DVSC-Vidi az aranyért - a vidéki rangadók története

Úgy tűnik, a fővárosi nagycsapatok szurkolóinak szép lassan hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a vidéki együttesek átveszik az uralmat, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a múltból, a tradícióból, a régi dicsőségből nem lehet megélni.

Tudomásul kell venni, hogy az új évezredben már nem egyesületek, klubok versenyeznek egymással, hanem gazdasági társaságok által működtetett csapatok, és az üzleti alapokra helyezett sportágban nem különösebben számít, hogy az adott gárda korábban mit ért el, hányszor volt bajnok, milyen klasszisokat vonultatott fel...

Leginkább az a fontos, hogy a jelenben mennyire tehetős a tulajdonosa, mekkora összegből gazdálkodik, rendelkezésére állnak-e az anyagi források a megfelelő szakmai munkához.

Mindezek talán soha ilyen látványosan nem érvényesültek, mint a jelenleg folyó bajnokságban, amelyben a két leggazdagabb csapat, a Debreceni VSC és a Videoton FC áll az élen, és vív késhegyre menő csatát a bajnoki címért. A többieknek gyakorlatilag nincs esélyük beleszólni az aranyérem sorsába.

Ez pedig sporttörténelmi tetthez vezet: a magyar első osztályú labdarúgó-bajnokságban soha nem fordult elő, hogy a szezon végén a tabella első és második helyén is vidéki csapat végezzen (lásd keretes anyagunkat!). Most viszont szinte biztosan ez történik, és négy fordulóval a zárás előtt gyakorlatilag az is eldőlt (bár matematikailag még nem), hogy a „Loki" és a „Vidi" osztozik az aranyérmen és az ezüstérmen.

Éppen ezért a pénteki DVSC–Videoton mérkőzés bajnoki döntőnek tekinthető, győztese óriási lépést tesz az első hely megszerzése felé.

A csúcsrangadó kapcsán történeti kitekintésünkben foglalkozunk a két csapat korábbi mérkőzéseivel, és annak is utána jártunk, hogy mely vidéki együttesek élvonalbeli párharca tekint vissza a legnagyobb múltra Magyarországon. 

AZ 55. ÉLVONALBELI MECCSÜK JÖN – EGY KIS MÚLTIDÉZÉS 

A  Debrecen–Videoton párharc az NB I-ben harmincéves múltra tekint vissza. Bár a DVSC már az 1943-44-es kiírásban bemutatkozott az első osztályban, és a Videoton is több mint negyven évvel ezelőtt (1968 tavaszán) debütált az élvonalban, a két gárda első NB I-es meccsére 1979. szeptemberéig kellett várni. Az előzmény: tizenöt év szünet után a Debreceni Vasutas (a Debreceni MTE-vel való fúzió nyomán DMVSC néven) visszakerült az első osztályba, így az élvonalban is összemérhette az erejét a Videotonnal.

Székesfehérváron mintegy kilencezer néző látogatott ki az első NB I-es találkozójukra, és a szurkolók két gólt láthattak: az első félidőben Burcsa Győző szerzett vezetést a Vidinek, majd a 89. percben Somogyi Mátyás egyenlített (1–1).

A nosztalgiázni szerető olvasóinknak íme a két csapat akkori összeállítása: Videoton: Kovács L. – Végh T., Kovács J., Baranyi, Horváth G. – Karsai (Nagy III), Burcsa, Csongrádi – Ferencz, Szabó J., Novath (Májer). Debrecen: Szabó II – Kiss J., Garamvölgyi, Szigeti, Halla – Feledi, Menyhárt E., Czikora – Tímár (Somogyi M.), Dákay, Nérey (Jankovics).

Az idősebb székesfehérvári szurkolók minden bizonnyal felsóhajtanak a Vidi-játékosok névsora láttán, és talán azt gondolják, hogy az a csapat a mai erősségű mezőnyben simán bajnok lenne. Való igaz, a fehérváriak kerete roppant erős volt, a gárdában kilenc olyan labdarúgó lépett pályára, aki szerepelt az A válogatottban: Kovács László, Végh Tibor, Kovács József, Baranyi Sándor, Karsai László, Nagy III János, Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc és Májer Lajos. Az újonc Debrecent azonban sem ezen a meccsen, sem a tavaszi találkozón nem sikerült legyőznie a Vidinek, hiszen a Nagyerdei Stadionban rendezett márciusi összecsapás (16 ezer néző előtt!) is 1–1-es döntetlent hozott.

A Loki az első sikerét 1980 augusztusában aratta a fehérváriak ellen, akkor Garamvölgyi Lajos 90. percben szerzett találatával győzött 1–0-ra. Az azóta elhunyt sportember edzőként legendává vált Debrecenben, góljának pedig az az érdekessége, hogy éppen korábbi csapata ellen szerezte, hiszen 1979 nyarán a Videotontól érkezett a DMVSC-hez.

Debrecenben eddig 27 élvonalbeli bajnoki mérkőzést játszott egymással a két csapat, és jelentős a hazaiak fölénye: a Loki 17 találkozót nyert meg, 7 meccs döntetlen lett, a Videoton mindössze háromszor nyert. Először 1982 decemberében, amikor Májer Lajos szerezte a győztes találatot, legutóbb pedig 2001. július 21-én, amikor Bekő Balázs góljával nyert 1–0-ra.

Azóta nyolc meccset játszottak a Nagyerdőben, az eredménylistából kiderül (0–0, 0–0, 2–0, 3–0, 2–0, 3–1, 3–0, 1–0), hogy az utóbbi nyolc találkozón a fehérváriak mindössze egy gólt szereztek, és az utóbbi hat debreceni fellépésükön egyaránt vesztesként hagyták el a pályát.

