Kunticsnak a torkában dobogott a szíve, amikor elköszönt Pápán

Kuntics a szintén másodosztályú Pápa kispadját cserélte fel az Üllői úti alkalmatosságra. Megbízatása előző klubjánál ugyan meghatározatlan időre szólt, ám szezon közbeni, váratlan válása Bíró Péter tulajdonossal korrekt módon történt.

“Úgy éreztem fairnek, ha a tulajdonossal is átbeszélem a dolgokat. Korrekt embert ismertem meg a személyében, kifogástalan volt a viszonyunk, minden edzőnek azt kívánom, hogy így tudjon együtt dolgozni a tulajdonossal.”

Ekkor a Ferencváros felkérése már száz százalékig biztos volt, de Kuntics csak azt követően élte bele magát teljesen, amikor Pápán bezárta maga mögött az ajtót.

„Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor az ember szíve a torkában dobog, mert olyan nagy dolog történik az életében. Nos, valami ilyesmit éreztem én is.”

Kuntics megerősítette, hogy a csapat célja változatlanul a feljutás. Messzemenően elismerte elődjei, Gellei Imre és ifjabb Albert Flórián munkáját és teljes mellszélességgel kiállt választott segítője, Bene Ferenc mellett, akinek édesapja a nagy rivális Újpest legendás játékosa volt.

“Elődöm, Gellei Imre és segítője, ifj. Albert Flórián remekül végezte a munkáját. Bene Ferenc a tudása miatt lett a segítőm, nagyon felkészült szakembernek tartom. Az apja legendás labdarúgó volt, és nem a fia tehet arról, hogy nem a Ferencváros sztárja volt.”

Korábbi korosztályos Ferencváros-edzőként nem lesz teljesen ismeretlen a keret Kuntics előtt, hiszen többen is játszottak nála, még ifistaként. Előnyt jelenthet így az ismerettség, de ez önmagában semmiféle prioritást nem hordoz magában.

“Cseppet sem fontos, hogy egy-egy volt játékosom hogyan teljesített pár éve a közös munka során. Az a fontos, hogy most mit mutat az edzéseken és a meccseken.”

A 40 éves Kuntics korban sokkal közelebb áll a keret tagjaihoz, mint elődje, Gellei Imre, de az új tréner úgy véli, a tekintély nem minden esetben korfüggő.

“Nem kell, hogy szeressenek a játékosok, de azt szeretném elérni, hogy tiszteljenek. Egy dolog van, amiből nem engedek: a fegyelem. Tudom, én sem vagyok hibátlan ember, éppen ezért bármelyik rutinos játékos odaállhat elém, ha úgy érzi, valamiben nem jó úton járok. Sőt, hálás is leszek ezért...”