Kaposvári sikerrecept: alázat, lelkesedés, becsület

Alighanem sok futballszurkoló véleményét fogalmazta meg Kiss Tamás, a paksiak futballistája, amikor a Nemzeti Sportnak így nyilatkozott a ma délutáni Kaposvár–Paks bajnoki előtt: „Talán csak a legelvakultabb kaposvári szurkolók gondolták, hogy a Rákóczi listavezetőként várja a fordulót, ám úgy tűnik, Sisa Tibor egységes, eredményes csapatot rakott össze."

„Várom a meccset, és ha úgy futballozunk, mint Szombathelyen, megszerezhetjük a három pontot. Legutóbb ezzel a pályaválasztással egy egyre végeztünk, két éve viszont gólzáporos találkozón öt háromra nyertünk. Akkor gólt rúgtam, gólpasszt adtam, most viszont annak is örülnék, ha mondjuk egy öngóllal múlnánk felül riválisunkat. Persze az sem jelentene problémát, ha esetleg hat ötre nyernénk meg a párharcot. A lényeg, hogy mi győzzünk" – jelentette ki Kiss Tamás.

A kaposváriak mestere, Sisa Tibor elmondta, a somogyi megyeszékhelyen szó sincsen csodáról, varázslatról, „mindössze" az elvégzett munkának köszönhetőek a jó eredmények.

„Örömmel tölt el a társaság hozzáállása – hajt fejet a labdarúgók előtt a szakember. – Bízom benne, ez így is marad. Ha igen, bármilyen eredményt érünk el, büszkén vállalhatjuk. Csak azt kérem a fiúktól, hogy adjanak ki magukból mindent. Sokat tudnak futni, és ami még fontosabb, hajlandók is. Aki akar és tesz is azért, hogy jó legyen, mindent elérhet. Csak egy példa: amikor még tanítottam, volt egy kislegény, aki elsőben még hasra esett futás közben, de nyolcadikos korában már szaladt, mint a nyúl. Szeretek olyanokkal dolgozni, akikben van alázat a futball iránt, akik akarnak valakik lenni, akiknek látom a szemükben a csillogást, akikkel közösen megmutathatjuk, mire vagyunk képesek. Szerencsére több ilyen csapatom is volt – ha azt mondtam a srácoknak, fussanak a kapufának, visszakérdeztek, hogy melyiknek. Sajnos volt egy olyan is, ahol a játékosok az edzéseken parádéztak, aztán a meccsen érthetetlen dolgokat műveltek. Tanáremberként próbáltam nevelni őket, de ez sem segített, miként az sem, hogy ikszet kivettem a kezdőből, és ipszilont tettem be a helyére. Amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan morális problémával szembesültem, amelyet nem tudok megoldani, bekopogtam a tulajdonoshoz, és közöltem vele: ehhez én nem adom a nevem, egy percig sem maradok itt tovább. Kezet fogtunk, és elmentem. Sok mindennel lehet játszani, de a becsülettel nem. Tudja, mit mondok? Azt, hogy ha van alázat, lelkesedés és becsület, felőlem akár utolsó is lehet a csapatom. Bár elsőkből azért mégse legyünk utolsók..."

A MÉRKŐZÉSRŐL ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁST OLVASHATNAK A NEMZETI SPORT ONLINE-ON!