Ott József, a Pécsi MFC edzője azt próbálta bizonygatni a meccs előtti sajtótájékoztatón, ő bizony az elmúlt hetekben nem törődött azokkal a híresztelésekkel, amelyek szerint a Diósgyőr elleni mérkőzés lehet az utolsó meccse - amennyiben elmarad a győzelem. Magyarázkodás helyett inkább arról próbálta meggyőzni a jelenlévőket, hogy a válogatott meccsek miatti szünetben sikerült rendbe tennie együttesét, és győzni is szeretnének az előző játéknapon a REAC otthonában három pontot gyűjtő DVTK ellen.
Vajon mi vezethet a hőn áhított sikerre Gálhidi György csapata ellen? Nos, aligha a felívelt labdák…
Ott József éppenséggel arról is beszélt a találkozó előtt, hogy a Diósgyőré az élvonal "legmagasabb" csapata - még akkor is, hogy a sérülés, illetve eltiltás miatt ezúttal nem léphetett pályára Ciprian Dianu (180 centiméter), Horváth Ferenc (186), Katona Attila (186) és Tamási Zoltán (185) -, így a szakember a földön tartott labdákra építette a pécsi taktikát.
A terv bevált, ugyanis nyomasztó pécsi fölény jellemezte az első tíz percet. Persze ehhez kellett az is, hogy a Diósgyőr átengedte a területet a piros-feketéknek, és inkább kontrákra rendezkedett be (a saját térfélen labdát szerző, és a pécsi kapu irányába meglóduló diósgyőri támadójátékost rendre négy társ kísérte sprintelve, míg a kapu elé közvetlenül már csak ketten érkeztek, a két másik labdarúgó lelassítva a lépteit a tizenhatos előterében a második hullámban várta a beérkező vagy visszapasszolt, illetve kipattanó labdákat), de nem jött azonban be az elképzelés, mert egy szöglet utáni rövid felszabadítás után átlövésből szerezte meg a vezetést a Pécs.
Pintér Zoltán (jobbra) talán nem is látta, ahogyan elsuhant mellette a mezôny legjobbja, Balaskó Iván, de reflexbôl azért összekoccantotta az ellenfél bokáját (Fotó: Laufer Péter)
A kétségkívül termetes vendégvédők lábbal sokat bizonytalankodtak, és még a szórványos beívelések során sem tudtak mindig menteni. A kapott gól után Gálhidi György együttese magasabb fordulatszámba kapcsolt, de kidolgozott akcióból nem jutott el Herbert Roland kapujáig.
A félidő leginkább érdekes jelenete a nagy birkózás közepette így az volt, amikor a rutinos Vitelki Zoltán játék közben dühében felkapta a földről a labdát, mert valamiért azt hitte, hogy a játékvezető ellene ítélt. Hát nem, így Saskőy Szabolcs kezezésért szabadrúgást ítélt a pécsieknek.
A szünet után pedig már csak egy csapat volt a pályán - az pedig a Pécs volt. Ott József játékosai szűk negyedóra leforgása alatt két újabb találattal eldöntötték a meccset.
A jó játék titka néhány mondatban összesűríthető: a hazaiak jól reagáltak arra - ami a második félidőben vált igazán nyilvánvalóvá -, hogy a magassági fölényét ezúttal képtelen volt kamatoztatni a vendégvédelem, és a diósgyőri csapat könnyedén sebezhető volt a levegőben és a földön egyaránt. Egyszerűen, de nagyon jó ritmusban futballoztak a hazaiak, egységes volt az együttes. A kiütéses győzelem megmentette Ott József pozícióját a PMFC élén, míg a másik oldalon figyelmeztető jelnél is többet érő pofont könyvelhettek el a diósgyőriek. ---- M ---- &