– Hány védővel áll majd fel a DVSC a Videoton ellen?
– Alighanem néggyel – felelte Herczeg András.
– Csak?
– Miért, hánnyal kellene?
– Nem tudom, inkább csak sorolom: André Alves, Goran Vujovics, Sitku Illés, Nagy Dániel, Lencse László és a legfrissebb székesfehérvári szerzemény, Nemanja Nikolics...
– Kiváló labdarúgók mind, meg kell hagyni, a Videoton jelentősen belehúzott a télen, elvégre az újonnan érkezők népes táborát szaporítja még az exújpesti Sándor György is. Ha azt mondom, roppant erős rivális a Vidi, cseppet sem túloztam.
(...)
– A Rudolf-ügy elég nagy vihart kavart.
– Csakhogy attól a pillanattól kezdve, hogy eldőlt, a következő fél évben is a mi játékosunk, magunkban lezártuk a kérdést. A Loki keretének a tagja, itt van velünk, mi számítunk rá, ő pedig feltehetőleg arra, hogy minél több játéklehetőséget kap.
– Kap?
– Miért ne kapna?
– Csak elképzelem, amint az egyik bajnokin a védő két méterről csúszik felé, de a folytatást, mely szerint visszahúzza a lábát vagy megpróbálja azért eltolni a labdát a bekk mellett, nem igazán látom.
– Nincs bennem félsz a tekintetben, hogy odateszi-e magát vagy sem. Gergely igazi profi, kitűnő mentalitású játékos, ha kimegy a pályára, a lehető legjobbját, a maximumot akarja nyújtani.
– Ami viszont a pályán kívüli mentalitását illeti, minimum megkérdőjelezhető.
– Ha a debreceni szerződése és az Olaszországba igazolása körüli hercehurcára gondol, arra érdemben nem tudok válaszolni. Tényleg lezártuk a múltat.