Székesfehérváron nagyon készültek, hogy az 1993 óta tartó rossz hazai sorozatot ezúttal sikerül megtörni, és végre legyőzik a Ferencvárost a Sóstói Stadionban. Úgy is mondhatjuk, hogy Fehérváron abban bíztak, realizálódik a papírforma.

Azonban a Ferencvárosnál is nagyon készültek. Többek között arra, hogy lezárják a Videoton előtt a széleket, hogy a második hullámból érkező játékosokat nem hagyják labdához jutni, és hogy kicsit visszahúzódó alapfelállásból gyors kontrákat vezetnek majd.

Nem állítjuk, hogy a zöld-fehérek védekezése tökéletes volt az első félidőben, de a mérkőzés Prukner László szája íze szerint alakult. Nagy Dániel ugyan többször megkavarta a vendégvédelem bal oldalát, de ebből csak néhányszor alakult ki helyzet.

Goran Vujovics az első két lehetőségét kihagyta – a második, a kapu jobb oldalát elkerülő különösen veszélyes volt –, a Ferencváros pedig megszerezte a vezetést a félidő közepén.

Sándor György veszített labdát a középpályán, Junior passza után Andrezinho révén azonnal kontrázott a bal oldalon, 16 méterre a kaputól csinált egy cselt, majd lőtt, a labda a behátráló Lipták Zoltánon megpattanva a jobb alsó sarokban kötött ki. 0–1

A gól után a Videoton nehezen ocsúdott, ugyan többet birtokolta a labdát, de mindőségi fölény nem volt a játékában, miközben a vendégek gyors embereik – Andrezinho, André Schembri, Tóth Bence, Marek Heinz – révén veszélyes kontrákat vezettek.

A második félidő elején tovább növelte a nyomást a Mezey-csapat, André Alves próbálkozását azonban óriási bravúrral védte Marko Ranilovic. A csereként beálló Polonkai Attila irányította piros-kékek azonban az újabb váltás után egyenlítettek. A Vujovicsot váltó Nikolics remekül játszott össze Alvesszel, majd a léc alá bombázott. 1–1

A hajrára fordulva Rodenbücher István kiállítása hozott fordulatot a mérkőzésbe, de a Videoton negyedóra alatt nem tudta kihasználni az emberfórt, így 17 év után sem tudott nyerni a zöld-fehérek ellen hazai pályán.