vállalkozók, akik megpróbálták újraéleszteni a tetszhalott miskolci futballt - nem sok sikerrel. Ám az idei nyár végre megnyugvást hozott, olyan üzleti csoport kezébe került a csapat, amely először is kifizette a tartozásokat, hogy egyáltalán jogot szerezzen az indulásra, aztán lerakta a jövő alapjait. Bereczky István, az NSA Lízing Kft. vezetője, a Diósgyőri FC Kft. ügyvezető igazgatója és társtulajdonosa által felrajzolt jövőkép több mint biztató.

- Hogyan kerültek fővárosi üzletemberek Miskolcra? Egyáltalán: miért láttak üzletet a romokban heverő diósgyőri csapatban?
- Mindenképpen szerettünk volna szerepet vállalni a magyar labdarúgásban, ezért alaposan feltérképeztük Szombathelyt, Székesfehérvárt és Diósgyőrt - mondta Bereczky István. - Végül az utóbbi mellett döntöttünk a többségi tulajdonossal, a Sport Invest Kft. irányítóival, elsősorban Balgoczki Attilával. Tudtuk, meg kell majd egyeznünk az akkori tulajdonossal, Kuti Istvánnal egy reális összegben. Nem titok, negyvenmillió forintért vásároltuk meg a DVTK-t üzemeltető kft-t. Azt hiszem, végül is jó üzletet csináltunk, hiszen ez a kft. tisztázott, rendezett viszonyok mellett négy-ötszáz milliót ér. Öt napunk volt a csődhelyzet megoldására, ezalatt ki sem mozdultunk az irodából, első lépésben kifizettük a százhetvenmilliós adósságot, amelyben benne volt a játékosok jogos követelése, de például előbukkant egy négy évvel ezelőtti siófoki gázszámla is… A futballistáknak egyébként huszonhárommillió forintot fizettünk ki.

- Nem kis bravúr volt, hogy egyáltalán elindulhattak a bajnokságban. Mennyi pénzből gazdálkodik most a Diósgyőr?
- Az éves költségvetésünk százhatvanmillió forint. Nem sok, ebből a pénzből aligha álmodozhatunk egyelőre Bajnokok Ligája-szereplésről vagy olyan keret kialakításáról, mint mondjuk, Debrecenben. Mégis úgy érzem, lehet esélyünk arra, hogy az első nyolc hely valamelyikét megszerezzük. Ezt a szurkolók is így gondolják. Úgy érzem, egyre inkább elfogadnak bennünket a városban, még úgy is, hogy rólam köztudott, világéletemben Újpest-szurkoló voltam. De most nem ez a fontos. Azt szeretnénk, ha három éven belül önfenntartó lenne a DVTK. Nem valamiféle álom ez: a jegybevételből, az ajándéktárgyak és a játékosok eladásából, a szponzori pénzekből összejön az az összeg, amely elegendő lehet a működéshez. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a miskolci önkormányzat hatvanmillió forintot ad évente, amelyből tizenkétmillió az utánpótlás-nevelésre megy, valóban bizakodhatunk.

- Már csak azért is, mert épül, szépül a stadion.
- Másfél éven belül kell elkészülnie a stadionnak, méghozzá egy tizennégyezres, csupa ülőhellyel ellátott vadonatúj létesítménynek. Azt hiszem, igazi futballaréna épül, benne egy erős Diósgyőrrel. Még úgy is, hogy a jelenlegi legjobb játékosunkat, az utánpótlás-válogatott Tisza Tibort a télen alighanem eladjuk kétszázezer euróért, de jönnek helyette újabb tehetséges fiatalok. Az a célunk ugyanis, hogy Diósgyőr igazi utánpótlás-nevelő bázis legyen.