Hazai szempontból az 1998 szeptemberében lejátszott mérkőzés lehet az egyik legemlékezetesebb, ezen Vadicska (2), Csehi, Böőr és Dombi góljával 5–0-ra győzött a Loki.

Egyénileg két debreceni csatár teljesítményét emelnénk ki, az 1987 tavaszán lejátszott meccsen (4–1) Mörtel Béla, a 2006 őszi találkozón (3–1) Ibrahima Sidibe rámolt be három gólt. A DVSC hazai pályán eddig 49 gólt ért el a Videoton ellen, pénteken megszerezheti az ötvenediket is...

Összességében a Debrecen és a Videoton 54 élvonalbeli bajnokit játszott egymás ellen, a mérleg: 22 debreceni győzelem, 18 fehérvári siker és 14 döntetlen. Gazdagítja a két együttes egymás elleni történelmét a 2001-ben lejátszott Magyar Kupa-döntő, amelyben a Loki 5–2-re legyőzte a Vidit.

AZ ETO MINDENT VISZ

Az előző bekezdésből kiderült, hogy a Debreceni VSC és a Videoton között pénteken az 55. első osztályú bajnoki meccsre kerül sor. Ez már tekintélyes mennyiség, de akadnak ennél jóval nagyobb múltú vidéki rangadók is. Ezen párharcok egyik főszereplője a Győri ETO, amely a 64. szezonját tölti az élvonalban, és 1960 óta folyamatosan tagja az első osztály mezőnyének. A legtöbb élvonalbeli meccset hozó vidéki párharc rangsorának első hat helyén az ETO mérkőzései szerepelnek.

A listavezető a Győr–Haladás párosítás, a két csapat eddig 93-szor mérkőzött meg egymással az első osztályban. A két nyugat-magyarországi együttes rivalizálása a vidékbajnokságban kezdődött, majd a profizmus bevezetése (1926) után az amatőrbajnokságban folytatódott, az élvonalban először 1945-ben találkoztak. Az 1945–46-os ún. hosszú bajnokság első szakaszában egy csoportban (a Nyugatiban) voltak, és nagy csatát vívtak az 5. helyért, amely a „felsőházi" szereplést garantálta. A szezonban ugyanannyi pontot gyűjtöttek, a Haladás a jobb gólarányának köszönhette, hogy 5. lett (így a legjobb tíz között szerepelhetett), míg az ETO 6. helyezettként az „alsóházban" folytatta.

A győriek nem nyugodtak bele ebbe, szövetségi vizsgálatot kértek a Haladás–Dózsa Madisz (5:0) mérkőzéssel kapcsolatban, mai szóhasználattal élve „bundázás gyanúja miatt". Az MLSZ a Dózsából 11 labdarúgót eltiltott, a Haladás játékjogát pedig három hónapra felfüggesztette, de aztán visszaadta, mert kiderült, hogy a szombathelyiek nem vétkesek az ügyben. Ez az összetűzés a következő esztendőkre pikánssá tette a két csapat párharcát, a maiak viszont aligha hallottak erről a „békebeli" esetről.

A vidéki derbik ranglistájának második helyén a Győr–Videoton párosítás áll 84 összecsapással. Pedig a két csapat csak 1968-ban játszotta az első egymás elleni NB I-es bajnokiját, azóta viszont mindössze két olyan szezon volt (az 1969-es és az 1999–2000-es), amelyben nem találkoztak, mindkétszer azért, mert a Videoton kiesett az élvonalból, és egy évig a másodosztályban szerepelt. Az utolsó fordulóban 85-re emelkedik a párharc meccsszáma, hiszen Győr–Videoton mérkőzést rendeznek.

A rangsor harmadik helyén holtversenyben a Győr–Tatabánya és a Győr–Pécs mérkőzéseket találjuk. Mindkét párosítás 82 találkozónál tart, és ez a szám egyelőre nem növekszik, hiszen jelenleg a Tatabánya és a PMFC is az NB II-ben szerepel, nem is jut fel, így a Győrrel jövőre nem mérkőzik meg bajnokin. Úgy tűnik, hogy a Győr–Diósgyőri VTK párharc is legalább egy évig megreked a mostani, 76-os meccsszámnál, a diósgyőriek ugyanis szinte biztos, hogy kiesnek az élvonalból.

A 71 összecsapásnál tartó Győr–Zalaegerszegi TE és (figyelem, végre nem egy ETO-meccs!) Tatabánya–Pécs párharc holtversenyben áll a rangsor hatodik helyén, de nem kell sokat várni arra, hogy csatlakozzon hozzájuk a Győr–Debrecen párosítás, hiszen a 29. fordulóban e két együttes játssza egymás elleni 71. bajnokiját.

A jelenlegi élvonalbeli vidéki együttesek párharcai közül (a fentebb már említett Győr–Haladás, Győr–Videoton, Győr–Diósgyőr, Győr–ZTE és Győr–Debrecen meccsek mellett) a Haladás–Videoton (61) és a Haladás–Diósgyőr (57) párosítás előzi még meg a Videoton–Debrecen összecsapást, amely – ha a két sportszervezet továbbra is ilyen stabil NB I-es csapat marad – szép lassan egyre feljebb lép a ranglistán.

A Loki mindenesetre arra már most is büszke lehet, hogy Magyarországon a legeredményesebb vidéki csapat, hiszen négy bajnoki címével megelőzi a Győrt (3), valamint a Dunaferrt, a Nagyváradot, a Vácot és a Zalaegerszeget.

A kérdés csak az: meglesz-e az 5. debreceni aranyérem, vagy a Videoton először ünnepelhet bajnoki címet?

A választ a pénteki meccs után még nem kapjuk meg, de talán valamivel okosabbak leszünk...